Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]

59. rész

Csemer Lili szemszöge
-----------------------------------

Gyorsan teltek a napok. Szinte észbe se kaptam, máris november volt. A suli is egyre fárasztóbb volt, hála a zh-knak. Bár Lauval folyamatosan tartottuk a kapcsolatot telefonon és Skype-on, nagyon vártam, hogy végre személyesen is lássam. Bence szülinapjára szerencsére haza tudunk majd utazni Dominikkal, így akkor találkozhatunk. Az egyetlen problémát már csak az jelentette, hogy nem tudtam mit vegyek Batiknak ajándékba.
Nagy nehezen és jó pár bolt után közös megegyezéssel egy nagyon szép karóra mellett döntöttünk Dominikkal.

November 10.

A repülőút most se lesz a legkellemesebb, bár már kezdek hozzászokni. Legalábbis azt hittem. Eddig minden utat megúsztam vihar nélkül, de sajnos ez most nem jött össze.
-Tudom hogy félsz, de azért ne törd el a kezemet. - nevet Dominik.
-Én nem is... - nézek rá, majd le kezeinkre - Oh, észre se vettem, hogy szorítom, ne haragudj.
-Semmi baj. - hámozza le ujjaimat karjáról és inkább ő fogja meg a kezemet - Ne aggódj, már rengetegszer repültem, egyszer hóviharban is és eddig még soha nem volt baj. - próbál nyugtatgatni.
-Hallottál te már a nagy számok törvényéről? - idegeskedem tovább.
-Lili! Tudod mit? Nézzünk valami sorozatot, tuti van valami letöltve a telefonomra. Legalább eltereli a figyelmed.
Hála az égnek az út második felében már tiszta volt az ég, így a landolás zökkenőmentes volt. Nagyon örültem neki hogy végre kiszállhattam a gépből, de annak még jobban, hogy már csak percek választottak el a Lauval való találkozástól.

Ahogy megláttam Lauékat, cuccaim elhajítva szaladtam barátnőmhöz. Jó volt végre látni, hiszen augusztus óta nem is talákoztunk és sok minden történt azóta.
Mivel lassan kezdődik Batik szülinapi bulija és gondolom sokáig is fog tartani, úgy döntöttünk, hogy erre az éjszakára az ünnepeltnél maradunk. Batik lakására érve volt egy bő fél óránk megbeszélni az eddig történeteket. Öröm volt hallgatni, hogy barátnőm milyen boldog és bevallom kicsit irigy is vagyok, hogy volt idejük elmenni Németországba. Bár Lau erre tuti azt mondaná, hogy ne legyek féltékeny, hiszen ő csak 3 napot volt külföldön, én meg hónapokat.

Nagyi megérkezésével a hangulat is megalapozódott. Rég láttam Ádámot, jó volt kicsit felőle is hallani. Pár szót tudtam csak vele váltani, mert sorra érkeztek a többiek is.

Bár lassan már egy éve ismerem a csapatot, de így hogy most Lengyelországban vagyunk, a nyáron érkezett fiúkat még nem volt alkalmam jobban megismerni.

-Szia Csemer Lili vagyok. - mutatkoztam be egy focistának.
-Ah igen már sokat hallottam rólad, Bőle Lukács. - mosolygott.
-Remélem csak jókat, amúgy én is sokat hallottam rólad. - mosolyogtam - És milyen itt a Fradiban? - érdeklődtem.
-Nagyon szeretek itt lenni, kedves a csapat, szerencsére hamar befogadtak és az edzések is nagyon jók, kemények, de én pont ennek örülök. - mosolygott - És jól hallottam hogy ti meg lengyelben vagytok kint Dominikkal?
-Igen, ő kint játszik, én meg oda kaptam ösztöndíjat. - mosolyogtam.
-És milyen?
-Nehezen szoktam meg, hiszen külföldön is csak egyszer voltam, de nagyon szép ország és a sulit is imádom. - meséltem lelkesen.

Még egy ideig beszélgettünk, de mivel nem nagyon ismerem, túl sok témánk nem volt, viszont azt megtudtam, hogy Ági, a barátnője állapotos és hamarosan ikreik fognak születni. Látszott rajta milyen boldog és így ismeretlenül látom rajta hogy jó apa lesz.

Sikerült még néhány emberrel szót váltanom, majd mikor már azt láttam mindenkinek megvan a maga kis társasága, elindultam megkeresni Domit.

Végül a nappaliban találtam meg, az asztal mellett ülve.
-Ti meg mit csináltok? - érdeklődtem.
-Lealázom a pasidat. - nevet Nagyi.
-Ne is halgass rá, én alázom le őt. - néz fel rám Domi - Amúgy römizünk, szeretnél csatlakozni?
-Nem köszi. - mondom, mire Domi kezemnél fogva az ölébe húz.
-Hátha szerencsét hozol. - mondja nevetve.
-Ez így nem ér! Látni fogja a lapjaidat és segíthet... - duzzog Nagyi.
-Máris keresed a kifogásokat hogy miért fogsz kikapni? - kérdezem nevetve.

