Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]

46. rész

A rész végén 18+!!!
-------------------------

Mivel a kis piknikünk után csak hajnalban értünk haza, eléggé sokáig aludtunk reggel. Az ágyból kikelve láttam, hogy Bence még békésen alszik mellettem, de mivel nekem lassan mennem kellene haza, így bár nem volt szívem, fel kellett keltenem. Lassan fedetlen vállát, majd nyakát kezdtem el apró puszikkal behinteni, aminek meg is lett az eredménye és egy mély morgással jelezte, hogy tetszik neki amit csinálok.

-Ne hagyd abba. - dorombolt, mint egy kismacska.
-Elhiszem hogy tetszik a dolog, de nekem lassan készülődnöm kellene. - adtam szájára egy jó reggelt csókot .
-Oh majdnem el is felejtettem. - ült fel hirtelen.

Egy gyors kései reggeli után összepakoltam a cuccaim és Bence kivitt az állomásra.

-Biztos ne menjek segíteni?
-Biztos. - pusziltam meg.
-De ha itt vagy rögtön szólj és jövök a csomagokért. - kért meg már a vasútállomáson
-Mindenképp Életem, szeretlek! - adtam egy utolsó csókot ajkaira.
-Én is kicsim, siess vissza!
-Szia!
-Szia!

Csemer Lili szemszöge
----------------------------------

Az út nagyon hosszú volt. Legalábbis nekem. Egyetlen egyszer utaztam eddig csak repülőn, de a fel és leszallás egyszerűen borzalmas és ez most sem változott. Szegény Dominiknak majdnem eltörtem a kezét annyira szorítottam. Szerencsére az út gyorsan eltelt és megúsztuk turbulencia nélkül. A repülés okozta kellemetlenségért azonban kárpótlást nyújtott a kilátás. Bár az út nagy részében a felhőktől szinte semmit nem lehetett látni, ahogy Varsó felett elkezdtünk lejjebb ereszkedni, csodálatos látványban volt részem. A nagyváros szinte apró makettnek tűnt a magasból. Igaz hogy szép volt a táj, de a leszállás közeledtével ismét szorosan megmarkoltam Dominik kezét, aki mostmár csak nevetett rajta.

Mikor végre valahára megállt a gép,  megkönnyebbülhettem. A csomagokra nem kellett sokat várni, így gyorsan kiértünk a reptér elé, ahol beültünk az egyik ott várakozó taxiba és elindultunk Domi lakása felé.
A délutáni forgalomban kicsit lassan tudtunk haladni, de végül eljutottunk a lakásig. A rengeteg cucc felcipelése azonban újabb akadályt jelentett, így mire mindent bevittünk az előszobába, már teljesen elfáradtunk.

-Ugye ez volt az utolsó csomag? - kérdezi reménykedve Dominik.
-Azt hiszem...
-Szerintem majd később beljebb visszük a dolgokat, előtte körbevezetlek. - ajánlja, majd elindul a folyosón, én pedig követem.Bár nem volt valami nagy a lakás, de otthonos.
-Mi az? - kérdezi Dominik, miután hosszasan nézelődöm szótlanul.
-Semmi, csak sokkal nagyobb kupira számítottam. - vallom be - Csak nincs egy takarítőnőd? - nevetek.
-Kössz és nincs, de ez nem is rossz ötlet. - gondolkodik el. - Na de mit szólnál ha ennénk valamit? A fagyasztóban csak van valami ehető...
-Jó ötlet, mindjárt éhen halok. - kordul meg a gyomrom a kaja említésére, mire mindketten felnevetünk.

Miközben megettük a talált pizzát, megbeszéltük a hét további részét.
-Mit szólnál ha holnap megmutatnám neked a várost?
-Nincs edzésed?
-Majd csak szerdán. - vigyorgott.
-Akkor ezer örömmel fogadlak idegenvezetőmmé. - kacagtam.

-A mirelit pizza nem is pizza. - húzza el a száját Dominik.
-Pedig nem zavart, amikor felfaltál egymás után 3 szeletet. - nevetek.
-Lehet, de akkor is el kellene menni a boltba, mert ha vacsorára is ezt kell ennem, én rosszul leszek.
-Akkor menjünk!

Éppen az egyik soron haladtunk, amikor hirtelen egy lány jelent meg, aki szinte Dominik nyakába ugrott örömében.

-Dominik, de rég láttalak! - mondja a lány, miután abbahagyja Domi ölelgetését.
-Azért az túlzás, pár hete találkoztunk. - nevet.
-Pár hét is sok idő.
Bár az elején türelmesen vártam, ahogy a csaj ismét Dominik karjához ér, nem bírom tovább és közbeszólok. Nem vagyok az a féltékeny típus, de ez a lány túlságosan is ráakaszkodik.