Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]

42. rész

-Boldog születésnapot Laura! - kiabálják egyszerre mindannyian.
-Hogy mi? - értetlenkedünk.
-Meglepetésbuli a szülinaposnak. - magyarázza Bence, miközben félig átöleli Laut.
-Az oké hogy meglepetés, de én miért nem tudtam róla? - zavarodok össze még jobban.
-Mert ez egyben a te búcsúbulid is. - mondja Dominik.
-Szóval akkor most... - folytatnám tovább a kérdezősködésr, de a többiek belém folytják a szót.
-Ne gondolkodj annyit, csak élvezd az estét!

Németh Laura szemszöge
--------------------------------------

Nagyon jól teltek a napok. Lilivel rengeteget voltunk együtt, illetve a szüleimmel is sok időt töltöttem. Hála az égnek a KRESZ-vizsgám is meglett elsőre, így jövőre mehetek is vezetni. Bencével minden nap beszéltünk és a meccseit is folyamatosan követtem, ahol természetesen egyre jobban és jobban teljesített. Sőt. Augusztus elején kiderült, hogy Storck a válogatottba is meghívta, így elmondhatatlanul boldog és büszke voltam.
A lettek elleni meccsen természetesen már ott voltunk Lilivel. Bár Bence csak kispados volt, ettől függetlenül nagyon ügyesek voltak a fiúk. Lili teljesen el volt ragadtatva Diminiktól, aki be kell vallani, nagyon szép gólt lőtt. Most pedig valami nyárzáró buliba tartunk, legalábbis a fiúk szerint.

Az épületbe belépve azonban csend fogadott minket.
-Ezt nem értem... - motyogta Lili.
-Boldog születésnapot Laura! - kiabálják egyszerre mindannyian.
-Hogy mi? - értetlenkedünk.
-Meglepetésbuli a szülinaposnak. - magyarázza Bence, miközben félig átölelt.
-Az oké hogy meglepetés, de én miért nem tudtam róla? - zavarodott össze Lili
-Mert ez egyben a te búcsúbulid is. - mondja Dominik.

-Ez fantasztikus, nagyon szépen köszönjük! - mondjuk Lilivel a fiúknak.
-Ne csak nekünk, a munka nagy részét most Roli és Dibusz végezte. - mutatott a két focista felé Dominik.
-Akkor én megyek és meg is köszönöm nekik. - indultam el mosolyogva a fiúkhoz .
-Várj, én is megyek! - jött utánam Lili.

-Boldog szülinapot Laura! - ölelt meg a két fiú.
-Te pedig majd figyelj Nagyra! - nézett Lilire nevetve Varga.
-Köszönjük ezt az egészet - hálálkodott Lili.
-Ugyan már, itt mindenki szeret titeket. - mutatott körbe.

Tényleg nagyon jó volt körbenézni és látni, hogy szinte itt van az egész válogatott és a Fradi nagy része, na meg a csajok is.
Lilivel próbáltunk mindenkihez odamenni és megköszönni, hogy eljött, de lehetetlenség volt ennyi emberrel beszélni. Annyira elbeszélgettünk úgy igazából mindenkivel, hogy egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki átölelt.

-Kicsim? - kérdezi hirtelen Bence.
-Hm?
-Velem jönnél egy kicsit? - kérdezi, majd miután bólintok, kézen fogva elkezd vezetni egy csendesebb helyiség felé.
-Miről van szó? - értetlenkedem.
-Nem is tudom hogy kezdjek hozzá... - nevet kissé idegesen, végig a kezemet fogva - Naszóval, tudom hogy még egy éve se vagyunk együtt, de már az első találkozásunkkor tudtam, hogy köztünk lesz valami, viszont álmomban se gondoltam volna hogy ennyire fontossá fogsz válni számomra.
-Bence...
-Még ne mondj semmit, oké? Csak hallgass végig! - kéri, mire bólintok - Sokszor mondtam már hogy szeretlek és remélem tudod, hogy ezt mennyire komolyan gondolom. Nélküled nem bírtam volna ki ezt az időszakot Lau. Hihetetlenül boldog vagyok, hogy veled lehetek. - mondja, majd előhúz egy kis dobozt a zakója zsebéből és felém tartja.
-Úristen! Ugye ez nem az amire gondolok? - kezdek pánikolni.
-Hogy mi...? Oh, nem, nem jeggyűrű van benne, nyugi. - nevet.
-Akkor jó. - nevetek mostmár én is - Szeretlek, de azért az mégiscsak korai lenne. - magyarázom, majd kiveszem a kezéből a csomagot és kinyitom.
-Régebben már beszéltünk róla hogy hozzám költözhetnél, ha felvesznek az ELTE-re és bár azóta nem esett róla szó, úgy gondoltam hogy esetleg...
-Persze. - szakítom el tekintetemet a dobozban lévő lakáskulcsról, hogy felnézzek szerelmemre - Nagyon szeretlek Batik Bence, megváltoztattad az életem. - döntöttem homlokom az övének.
-Mindennél jobban szeretlek Laura. - tapadt szenvedélyesen ajkaimra.

