Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]

13. rész

-Megjöttem! - kiabáltam el magam, amikor beértem a házba.
-Kislányom! - jött ki rögtön anya - Teljesen ki vagy virulva, milyen volt? - ölelt meg.
-Nagyon jól éreztem magam anya. Lassan sikerül mindenkit megismernünk, nagyon rendesek. - meséltem, miközben beljebb mentünk.
-Apa? - kérdeztem, ugyanis nem láttam sehol.
-El kellett utazni egy üzleti útra, de azt üzente, ha hazaértél, hívd fel.
-Oké, akkor lepakolok és felhívom. - indultam el.
-Aztán mesélj nekem rendesen, ne csak nagy vonalakban. - kiváncsiskodott.

Felmentem a szobámba, lepakoltam és felhívtam apát. Elmeséltem neki mindent, illetve egy-két részletet kihagyva. Korai lenne még Dominikot említeni neki.
Miután végeztem, visszamentem anyához.
-Na mesélj kislányom! Ki az a fiú?
-Milyen fiú? - értetlenkedtem.
-Jaj kislányom, tudod hogy nekem bármit elmondhatsz. Teljesen ki vagy virulva, amióta hazajöttél csak mosolyogsz, szóval ne mondd nekem hogy senki. - azt hiszem lebuktam, bár anyával mindent meg tudok beszélni, olyan mintha egy barátnő lenne -Szóval? - mosolygott.

Elmeséltem neki mindent Dominikról még azokat a részleteket is, amit apának nem is említenék.

-És szilveszterezni is meghívtak. - hajtottam le a fejem szégyenlősen.
-Ha apáddal meg tudod beszélni, én elengedlek.
-Imádlak anya!
-Jól van, jól van, csak ne fojts meg! - nevetett fel.

Nehezen teltek a napok Dominik nélkül. Minden nap beszélgettünk, de az nem olyan. Iszonyatosan hiányzott, de ki kell bírnom, mert ha elmegy Lengyelországba szeptemberig még kevesebbet fogom látni.

December 21.

Hála az égnek idén ez az utolsó nap a suliban. Már nem sok kell és vége a félévi hajtásnak, de mivel itt a nyakunkon az érettségi, nincs lazsálás. Lau rendszeresen járt hozzánk elsősorban tanulni, de sokszor tartottunk csajos napokat is, már ha időnk engedte.
-El sem hiszem, hogy végre 2 hét szünet. -könnyebbült meg, ahogy kijöttünk az utolsó óráról.
-Tanulhatjuk a szóbeli tételeket... - húztam el a számat.
-Na, ne rontsd már el a kedvem!
Már épp válaszoltam volna, amikor megszólalt a telefonom.
-Halló?
-Szia Lili! Marci vagyok.
-Szia Marci! - barátnőmre néztem, aki nem éppen volt valami boldog.
-Nem lenne esetleg holnap kedved velem eljönni a Plazaba? Valamit meginni vagy enni?Na meg még karácsonyra is kellene néznem valamit. - nevetett fel.
-Öhm... Oké, mikor? Hol?
-11-kor a parkolóknál jó neked?
-Igen, akkor ott találkozunk.
-Szia!
-Szia!

-Ugye ezt nem gondoltad komolyan? - kérdezte hitetlenkedve Lau.
-Mégis miért? - értetlenkedtem.
-Talán mert barátod van? Nem randizhatsz mással is. - nevetett.
-Marcival csak barátok vagyunk. Gyakran találkozunk a helyi meccsek miatt és tanácsot is tud adni az egyetemhez. - magyaráztam.
-Lehet hogy te így gondolod, de vajon ő is? - veti fel barátnőm.
-Persze. - válaszoltam, de egyáltalán nem voltam biztos a dologban.

