Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]

8. rész

November 5.

Gyorsan eljött ez a nap, túlságosan gyorsan. Bármennyire is tiltakoztam ellene, a végén mégis Lauval tartottam Pestre.

Miután Roli letett minket a buli helyszínén, rögtön elkezdtem gondolkodni azon hogy kerülhetném el Dominikot. Szerencsémre mikor beléptünk az ajtón még nem volt ott, így kicsit megkönnyebbültem.

-Hahó mindenki, Dominik most írt hogy úton van ide Bencével. - mondta hangosan Roli, hogy minden vendég hallja. A bejelentés után nem sokkal meg is hallottuk a ház előtt megálló autó hangját, majd a lépések zaját, aztán nyílt is az ajtó...

-MEGLEPETÉS! - kiabálta mindenki egyszerre.

Bence amint meghallotta, rögtön elkezdett nevetni és megütötte Dominik vállát.

Az este további részében próbáltam minél távolabb maradni Dominiktól, azonban egyszer amikor éppen Laut kerestem a tömegben, rajta akadt meg a szemem. Próbáltam minél gyorsabban másfelé nézni, de nem sikerült. Pillantásom sajnos neki is feltűnt és felém fordult. Másodpercekig csak néztünk egymás szemébe, majd megszakítottam a szemkontaktust.

Miért kellett így rám néznie? Mégis mit akart jelenteni ez a tekintet? Nem, nem érdekel... Nagyon megbántott. Jobb lett volna, ha soha nem csókol meg, mivel így még rosszabbul érzem magam. Ha nem teszi, akkor nem kezdek el reménykedni hogy lehet valami köztünk.De így...

A gondolatmenetemet azonban megszakította Petra.

-Lili, szia! Rég nem láttalak, mi újság? - üdvözölt. Hálás vagyok neki, legalább sikerült elterelnie a gondolataimat.

Németh Laura szemszöge

----------------------------------------------------

Szeremcsére sikerült elrángatnom magammal Lilit és legalább nem punnyad otthon. Mivel a buli csak este lesz, így úgy döntöttünk, hogy most csak délután indulunk. 5-kor már Pesten voltunk, így volt időnk pihenni is egy kicsit. Nem sokkal 7 előtt kezdtünk el készülődni. Ezúttal egy szexi vörös ruha mellet döntöttem.

Kisminkeltem magam, besütöttem a hajam, majd mivel már november van, kerestem egy vastagabb kabátot is. Mivel Roli azt mondta ez egy meglepetés buli, ő maga jött értünk.

Nem sokkal azután hogy megérkeztünk a házhoz, jött is az sms Rolinak, hogy az ünnepelt hamarosan itt van.

Szinte megbabonázva néztem az ajtót, hogy mikor lép be rajta. Nem  is kellett sokat várni, egyszercsak meghallottuk a ház előtt megálló autó hangját, majd a lépések zaját, aztán nyílt is az ajtó...

-MEGLEPETÉS! - kiabálta mindenki egyszerre.

Az ajándékátadás során végig a háttérben maradtam, nem akartam zavarni Bencét és a barátait. Egy idő után azonban felnézett, mintha keresni valakit, majd a tekintete megállapodott rajtam és elmosolyodott.

-Gyönyörű vagy. - mondta, miután eljutott hozzám a tömegben.

-Köszönöm. - pirultam el.

-Örülök, hogy itt vagy.

-Szeretném én is oda adni az ajándékom. - mosolyodtam el -Tessék. - adtam oda neki az apró csomagot.

-Ez gyönyönyörű, köszönöm - mondta, mikor meglátta a karkötőt, majd kaptam két puszit egészen közel a számhoz.

-Felrakod?

-Persze.

Nagyon jól éreztem magam és igazán boldog vagyok, hogy megismerhettem ezt a csapatot. Egész este volt társaságom, hol Lilivel, hol Petrával dumcsiztam, de volt amikor Böde szórakoztatott poénjaival. Az ünnepelt is próbált mindenkivel szóba elegyedni, bár én nem sokat találkoztam vele, de nem hibáztatom, ennyi ember között nehéz kiigazodni.

Annyira elgondolkodtam, hogy egyszer csak két erős kart éreztem a derekam köré fonódni.

-Szabad egy táncra hölgyem? - nyújtotta kezét illedelmesen a szülinapos.

-Hm...Nem is tudom. - gondolkodtam el játékosan.

-Naa nem teheted ezt a szülinapossal!

-Na jó, meggyőztél.

Hatalmas kezeit derekamra vezette és így kezdtünk el billegni a lassú ütemekre.

-Te voltál ma a legjobb ajándék. - suttogta a fülembe amitől a hideg is kirázott - nem tudtam mit reagálni, így még közelebb bújtam hozzá, már ha ez egyáltalán lehetséges.

A számnak vége lett, Bence homlokát az enyémnek döntötte. A következő percben pedig megcsókolt. Lassan és szenvedéyesen csókolt. Egy percig sem gondolkoztam és karomat nyaka köré tekerve viszonoztam tettét. Nem tudom meddig tarthatott, de levegő után kapkodva váltunk el.

-Valamit be kell vallanom. - mondta, mire kérdőn néztem rá.

-Szeretlek, amióta először megláttalak.

-Én is szeretlek Bence. - ezután újra ajkaim után kapott, ezúttal csak egy gyors csókra.

Fantasztikusan éreztem magam és ahogy láttam, az ünnepelt is. Jó volt látni mosolygós arcát. Végre boldog voltam, de a tudat, hogy holnap haza kell mennünk és most egy ideig biztosan nem találkozunk, elszomorított. Éjfél körül elkezdtek az emberek haza indulni. Már nem sokan maradtunk, de ahogy láttam Liliék még most sem békültek ki, így kénytelen voltam gyorsra venni a búcsút Bencével.

-December 10-en lesz az utolsó hazai meccs, ami egyben Doma utolsó meccse is Fradi színekben. Mi lenne ha eljönnétek és megpróbálnák felnyitni ennek a két idiótának a szemét? -mosolygott pajkosan.

-Ez szuper ötlet! - egyeztem bele.

-Addig úgyis beszélünk még. - csókolt meg.

-Szeretlek, vigyázzatok magatokra! - engedett utamra.

-Én is szeretlek. - búcsúztam el egy utolsó csókkal.

Nehezen, de sikerült elköszönnöm Bencétől, majd Lilivel visszaindultunk lassacskán második otthonunkba. Barátnőm egész esti rossz hangulata addigra se múlt el, de ellentétben vele, én boldogan és füleg érő mosollyal tértem nyugovóra.