-Megtaláltam őket! - kiabált Böde a többieknek, ezzel megzavarva csókunkat.
-Mindig a legjobbkor... - morgott Bence.
-Gyertek már ,ezt majd folytatjátok este a hálóban, most bulizunk! - kiabált tovább Dani.

Miután visszamentünk, már nem sok józan ember volt, de szerencsére még mindenki beszámítható volt, így egy csomó emberrel sikerült még beszélnem. Hajnali 3 is elmúlt, amikor mindenki hazafelé vette az irányt.

Csemer Lili szemszöge
---------------------------------

Csodálatos, de egyben szomorú is volt az este. Mikor éppen nem beszélgettem valakivel, eszembe jutott hogy milyen szerencse volt, hogy Lau és Bence összefutott azon a bizonyos napon a boltban. Nem csak a Dominikkal való kapcsolatomat köszönhetem nekik, hanem rengeteg új barátot is. Bár a távolság miatt eddig se tudtam velük gyakran találkozni, a költözés után még ritkábbak lesznek az ilyen közös bulik, így minél jobban próbáltam kiélvezni az estét.
Szinte mindenkivel sikerült beszélnem egy kicsit és begyűjtöttem néhány eddig még hiányzó telefonszámot is. El se hiszem hogy ilyen jól kijövünk Dibusszal és még a száma se volt meg... Természetesen Dominikkal táncoltunk is, így szinte tökéletesen zárult a nap. Lauval nem sok időt tudtam tölteni, de nem is baj, a mi búcsúzásunknak még nem jött el az ideje. Na meg persze a szülinapi ajándékát is oda kell még adnom neki, ha már egyszer nem hoztam el magammal.

Hajnali 3 is elmúlt már mire vissza értünk Dominikhoz és azt hiszem mindenki nevében mondhatom, hogy hulla fáradtak voltunk.

-Jó éjt! - köszöntem el a szobánk előtt Lauéktól.
-Jó éjt! - mondták kórusban.

-Mégegyszer nagyon szépen köszönöm ezt az egészet. - döntöttem homlokom Dominikénak.
-Igazán nincs mit, elmondhatatlanul szeretlek és sok mindent köszönhetek neked, még ha mindent akaratodon kívül is csináltál, így ez a minimum - tapadt ajkaimra.

Derekamnál közelebb húzva magához kezdett el velünk hátrálni az ágyig.

-Gyönyörű vagy. - nézett végig rajtam, mielőtt fölém tornyosult.
-Ne hozz már mindig zavarba. - kuncogtam.
-Szeretem amikor zavarban vagy. - tolta feljebb ruhám alját.
-Szeretlek Dominik. - szabadítottam meg ingjétől.

Válasz helyett csak mosolyogva nyakam kezdte el csókolgatni egy kicsit erősebben.

-Naa Domi ennek nyoma lesz! - nyavajogtam.
-Nem baj, mindenki tudja meg hogy az enyém vagy. - nevetett.
-Csak a tiéd. - néztem szemeibe.

Dominik ölelésébe húzott. Elhelyezkedtünk és egymást ölelve 5 perc se kellett, hogy egy ilyen esemény dús nap után elnyomjon minket az álom.