Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]

47. rész

Reggel egyedül ébredtem az ágyban, ami furcsa, mivel általában én szoktam korábban kelni. Nyújtóztam egyet, majd a konyha felé vettem az irányt. Ahogy beléptem, meg is álltam egy pillanatra. Dominik nekem háttal egy szál boxerben éppen reggelit csinált. A látszat hatására nyeltem egy nagyot, majd mögé lepve átöleltem derekát és nyakába pusziltam.

-Mit csinálsz? - kérdeztem vidáman.
-Reggelit az én hercegnőmnek. - fordult meg karjaimban.
-Nem vagy egy kicsit alulöltözve? - mért végig.
-Hupsz. - kuncogtam.
-Nagyon elszemtelenedtél. - csókolt meg, majd hirtelen a konyhapultra ültetett és lábaim között elhelyezkedve kezdett el csókolgatni.
-Domi, oda fog égni a reggeli. - nyögtem szájába két csók között.
-Upsz... - kapott azt hiszem rántotta után - Szerintem együnk inkább szendvicset. - nevetett.

Reggeli után kényelmesen felöltöztünk, magamhoz vettem a fényképezőgépem, majd útrakeltünk, hogy felfedezzük Varsót.

Ahogy utazunk a városban jövök csak rá hogy milyen hatalmas is Varsó. Pestet is elég volt megszokni, de a lengyel főváros elképesztő.

-Mit szólnál, ha először megnéznénk a központot, illetve ott van egy csomó múzeum és a királyi palota sincs messze. - nézett rám érdeklődve Dominik, már a kocsiban.
-Jól hangzik, de mondtam hogy rád bízom magam. - mosolyogtam.
-Akkor irány a központ.

Bő 15 perc kocsikázás után meg is érkeztünk. Miután leparkoltunk, Dominik kezeinket összekulcsolva kezdett el húzni egy irányba.

-Hú ez gyönyörű, de hogy tudsz kiigazodni egy ekkora városban?
-Hidd el, hogy még én sem ismerem a fél várost sem, de előbb-utóbb te is kiismerd majd a várost.

Körbesétáltuk az egész központot és néhány múzeumba is benéztünk. Rengeteg képet csináltam, első sorban a helyekről, de természetesen mi sem maradtunk ki azért.

-Még jó hogy hoztam több memória kártyát is, ez már most majdnem tele van. - nevettem.
-Oh az én kis fotósom. - nyomott egy puszit ajkaimra.
-És most merre? - érdeklődtem.
-Mit szólnál a királyi palotához?
-Remek ötlet.

-Uh ez gyönyörű. - mondom már az épület előtt állva.
-Bemegyük?
-Persze. Remélem nem lesz nagy tömeg.
Sajnos nem volt akkora szerencsénk, így nem jártuk körbe a teljes palotát, de például a koronázási ékszereket így is sikerült megnéznünk.
-Inkább csinálok még pár képet kívülről.
-Mondtad hogy hoztál magaddal plusz memóriakártyákat, de szerintem az se lesz elég. - nevet Dominik.

-Azt hiszem ennyi elég lesz. Következő program? - kérdezem, mikor már körbefotóztam az épületet.
-Van a közelben egy park egy tóval. Esetleg sétálhatnánk ott?
-Benne vagyok, de előbb együnk valamit, mert mindjárt éhen halok. - nevetek.
-Én is éhes vagyok. Mi lenne, ha a parkban vennénk valamit? Szoktak árulni hamburgertől kezdve gyroson át mindent. - javasolta Dominik, így autóba ültünk.
-Ott vagyunk már? - türelmetlenkedtem pár perc után.
-Elvileg már csak pár perc.
-Elvileg?
-Nem tudom az utat, bízom a GPS-ben. - húzza meg a vállát Domi.
-Remek, szóval egy GPS miatf fogok éhen halni. - motyogtam.
-Nyugi és nézz jobbra, az ott már a park. - mutat abba az irányba.

Gyorsan leparkoltunk és elindultunk a legközelebb lévő bódé felé.
-Mit szeretnél enni? Esetleg megkóstolhatnánk valami helyi dolgot.
-Benne vagyok, de ha nem ízlik, veszel nekem egy sajtburgert. - alkudozom.
-Jól van, jól van... Mit szólnál ehhez? - mutat egy eléggé érdekesen kinéző ételre.
-És ez mégis mi akar lenni? - érdeklődöm.
-Oszcypek.
-Hát ettől most sokkal okosabb lettem, köszönöm. - nevetek.
-Valami sajtos dolog, nem lehet rossz. Ha már egyszer sajtbureszt akartál, itt a sajt. - nevet, majd reakciómat meg se várva közelebb lép az eladóhoz.

