Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]

58. rész

Vasárnap reggel sikerült időben felkelnünk, így még Dortmundban is szét tudtunk nézni. Bár valamivel kisebb város, mint München, de Dortmund is gyönyörű. Egy gyors reggeli után a központban közös megegyezés alapján még megnéztük a német futball múzeumot is, aztán nem sokkal dél előtt útra is keltünk.
Majdnem éjfél volt mire hazaértünk, így fürdés után rögtön ágyba is zuhantunk.

Bár fantasztikus volt ez a pár nap, de a következők egyszerűen borzalmasak voltak. Már hétfőn tudtam, hogy ez nem az én hetem lesz, hiszen reggel alig bírtam felkelni, így csak az utolsó utáni pillanatban futottam be az első előadásomra. Szerencsére nem volt olyan durva az órarendem, de azért így is megviselt a dolog. Alig vártam a pénteket, hogy végre feldobja a hetemet. Olyan hosszú idő után újra találkozni fogok Lilivel. Bár naponta beszéltünk, de az akkor se ugyanaz, mint személyesen.

November 10.

Hála az égnek ma nem volt sok órám, így miután Bence értem jött az egyetemre, közösen indultunk bevásárolni az esti bulira.

-Tudod hogy miket kell venni? - kérdezem már a bejáratnál.
-Persze. - válaszolna Bence, de nem volt valami meggyőző.
-Akkor te menj és keress innivalókat, én meg megyek kajáért. - ajánlom.
-Rendben. - egyezik bele és mindketten elindulunk.

Ahogy befordultam az innivalós sorba, hirtelen akadályba botlottam. Szó szerint. A kezemben lévő zacskók egy része a földön landolt. Mielőtt felnéztem volna, sűrű bocsánatkérésekbe kezdtem, amit nagy meglepetésemre nevetés követett. Mikor felnéztem az akadályomra, Bencét pillantottam meg.
-Ez nem vicces. - nézek rá sértődötten, bár nehezemre esik magamba folytani a nevetést.
-De igen, nagyon is. Nem hiszem el hogy másodjára is képes vagy ugyanúgy nekem jönni. - röhög tovább.
-Másodjára? - csodálkozom
-Nem emlékszel? Kicsit több mint egy éve, korán reggel...
-A boltban, ugyanígy. - mosolyodtam el az emlék hatására.
-Az ég is nekem küldött. - nevetett - Örülök, hogy volt annyi eszem hogy akkor elhívtalak arra a bulira.
-Nekem meg hogy igent mondtam. Na meg hogy nem figyeltem és neked mentem. - nevetek - Már akkor nagyon kedveltelek. - mosolyogtam szégyenlősen.
-Én is téged. - nyomott egy lágy csókot ajkaimra.

Miután minden szükséges dolgot megvettünk, el is indultunk hazafelé készülődni.
Visszaérve Bence lakására mindent kipakoltunk, majd rendet raktunk. Mivel már nem volt sok időnk és mennünk kellett a reptérre Liliékért, így kényelembe helyezkedve vártunk.
Nem sokkal 6 után el is indultunk a reptérre Liliékért. Szerencsére nem késett a gépük, így csak egy kicsit kellett várakoznunk.

Messziről kiszúrtam barátnőmet, aki ahogy meglátott, rögtön elkezdett rohanni felénk.

-Lauuuu! - visított, mint egy kislány.
-Te is hiányoztál, csak kérlek ne folyts meg! - nevettem.
-Ja bocsi. - kuncogott, majd nyomott az arcomra egy puszit.
-Szia Bence! - üdvözölte páromat is.
-Szia Lili! - puszilta meg, majd lassacskán Dominik is megjelent a csomagokkal.

-Dominiiiik! - ugrott Bence Dominik nyakába, Lilit utánozva, amit mindenki hangos nevetéssel fogadott.
-Szemét vagy Batik... - vágta be a műdurcit Lili.
-Inkább induljunk el, mielőtt valaki összeveszik valakivel. - nevetek.

Mivel lassan a buli is kezdődik, így Liliék egyenlőre csak nálunk pakoltak le. Egy jó félórát sikerült beszélgetnünk, amikor megszólalt a csengő.

