Október 9.
Reggel jó kedvvel és kipihenten ébredtem a tegnap este után. Délben indult a vonatunk haza, ahol nagyvonalakban kibeszéltük Laurával a történteket, de a fiúkról szerencsére nem esett szó. Lauval arra jutottunk, hogy életünk legjobb élménye volt ez a pár nap, amiért örökké hálásak leszünk a szüleimnek.
-Megjöttem! - kiabáltam miután beléptem a házba.
-Kicsim mondtam, hogy szólj és eléd megyünk. - aggódott apám.
-Meglepetés! - mosolyogtam.
-Milyen volt? Mesélj el mindent! - kíváncsiskodott anya.
Mindent szóról szóra elmeséltem szüleimnek na persze Dominikot kihagyva belőle. Nagyon örültek szüleim, hogy jól éreztem magam, bár apa nem nagyon volt oda az ötletért, hogy a szünetben megint menjünk. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem a meccs zavarta.
-Nem igazán tartom jó ötletnek hogy őszi szünetben is menjetek. - közölte apa.
-Ahj drágám, ne legyél ilyen. Ha minden jól megy, jövő szeptembertől úgyis Pesten fognak tanulni a lányok. Ez az utazás legalalább jó próba ahhoz, hogy megtanuljanak önállóbbak lenni. - vett a védelmébe anya.
-Nem is ez a problémám, tudom hogy vigyáznak magukra. De akkor se szívesen engedem el a kislányomat egyedül. Benne bízom, de másokban nem és ki tudja milyen alakokkal találkozhat. Ezt később még megbeszéljük. - zárta le a témát apa.
Anya megnyugtatóan nézett rám, ami azt sugallta hogy majd elbeszélget apával és elintézi az ügyet.
Másnap nyúzottan keltem, olyan szép volt ez a hétvége és most újra suli, hurrá... Ráadásul törivel kezdünk hétfő reggel. Hát van ennél kegyetlenebb dolog?
A 8. óra után Laurával együtt indultam haza mivel megbeszéltük együtt tanulunk.
-Azt hittem sose lesz vége ennek a napnak. - nyavajgott barátnőm.
-Tudom mire gondolsz. - sóhajtottam - De azért egyvalami miatt most elviselhetőbb a suli.
-Hogy mondhatsz ilyet? - rémüldözött Lau.
-Nyugi, nem a tanulásra vagy a tanárokra gondolok, hanem arra hogy hamarosan itt a szalagavató. - nevettem.
-Oh igazad van. - mosolygott ő is.
Miután hazaértünk és megettük az ebédet amit anya készített nekünk, leültünk tanulni. De Laurát ismerve csak idő kérdése és felteszi a kérdést, amitől egész nap próbáltam menekülni.
-Öhm... 1953? Nem tudom Lili... - panaszkodott - Beszéljünk inkább másról. - vidult fel rögtön.
Mégse úszom meg a témát, gondoltam.
-Mesélj mi a helyzet Dominikkal!
-Öhm... Mi lenne? Jófej srác... vicces... - kerestem a szavakat - Mi van közted és Batik között? -próbáltam elterelni a témát.
-Ne is próbálkozz Lili, tudom mit akarsz elérni, de nem fog sikerülni. - nevet Lau.
-Egy próbát azért megért.... - motyogom - Nos, mivel ígyis-úgyis kihúzod belőlem, jobb lesz ha rögtön elmondom amit hallani akarsz .Az igazság az, hogy tényleg bírom őt... -ránézek Laura, aki tátott szájjal vár a válaszomra.
-Ha továbbra is jól alakulnak a dolgok, igazán jó barátok lehetünk. - mosolygok, bár tudom hogy képtelenség meggyőzni Laut arról, hogy valójában így gondolom.
Barátnőm kicsit csalódottan húzza meg a vállát.
-Hát rendben, ha nem ismered be hogy van köztetek valami szikra, akkor én nem erőltetem. -mondta, de sejtelmes mosolyából kiindulva ő se gondolta komolyan amit mondott.
Az elkövetkező pár hét nagyon tartalmas volt. Szerencsére Lau eljette a témát, így nyugodtabban koncentrálhattam az iskolai teendőkre. A tanulás szerencsére egy kicsit háttérbe szorult a szalagavatóra készülés miatt. Az osztállyal töltött felejthetetlen napok miatt kicsit háttérbe szorult az őszi szünet gondolata, de amint véget ért az ünnepség megint szembe találtam magam a problémával. Tudtam, hogy újra találkoznom kell vele, hiszen megígértem Launak, de nem hiszem hogy készen állok rá.
És akkor még nem is sejtettem mi vár még rám...
YOU ARE READING
Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]
FanfictionMinden egy pillantással kezdődött. A pillantás, ami mindent megváltoztatott. Laura és Lili tudták, hogy a várva várt mérkőzés örök élmény marad, de egyikük se számított arra, hogy teljesen felforgatja az életüket.