Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]

62. rész

Csemer Lili szemszöge
---------------------------------

Bence szülinapi bulija után Dominikkal átpakoltunk az ő lakásába. Szerencsére a buli nagyon jól sikerült, pláne Lauék nagy bejelentésének hála. Dominikkal úgy gondoltuk, hogy meglátogatjuk a szüleinket, még mielőtt visszautaznánk Lengyelországba.
A szüleink természetesen nagyon örültek hogy látnak minket. Azonban sajnos nem tudtunk sokáig maradni, hiszen időben vissza kellett érnünk Pestre. Vasárnap délután végül repülőre szálltunk Varsó felé. Az út most se volt kellemes, de annyira fáradt voltam hogy pár perc után elaludtam és csak a landolás előtt pár perccel ébredtem fel.

Varsóba visszaérve minden visszaállt a rendes kerékvágásba. Az egyetem egyre jobban és jobban lefárasztott és a tanárok sem kegyelmeztek. Zh-k szinte minden nap voltak, de szerencsére mindet sikeresen zártam. A fotózás folyamatosan életem része és a patronáló tanáromnak köszönhetően még egy kézilabda meccsen is részt vehettem, mint fotós. Dominik pedig napról napra joban teljesített és lehet hogy kicsit elfogult vagyok, de azt kell hogy mondjam, hogy a csapat egyik húzó emberévé nőtte ki magát alig 22 évesen. Elmodhatatlanul büszke vagyok rá.

December 10.

Reggel egyedül keltem, ami meglepett, ugyanis úgy tudtam nincs edzése Dominiknak. Nagynehezen felkeltem és kívánszorogtam a konyhába, ahol egy cetli fogadott.

Jó reggelt Picim!

El kellett mennem edzésre, utána a fiúkkal terveztünk egy kis pasis programot. Nem volt szívem felkelteni téged, túl édesen aludtál. Majd jövök, vigyázz magadra!

Szeretlek!
Dominik

Mivel úgy néz ki Dominik egy ideig nem lesz itthon, nem tudtam mit kezdjek magammal. Fel akartam hívni Laurát, de aztán ezt is elvetettem, nem akarom zavarni az egyetlen szabadnapjukon, így inkább egy film mellett döntöttem.
Lassan dél is elmúlt mire végetért, de Dominik még mindig sehol sem volt. Nem akartam zavarni, így inkább nem is hívtam fel, hanem úgy döntöttem elmegyek bevásárolni mivel jóformán semmi sem volt az ebédhez, amit szerettem volna csinálni.

Éppen a kedvenc joghurtomat kerestem, amikor valaki a nevemet mondta a hátam mögül.
-Lili! Micsoda véletlen. - nevet az illető.
-Tomas! - fordulok meg
-Mi újság kicsilány? Rég láttunk edzésen.
-Tudod valakinek egyetemre is kell járnia. - kacagtam - Jut eszembe, ti nem edzésen vagytok? - értetlenkedtem.
-Már rég végeztünk.
-Oh, azt hittem tovább tart... - csodálkozom.
-Pedig nem. - nevet.
-Lehet hogy már annyira fáradt vagyok a suli miatt, hogy összekevertem a napokat. - nevetek kicsit, de közben milliónyi gondolat fut át a fejemben.
-Azért ne tanuld halálra magad. - nevet Tomas is - Na de megyek is, gondolom majd valamelyik edzésen találkozunk. Szia Lili!
-Szia!

Tényleg nem értem Dominik miért írta azt a cetlit. Vajon csak közbejött valami és azért fejeződött be hamarabb az edzés? De hiszen akkor szólt volna... Már minden megfordult a fejemben, attól kezdve hogy baja lett, egészen addig, hogy éppen valami más nővel van és azért titkolózik előttem. Gondolataimba mélyedve, aggódva indultam el a kassza felé, majd fizetés után Dominik lakását vettem célba.

Nem tudtam mit kezdeni otthon sem. Próbáltam magam mindennel lefoglani, de egyszerűen nem ment. Aggódtam. Hiába hívtam, nem vette fel és sajnos a csapattársai számát még nem tudtam. El nem tudtam képzelni merre lehet, de remélem semmi baja sincs.

Ahogy telt az idő, egyre jobban aggódtam miatta. Folyamatosan azon gondolkodtam, hogy mit kellene csinálnom. Amikor végre valahára kopogást hallottam, rögtön felugrottam a kanapéról. Az ajtó felé tartva azonban rájöttem, hogy ha Dominik lenne az, ő biztos nem kopogna, hiszen van kulcsa, így kíváncsian nyitottam ajtót.