Őszintén szólva nem is volt olyan szörnyű ez a sajtos dolog, mint gondoltam, de a végén mégis sikerült kiharcolnom egy hamburgert is. Kezünkben egy-egy buresszel kezdtük meg sétánkat a tó felé.

A tó közelébe érve megpillantottam egy menyasszonyt és vőlegényt, akiket éppen fotóztak. Csodálatos fehér ruhája, ahogy Lau szokta mondani, mesébe illő volt.
-Nézd! - mutatok a pár felé.
-Nem értem miért vannak a lányok annyira oda az ilyenektől. - nevet Dominik.
-Ez nem is igaz. - védekezem.
-Persze, fogadjunk hogy már legalább egyszer elképzelted a nagy napodat.
-Kikérem magamnak, nem. Mondjuk Lau igen... Egyszerre leszek a koszorúslánya és a fotósa. - nevetek.
-Szóval te még tényleg nem gondolkodtál ezeken? - kérdezi mostmár komolyabban.
-Nem igazán. Talán szabadtéri esküvőt szeretnék, de tényleg nem tudom... A lényeg hogy a család és barátok ott legyenek, a többi már nem számít.
-Család és barátok... Akkor nagy esküvőnk lesz. - mondja halkan Dominik, inkább magának, mint nekem, de ígyis meghallom.
Fogalmam sem volt hogy mit kellene erre mondanom. Szinte éreztem ahogy kezdek elpirulni, így inkább gyorsan elfordítottam a fejemet az ellenkező irányba, hogy Domi ne lássa meg.

-Csónakok! - kiáltottam fel és már el is indultam az apró stég irányába, míg Dominikot kezénél fogva húztam magam után.
-Ugye nem akarsz csónakázni? - kérdezte Dominik.
-Most miért ne?
-Mert evezni kell, ami felér egy edzéssel. - nevet.
-Legalább készülhetsz a holnapira. - mosolygok, mire nagy nehezen, de bólint és kikölcsönöz egy csónakot.

Miután mindketten kényelmesen elhelyezkedtünk, elindultunk a partról. Az elején még szinte idilli volt a vízról szemlélni a tájat, de aztán Dominik egyszer csak megmozdult.
-Ez így nem jó, inkább arrébb ülök... - mondja, majd feláll a helyéről, mire a csónak elkezd jobbra-balra mozogni.
-Inkább ülj vissza, nem szeretnék beleborulni a vízbe. - aggodalmaskodom.
-Nyugi, nem lesz semmi baj. - nevet és direkt jobban elkezd mozogni.
Már én is kezdenék nevetni a dolgon, amikor hírtelen Domi megbotlik és elesik.
Szerencsére azonban nem a vízbe, hanem a csónak belseje felé zuhan. Egyenesen rám.
-Szia! - mondja, miután megtámaszkodik könyökén, még mindig félig rajtam feküdve.
-Mondtam hogy nem lesz jó vége a dolognak. - nevetek.
-Nekem azért tetszik ez a pozíció. - vigyorgott pimaszul, majd ajkaim kezdte falni, lassan combom kezdte simogatni, amivel feljebb-feljebb tolta szoknyámat.
-Domi ne, itt emberek is vannak. - nyögtem a csókba, amikor éreztem, hogy keze egyre feljebb siklik.
-Szeretlek Lili! - nézett mélyen a szemembe, majd megpróbált feltápászkodni.

Végül sikerült nyugodtan becsónakáznunk a tavat, szerencsére vízbe esés nélkül. És még jó néhány képpel gazdagabb is lettem. Egy hosszabb séta után hazamentünk. Míg Domi valami vacsora után nézett, én úgy döntöttem küldök néhány képet Lau-nak is. Barátnőm teljesen el volt ájulva a helytől és megígértette velem, hogy egyszer őt is elviszem oda.

Vacsora közben filmeztünk, majd relatíve hamar az alvás mellett döntöttünk, hiszen nagyon elfáradtunk.

-Holnap hánytól lesz edzés? - néztem szerelmemre már az ágyban.
-13-tól.
-Oké, akkor jó éjt Dominik, szeretlek! - csókoltam meg, majd elhelyezkedtem.
-Szeretlek Kicsim! - viszonozta tettem, majd szorosan átölelve kifli pózban mögém kucorodott.

Kicsit tartottam a Dominikkal való együttéléstől, de azt hiszem minden jól alakul és talán ez a kapcsolat még komolyabbá válhat.