Mire a megbeszélt időben a Plázába értem, Marci már ott várt.
-Lili, szia! - köszönt, amit én is viszonoztam.
-És mit terveztél pontosan mára? -érdeklődtem.
-Hát először is szétnézhetnénk néhány boltban, hátha találunk néhány ajándékot, aztán vehetünk valamit az egyik büfénél.
-Jó ötlet, induljunk! - mondom.
Utunk először egy ruhaboltba vezetett, ahol rögtön kiszúrtam anyának egy szép sálat, majd Marci segítségével apának is vettem valami szerelős dolgot, bár nem igazán értettem mi az, apa biztos örülni fog neki. Egy apró ajándékboltban pedig megtaláltam azt a nyakláncot, amiért Lau már hetek óta áhítozik. Röpke egy óra alatt így mindenkinek tudtam ajándékot venni, kivéve Dominikot.
Vásárlás alatt sikerült még többet megtudnom Marciról. Elmesélte például hogy Misi bácsinak köszönheti, hogy a médiával foglalkozik, hiszen már egészen kiskorától kivitte őt meccsekre, így megszerette a környezetet.
-Én elfáradtam, nem megyünk enni valamit? -kérdezi a fiú.
-Rendben. Mit szólsz például kínaihoz? -ajánlom, amibe bele is egyezett.
Miután megvettük a kaját és leültünk az egyik asztalhoz, evés közben folytattuk a beszélgetést.
-Gondolkodtál már a Varsó dolgon? - kérdezi.
-Igen, de még mindig nem döntöttem véglegesen. Bár egyre több okom van arra hogy elfogadjam az ösztöndíjat. - gondolok Dominikra.
Miután ettünk, még egy kicsit nézelődtünk, de más ajándékot már nem találtam.
-Kezd sötétedni, lassan indulnom kellene haza. Utálom hogy télen ilyen hamar lemegy a nap. -szomorkodom.
-Egyetértek. Merre laksz? Elkísérlek. - ajánlja, amit el is fogadok.
A hazaút nem volt hosszú, gyorsan megérkeztünk a házunk elé.
-Itt vagyunk. - mondom - Jól éreztem ma magamat, megismételhetnénk.
-Igazán? - kérdezi és közelebb lép hozzám.
-Persze. - válaszolom, mire teljesen lecsökkenti a kettőnk közötti távolságot és kezét az arcom felé mozdítja.
-Marci, ne! - tolom el magamtól, mire meglepetten és csalódottan hátrébb lép.
-Basszus Lili, ne haragudj, azt hittem te is... -magyarázkodott.
-Nem, barátom van. - jelentem ki.
-Oh, nem tudtam. Tényleg ne haragudj.
-Semmi baj. - mosolygok.
-Ugye attól még lehetünk barátok? - mosolyog reménykedve, amire én bólintok, majd elköszönünk egymástól.

December 24.

Ma Szenteste. Reggel anyával elkezdtük sütni a sütiket és megfőzni az ebédet. Apa addig felállította a fát, később pedig segítettem feldísziteni. Ezt minden évben együtt csináltuk. Imádtam a karácsonyt. Ilyenkor mindig együtt volt a család. Olyan meghitt, boldog pillanatok voltak.
Ebéd után mindenkinek írtam sms-t, aki számított.

Lili: Boldog Karácsonyt Lau!!!😘🎄🎁
Lau: Neked is Lili!💜🎁🎄

Lili: Boldog Karácsonyt!!!🎄🎁Szeretlek!!!💞💜
Dominik: Boldog Karácsonyt Kicsim!!!Én is szeretlek!!!💜❤💞

Lili: Boldog Karácsonyt Marci!!!😃🎄
Marci: Boldog Karácsonyt Lili!🎄🎁

Lili: Boldog Karácsonyt Batik!!!😀😘🎄🎁
Batik: Boldog Karácsonyt kicsi lány!!!😘🎄🎁

Miután mindenkinek írtam, akinek szerettem volna, becsukóztam a szobámba és becsomagoltam az általam vásárolt ajándékokat.

Kora délelőtt meglátogattuk a nagyszüleimet, akik nem messze laknak. Nagyon hiányoztak már, hiszen ritkán látom őket. Egészen estig maradtunk, majd hazamentünk és hozzáláttunk az anya által előre elkészített ünnepi vacsorához.
Gyermekkorom óta szokássá vált a közös társasjátékozás, ami az ajándékozás mellett a nap fénypontját jelenti.
Végre eljött az ajándékozás is. Először én adtam át a csomagokat. Anyának nagyon tetszett a sál és apa is örült a szerelős akárminek. Anya órát vett apának, míg ő egy nyakláncot vett neki. A legvégére már csak egy ajándék maradt, így izgatottan nyúltam felé.
-Mielőtt kibontod, szeretném elmondani hogy mindketten nagyon büszkék vagyunk rád. -mondta meghatódva anya.
-Pontosan és ezzel az ajándékkal is szeretnénk támogatni, hogy elérd a céljaidat. - mondta apa.
-Ugye nem az, amire gondolok? - kérdeztem fülig érő szájjal.
Gyorsan kibontottam a csomagolást és a kezembe vettem az alatta lévő dobozt, amin a régóta vágyott profi fényképezőgép képe volt látható.
-Nagyon, nagyon, nagyon köszönöm. -ugrottam szüleim nyakába.
Még egy kicsit beszélgettünk, majd jó éjszakát kívántunk egymásnak és elindultam a szobám felé.

Lefekvés előtt úgy döntöttem még felhívom Dominikot.
-Szia szerelmem! - vettel fel a telefont mosolygós hangon.
-Szia! - vidultam fel még jobban.
-Hogy vagy? Mi újság?
-Remekül, képzeld kaptam egy nagyon szuper fényképezőt.
-Remélem én leszek az első, akit lefotózol. -viccelődött.
-Boccs drágám, de már kipróbáltam.
-Gonosz vagy, de azért szeretlek.
-Én is és nagyon hiányzol Dom.
-Te is picúr. - egyszerűen elolvadok, amikor becézget - De aludjál,  késő van, nemsokára találkozunk.
-Szeretlek, szia.
-Én is, szia.
Miután letettem vettem egy gyors fürdőt és elindultam aludni.
Összességében jól telt az ünnep, de kicsit azért jobban vártam a szilvesztert, hogy újra találkozhassak Dominikkel.