-Mindenki figyelem! - kiáltja egyszer csak Bence.
-Haver, mindjárt legyőzöm Dominikot... Nem várhat egy kicsit? - panaszkodik Nagyi.
-Nem, nem várhat. - közli Bence
-Itt folytatjuk Nagy. - szögezi le Nagyi, majd újra Bencére figyel
-Szeretnéd te elmondani vagy én? - néz Laura Bence.
-Csak mondjátok már! - türelmetlenkedik tovább Nagyi.
-Akkor egyszerre? - kérdezi barátnőm, mire Bence bólint.
Mostmár nagyon kíváncsi vagyok mit akarnak, mert én semmiről sem tudok.
-Összeházasodunk! - jelentették ki, ami nem csak engem, de úgy körülbelül mindenkit meglepett, nem is kicsit.

-Viiiiiii ez most komoly? - ugrottam visítva Lau nyakába, miután sikerült megszabadulnia a többiektől.
-Nem, csak vicceltünk. Szerinted? - nevet Lau.
-De mégis miért nem mondtad hamarabb? És mikor történt a dolog? Na és hol? És mikor lesz az esküvő? Ugye én leszek a koszorúslány? - hadarom.
-Azért levegőt is vegyél. - röhög rajtam barátnőm - Majd mindent elmesélek, nyugi.

A szülinaphoz természetesen tartozik torta is, amiről Petráék gondoskodtak, hogy meglepetés legyen az ünnepeltnek.

A torta elfogyasztása után mindenki célbavette a táncparkettet velünk együtt. 10 is elmúlt már mire lassacskán elkezdtek hazafelé indulni a többiek.

-Na most hogy csak négyen maradtunk, mesélj! - huppanok le Lau mellé a kanapéra
-Hm... Hol is kezdjem? - gondolkodik.
-Annál, amikor elkezdtél panaszkodni hogy nem bírsz felmenni a kastélyhoz. - szól közbe Batik.
-Hé, ne szólj bele! - szól rá Lau.
-Hogyhogy? Csak nem kizártok a beszélgetésből? - csodálkozik.
-De igen. Bár ha ti is hallani akarjátok, ahogy ruhákról beszélünk, akkor nyugodtan maradhattok. - nevetek.
-Azt hiszem én inkább keresek valami maradékot a konyhában. - áll fel Dominik.
-Csatlakozom. - megy utána Bence is.
-Na hol is tartottam?
-Sehol. - türelmetlenkedem.
-Na szóval, a kérdéseidre válaszolva. Múlthéten történt, Neuschweinstein volt a helyszín, még nincs időpont és persze hogy te leszel a koszorúslányom. Na meg a fotós is, ha elvállalod.
-Csak akkor vállalom, ha kicsit bővebben kifejted a sztorit. - nevetek.
-Ha ez az ára... - nevet Lau is - Mint ahogy Bence már említette, nagy nehezen felmentünk a kastélyhoz, körbenéztünk, majd megálltunk egy kicsit megcsodálni a kilátást. Már sötétedett, úgyhogy egyszerűen gyönyörű volt a panoráma. Egyszer csak Bence elkezdett beszélni a kapcsolatunkról. Nagyon megható és romantikus volt, tudod, mint a roma tikus filmekben. Aztán, féltérdre ereszkedett, elővett egy gyűrűt és feltette a nagy kérdést.
-És gondolom rögtön igent mondtál.
-Igazából nem, mivel fogalmam se volt hogy kellene reagálnom, annyira meglepődtem. De aztán természetesen igent mondtam. - nevet ismét barátnőm.
-Akkor már csak egy kérdésem maradt, amit nem válaszoltál meg.
-Mégpedig?
-Miért nem tudtam én erről hamarabb? Azóta már beszéltünk többször is és még csak nem is említetted...
-Mit szóltál volna ha telefonon keresztül mondom?
-Repülőre szálltam és már jöttem is volna. Pedig utálom a repülőket. - röhögök.
-Na látod. - csatlakozik Lau is.

-Még mindig dumáltok? - jelenik meg Dominik. - Mindjárt elalszom, nem igaz hogy ti nem vagytok fáradtak. - ásítozik.
-Igazából én is az vagyok. - mondja barátnőm.

Mivel már mindenki elég fáradt volt, sorra célba vettük a fürdőt, majd elindultunk aludni.

-Jó éjt! - köszöntem Lauéknak.
-Nektek is. - intett Lau.

Kényelmesen elhelyezkedtem a vendégszobában lévő ágyban, majd Dominik is mögém kucorodott. Derekamnál fogva közelebb húzott magához és így hajtottunk nyugovóra a fejünket.

-Jó éjt Kicsim! - csókolt nyakamba.
-Jó éjt Dominik, szeretlek. - fogtam meg hasamon pihenő kezét.
-Én is szeretlek.

Szerelmem karjaiban se perc alatt elnyomott az álom, főleg egy ilyen repülő út után.