Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]

28. rész

Csemer Lili szemszöge
----------------------------------

Hála az égnek vége az írásbelinek. Azt hiszem elmondhatom, hogy talán a törit kivéve minden úgy sikerült,a hogy szerettem volna.
Mostmár kezdhetjük a tételek tanulását, ismétlését. De előtte rám még vár egy családlátogatás Domi szüleinél.

A megbeszéltek szerint szombat délelőtt felmentem Pestre, ahonnan majd együtt megyünk Bólyra Dominik családjához.
Egész nap ideges voltam, kicsit tartottam a nagy találkozótól, de Dominik megnyugtatott, hogy biztos kedvelni fognak.
Pontban délben már Dominik ajtóján kopogtattam, aki alig 2 perc múlva ki is nyitotta.

-Szia Kicsim! - húzott be az ajtón.
-Szia! - pipiskedtem fel hozzá egy csókért.
-Indulhatunk?
-Igen.

Dominik még összeszedte a fontosabb dolgait, majd elindultunk  autója felé. Körülbelül fél órája utazhattunk, amikor megéreztem Domi kezeit a combomon.
-Ennyire izgulsz? - nézett rám.
-Nem. - néztem inkább a mellettünk elsuhanó tájat.
-Mondtam hogy ne izgulj, anya már egy hónappal ezelőtt kérte, hogy mutassalak be, apa pedig nagyon laza ember. - nevetett.
-Jól van, csak tudod nem nagyon volt még komoly kaocsolatom, főleg nem olyan, ahol bemutattak volna a szüleiknek.
-Nem értem, hogy egy ilyen gyönyörű és okos lánynak miért nem volt még komoly kapcsolata.

Közel 2 órás kocsikázás után megérkeztünk egy gyönyörű családiház elé.
-Hú, ez nagyon szép. - ámultam el, ahogy segített kiszállni az autóból.
-Na gyere! - kulcsolta mosolyogva kezeit az enyémre.

Pár másodperccel később már nyitotta is az ajtót.
-Megjöttünk! - kiabálta.
-Dominik, na végre! Annyira hiányzott az én kicsi fiam. - öleli át szorosan az anyukája.
-Anya! - szól rá nevetve.
-Nem érdekel, hogy milyen nagy focista vagy, nekem akkor is a pici fiam maradsz. - nevet.
-Most hogy már teljesen leégettél a barátnőm előtt, azt hiszem itt az ideje hogy bemutassalak titeket egymásnak. - mutat felém.
-Jó napot Asszonyom! - köszönök illedelmesen, miközben a kezemet nyújtom felé.
-Ugyan, hagyjuk a formalitásokat. - húz engem is egy ölelésbe - Már annyit hallottam rólad. Persze csak jókat. - mosolyog.
Hihetetlenül megkönnyebbültem ennek hallatára. Ha ilyen kedvesen fogad, nagy baj már nem lehet.

-Na de gyertek beljebb! Apádnak is itt kell lennie valahol. - indul vissza a ház belseje felé.
-Körbevezetlek. -ajánlja Domi, de még mielőtt elindulhatnánk, befut az apukája is.
-Fiam! Jó újra látni. - mosolyog - Na és ki ez a csinos fiatal hölgy?
-Csemer Lili, a barátnőm. Lili, ő pedig az apukám. - mutat be minket egymásnak, mire mindketten köszönünk.
-Fiam, néha komolyan elkezdtem kételkedni benne, de végre sikerült egy rendes lányt is hazahoznod. - nevet - Úgyhogy ne rontsd el!
-Ne aggódj, nem tervezem.
-Na de menjetek, lassan úgyis kész lesz a kaja, addig pakoljatok le.

-És ez lenne az én szobám. - nyitott be egy halvány zöld szobába.
-Olyan te. - kerestem a szavakat.
-Olyan én? - nevetett.
-Olyan letisztult, kedves. - nevettem.
-Na menjünk beljebb! - húzott maga után.

Miután sikerült lepakolni, kézen fogva indultunk vissza a konyhába.

-Szedjetek még gyerekek! - mosolygott Dominik anyukája.
-Én tele vagyok, köszönöm. - dőltem hátra.
-Jó látni, hogy rendesen eszel, nem csak ilyen füveket meg magvakat. - nevetett Dominik apukája.
-Nincs kedved megnézni ezt a pici várost? - fordult felém Dominik.
-De, persze. - mosolyogtam.
-Menjetek csak fiatalok. - mosolygott Domi anyukája.
-Ne segítsek elpakolni?
-Dehogyis, te itt vendég vagy. - mosolygott.

Gyorsan átöltöztem valami kényelmesebbe, aztán kézen fogva útra keltünk.
-Ha ezt tudom hozom a gépem. - ámultam el a kastély láttán.
-Annyira nem nagy szám. - vezetett körbe.
-Neked, de fotós szemmel igen is lehetett volna itt nagyon szép képeket csinálni. - fordultam vele szembe.
-Ott a telefon. - nevetett.
-Ez igaz, na állj oda! - mutattam egy pontra.
-Na? Jól nézek ki? - jött hozzám nevetve.
-Te mindig. - csókoltam meg.
-Na most én jövök, sipirc.
-Hát fotósnak ne menj. - nevettem mikor megláttam milyen képeket készített.
-Most kinevetsz? - kezdett el csikizni.
-Ig...igen. - lihegtem.
Hirtelen nekem csapódott, így a fűben kötöttünk ki.
-Bolond vagy... - könyököltem fel.
-De te így szetetsz. - húzott le magához, majd az ajkaimra tapadt.