Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]

25. rész

Németh Laura szemszöge
---------------------------------------------

Lili utolsó hívásakor azt ígérte, hogy mindenről beszámol Dominik látogatása kapcsán. Erre végül csak hétfő délután kerülhetett sor, annyira el voltam addig foglalva a tételekkel.
-Végre vége ennek a napnak is... - sóhajtok.
-És ez még csak az első nap volt a héten. -sóhajt Lili is.
-Na de mostmár nem úszod meg! - nevetek, mire barátnőm értetlenkedve néz rám -A Dominik sztorit, hát mi mást?
-Oh, persze. - nevet Lili is és rögtön elpirul -Mint mondtam, meglepett pénteken suli után. Bemutattam a szüleimnek és csodák csodájára apát is túlélte. Aztán evitt vacsorázni és... - pirul el még jobban.
-Csak neeem? - kérdezem sokat sejtetően, amire Lili csak szégyenlősen bólint - Mesélj el minden részletet! Várj, inkább mégse vagyok kíváncsi hogy Dominik mi...
-Jól van, jól van, azt hiszem elég lesz. - szakít félbe Lili.
Bár még sok mindenről szeretnék beszélni vele, sajnos esélytelen. Kicsivel több, mint egy hónapunk van érettségiig, így szinte minden szabadidőnket a tanulásnak kellett szentelni.
Sajnos a következő hetek is az iskola körül forogtak. Ennek csak egy pozitívuma volt, a közelgő ballagás. Már napokkal előre elkezdtük a próbálat, hogy minden tökéletesen menjen és mindenki nagyon izgatott volt az ünnepség miatt. Kivéve Lili. Barátnőm egyre rosszabb állapotban van. Először azt gondoltam, hogy a stressz az oka, hiszen mindenki más is fáradt. Amikor aztán már azok a dolgok se tudták felvidítani, amik normál esetben igen, gyanakodni kezdtem.
-Lili, minden oké? - kérdeztem aggódva.
-Csak kikészít már ez a sok tanulás.
-Biztos hogy csak annyi a baj?
-Persze, mi más lenne? - vágja rá, de én nem hiszek neki.
Ha nem mondja meg mi a probléma, akkor még segíteni se tudok neki, így csak reménykedni tudtam hogy magától megoldódik a dolog, de nem. Barátnőm egyre lehangoltabb lett és még mindig nem vallotta be mi baja, ezért kénytelen voltam a saját kezembe venni az irányást.
Első lépésként ki kell derítenem mi baja van Lilinek. Mivel arra tippeltem hogy Dominik csinált már megint valamit, úgy gondoltam megkérdezem Bencét, hátha ő hallott valamit. A szokásos napi Skype alkalmával terveztem rákérdezni a dologra.
-Szia Kicsim! Mi a helyzet? - üdvözölt Bence.
-Szia! A szokásos... Már nagyon unom a sulit. -nevetek.
-Megértem, de hamarosan vége lesz. - próbál vigasztalni.
-Alig várom. De van egy másik probléma is....
-Lau, ne ijesztgess, mondd már mi az! - aggódik.
-Liliről van szó. Szerintem Dominik megbántotta vagy valami, mert nem önmaga mostanában. Szinte hozzá se lehet szólni, nagyon le van törve.
-Gondoltam hogy ez lesz... - motyogja.
-Te tudtál erről? - lepődök meg.
-Beszéltem pár napja Dommal. Az egész annyival kezdődött, hogy nem tudta olyan gyakran hívni Lilit, mint régebben, a sok edzés miatt. Aztán amikor egyszer napokig nem hívta és Lili se kereste, azt hitte már nem akar beszélni vele és ezért már nem is merte keresni. Akkora idióta ez a srác.
-Komolyan ilyesmi miatt nem beszélnek?Ugyanott tartunk, mint az elején. Egyik se mer kezdeményezni és csak várnak a másikra.
-Azt hiszem már megint nekünk kell megoldani a helyzetet. - nevet.
-Egyetértek. Már van is egy ötletem.

Miután gyorsan felvázoltam a tervet Bencének és megígértettem vele, hogy Dominikot is beavatja, visszatértünk a napi témáinkhoz.
-Képzeld, anya megígérte, hogy ha kitűnő leszek, nyáron beiratkozhatok egy autós suliba. - újságolom a jó hírt.
-Ez remek! És akkor kocsit is fogsz kapni?
-Dehogy. - nevetek - Még ha meg is kapom a jogsit, apa tuti nem hagyja egy ideig hogy vezessek egy olyan nagyvárosban, mint Budapest. Előbb gyakorlatot kell szereznem, vagy mit szokott mondani.
-Ugye tudod hogy igaza van és csak félt?
-Persze, de ezt neki tuti nem fogom beismerni. - nevetek - És veled mi a helyzet, tudod már mikor játszhatsz újra?
-Ha minden jól megy, akár már nyáron is. -mosolyog. Nagyon megviselte, hogy ilyen hosszú időt ki kellett hagynia. Remélem mostmár tényleg újra pályára állhat.
-Ugye elmehetek az első meccsedre? -kérdezem.
-Hát persze. - bólint - Lassan mennem kell... Hánytól is lesz a ballagás pénteken?
-Reggel 10.
-Rendben. Szeretlek, szia!
-Szeretlek, jó éjszakát!
Miután kikapcsoltam a laptopot gyorsan lezuhanyoztam, de még mielőtt elaludtam, részletesen kidolgoztam a tervet. Nagy volt a kísértés, hogy mégegyszer eljátszam velük a kizárós jelenetet, de most inkább egy egyszerűbb megoldás mellett döntöttem. Remélem minden úgy sül el, ahogy tervezem és kibékül a két jómadár.