Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]

60. rész

Németh Laura szemszöge
-------------------------------------

Reggel kicsit nehéz volt felkelni, mert eléggé elhúzódott a kis beszélgetésünk Lilivel, de muszáj volt, mert Bencével megbeszéltük, hogy meglátogatjuk szüleinket és elmondjuk nekik is a nagy hírt.

-Ébredj Szerelmem, lassan indulnunk kellene. - suttogtam a még mindig nyugodtan szuszogó szerelmemnek.
-Mmm csak még 10 percet.

Nagy nehezen Bencének is sikerült összeszednie magát, így nem sokkal tíz előtt el is indultunk Szegedre.

Az út eléggé eseménytelenül telt. Mivel elég hosszú volt, így körülbelül a felénél be is aludhattam, mert Bence simogatására ébredtem.

-Megjöttünk Kicsim. - nyomott egy csókot ajkaimra.
-Máris?

-Megérkeztünk! - kiabált Bence, miután beléptünk a házba.
-Na végre! - érkezik Bence anyukája a konyha felől.
-Szia anya. - puszilta meg szerelmem édesanyját.
-Örülök hogy itt vagytok. - puszilt meg engem is - Nagyon jól nézel ki kislányom. - mosolygott rám Bence anyukája.
-Köszönöm. - pirultam el.
-Gyertek beljebb, cuccoljatok le, hamarosan kész az ebéd. Bence, a kedvencedet főztem. - mosolyog ránk.

Miután birtokba vettük Bence régi szobáját, kézen fogva indultunk vissza a konyhába.

Alig hogy leértünk az emeletről, nyílt is a bejárati ajtó és Gergőt pillantottam meg Samuval az ölében, aki ahogy meglátott minket rögtön leugrott Gergő öléből és visítva rohant felénk.

-Lauraaaa - szaladt felém boldogan, majd átölelt.
-Szia Samu! - üdvözöltem nevetve.
-Szia Samu! - köszön Bence is, de a kisfiú csak int neki, továbbra is engem ölelve - Ez mostmár nem vicces, tényleg konkurencia lett a kissrác. Ellopja a barátnőmet és nem is foglalkozik velem. - nevet kínosan.
-Mit jelent a konk...? - értetlenkedik Samu a számára ismeretlen szó hallatán.

-Gergő, ugye megvettétek, amit kértem? - kérdezi Bence időközben újra felbukkanó anyukája.
-Persze, be is teszem a hűtőbe, csak előtte még szeretném nézni ahogy Bence féltékenykedik egy 3 évesre. - nevet az említett.
-Ajj hagyjuk inkább a témát. - indulna el Bence a nappali felé.
-Ne olyan hevesen kisfiam, kész az ebéd, úgyhogy inkább arra vedd az irányt. - szól utána anyukája.
-Kajaaa! - megy Samu az étkező felé.
-Először kézmosás. - fogja meg Gergő a kisfiú kezét.

Mikor mindannyian helyet foglaltunk az asztalnál, mostmár Bence apukájával is kiegészülve, hozzáláttunk az ebédhez.

-És mi újság fiatalaok? Milyen volt Németország? - érdeklődött Bence anyukája már az ebédnél.
-Nagyon jó volt. - mosolyogtam - Először Münchenben néztünk meg pár dolgot, a  Neuschweinstein egyszerűen lenyűgöző volt, aztán másnap a meccs nagyon izgalmas volt, vasárnap pedig néhány dortmundi látványosságot is megnéztünk. - meséltem lelkesen.

A leves és főétel után desszertet is kaptunk.
-Gergő! Hát ez nem igaz... Világosan megmondtam... - motyogja Bence anyukája, ahogy a sütivel a kezében belép az étkezőbe.
-Mi az? Nem ezt kellett volna hoznom? - értetlenkedik Gergő.
-Eltaláltad kisfiam. Na mindegy, ez is jó lesz. - int egyet.

Ebéd után, amitől őszintén szólva mindjárt kidurranok, átvonultunk a nappaliba, hiszen a család is szerette volna felköszönteni az ünnepeltet.

-Tudom, hogy már nem vagy kisfiú, de mégiscsak a mi pici fiúnk maradsz és szerettünk volna meglepni téged, jobban mondva titeket. - adott át egy kis borítékot Bencének édesanyja, már a nappaliban ülve - Igazából nagyon megkedveltünk téged Laura, szinte már a családunk tagja vagy és látom hogy a fiamat is milyen boldoggá teszed, így gondoltuk ez hasznos lehet számotokra hiszen el tudom képzenimilyen stresszes lehet az egyetem is és egy kis kikapcsolódás sosem árthat. - mosolygott.
-Nagyon szépen köszönjük. - mosolyogtunk az idősödő anyukára, ugyanis a boríték egy wellness hétvégét tartalmazott két személyre .