Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]

Epilógus 2.

A rész végén 18+!!!
------------------------

Csemer Lili szemszöge
----------------------------------

2019. augusztus 31.

Lau esküvője után végre az én nagy napom is elérkezett. Ahhoz képest hogy elvileg ez az én napom volt, Lau sokkal jobban rástresszelt erre az egészre. Egész nap föl-alá mászkált.

-Hol van a fátyol? Látta valaki a fátylat? - rohangál Lau idegesen össze-vissza a szobában.
-A fotelen van. - nevetek - De ha jól tudom, a menyasszonynak kellene idegesnek lennie, nem a tanúnak.
-A saját esküvőmön nyugodt voltam, most bepótolom. - nevet velem együtt barátnőm is
-Örülök hogy ilyen jó a hangulat, de lassan készülnötök kellene lányok. - toppan be anya is.
-Nyugi már! - kacagtam - Komolyan mondom jobban aggódtok, mint én.
-Irány öltözni lányok, mert tényleg késésben vagyunk. - rótt meg anya.

Laurával gyorsan bevonultunk átöltözni.

-Segítel a zipzárral? - fordultam háttal barátnőmnek .
-Gyönyörű vagy. - nézett végig rajtam, ahogy megfordultam
-Neked is nagyon jól áll ez a ruha.- pusziltam meg.
-Na menjünk mert anyukád megöl minket. - nevetett.
-Ne is mondd, kikészít. - nevettem én is.

-Nagyon szép vagy Kislányom. - érzékenyült el anya.
-Jaj anya ne sírj - öleltem meg édesanyámat.

-Bejöhetek? - kopog apa az ajtón.
-Gyere csak, éppen elkészültünk. - válaszolja anya, mire nyílik az ajtó és apa belép a szobába
-Kislányom... - áll meg rögtön, mikor megpillant.
-Ugye milyen gyönyörű? - küzd továbbra is a könnyeivel anya.
-Igen az... Beszélhetnénk egy kicsit négyszemközt? - kérdezi.
-Persze, de gyorsan, mert lassan indulnunk kell. - sürget minket anya, majd Lauvel együtt kivonul a szobából
-El se hiszem hogy a kislányom esküvőjén vagyunk. - kezd bele apa - Tudom, hogy a kezdetekben elleneztem a Dominikkal való kapcsolatodat, na meg a korai eljegyzést is...
-Apa, én... - szakítanám félbe.
-Hadd fejezzem be, mielőtt én is elsírom magam, mint édesanyád. - nevet kicsit - A lényeg, hogy elmondhatatlanul örülök, hogy megtaláltad a boldogságot. Lehet, hogy nem könnyítettem meg a dolgod azzal, hogy mennyire féltettelek, de remélem tudod, hogy én mindig a legjobban akartam és akarom neked. És mostmár látom, hogy az a legjobb Dominik
-Oh apa. - ölelem meg - Köszönöm hogy mellettem állsz
-Az apád vagyok, ez a dolgom. - mosolyog - Na de induljunk lassan. - nyújta felém a kezét.
-Készen állsz? - nézett rám bátorítóan.
-Mehetünk. - mosolyogtam rá.