-Megyek, kinyitom. - indulnék el az ajtó felé.
-Nem kell, már beengedtem magam. - állít be nevetve az első vendég.
-Nagyiiii! - kiabálja Bence, még mindig Lilit utánozva.
-Elsőre se volt vicces, másodjára meg pláne nem. - üti meg barátnőm Bence karját, mire mindenki nevetni kezd, pláne amikor Bence nagyon rájátszva elkezdi fájlalni a megütött karját.
-Miről maradtam le? - értetlenkedik Nagyi, de ő is velünk együtt nevet.

Nagyi után sorra jöttek a vendégek, akiket Bencével együtt üdvözöltem. Hála az égnek rengetegen el tudtak jönni. A Fradisok mellett rengeteg válogatott focista is eljött, még Dzsudzsi is az Arab Emírségekből. Természetesen az ajándékozás sem maradhatott ki. A kedvencem Böde volt, akinek az ajándékán nagyon jót nevetett az egész bagázs. Egy zebramintás köntös fogadta barátomat a csomagban.

-Most me'? Hasznos. - húzta meg a vállát Böde, mire mindenkiből újra kitört a röhögés.

Miután sikerült csillapítani röhögésünket, felfedező útra indultam, de félúton Dzsudzsiba ütköztem.

-Mizu Dzsudzsi? - érdeklődtem a csapatkapitánytól.
-Semmi, jó végre itthon.
-Tényleg hogy megy az araboknál, nincs honvágyad?
-Dehogynem, próbálok minden hónapban hazajönni főleg a szüleimhez, de a haverokra szinte semmi időm.
-Igazán találhattál volna valami közelebbi országot is. - nevettem.
-Na és milyen volt Németország?
-Ó csodálatos. - áradoztam - Egyszerűen lenyűgöző az az ország és a meccs sem volt rossz. - mosolyogtam - És hogy áll a nagy Dzsudzsák Balázs a szívügyekkekkel? - mosolyogtam.
-Ajj ne is említsd, az elmúlt hetekben annyi marhaságot összehordott a média. Bármilyen kis dolgot felfújnak.- sóhajt.
-Már nekünk is volt szerencsénk hozzá Bencével... - sóhajtok én is.
-A szomorú valóság az, hogy nem állok sehogy a, hogy is mondtad? Szívügyekkel. - nevet keserűen.
-Ne aggódj, egyszer te is találsz majd valakit.
-Remélem...
-Biztos vagyok benne, egy ilyen jó embernek... - kezdeném, de Roli félbeszakít.
-Balázs, gyere egy kicsit! Nem tudunk kiegyezni, kell a véleményed! - kiabál a szoba másik feléből.
-Ne haragudj. - néz rám nevetve Dzsudzsi, majd elindul Roliék irányába, én pedig folytatom felfedezőutamat.

Bár nem túl nagy a lakás ennyi embernek, mégis megtalálta mindenki a helyét. Sőt még táncolni is tudott a többség.

-Hölgyem, szabad egy táncra? - pukedlizett előttem Bence.
-Uram, lehet róla szó. - nyújtottam nevetve kezet neki.

Kezeinket összekulcsolva vezetett a táncolók közzé, majd magával szembefordítva húzott magához még közelebb. Kezem nyaka köré fontam és így mozogtunk a zene ütemére.

-Mi lenne, ha lassan bejelentenénk a nagy hírt? - mosolygott rám sunyin Bence.
-Izgulok. - kacagtam.

-Mindenki figyelem! - kiáltja Bence.
-Haver, mindjárt legyőzöm Dominikot... Nem várhat egy kicsit? - panaszkodik Nagyi, aki éppen valami kártyajátékkal volt elfoglalva.
-Nem, nem várhat. - közli Bence.
-Itt folytatjuk Nagy. - szögezi le Nagyi, majd újra Bencére figyel.
-Szeretnéd te elmondani vagy én? - néz rám Bence.
-Csak mondjátok már! - türelmetlenkedik tovább Nagyi.
-Akkor egyszerre? - kérdezem, mire Bence bólint.
-Összeházasodunk!