Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]

11. rész

December 10.

Csemer Lili szemszöge
------------------------------------

Nem igazán volt ehhez az egész utazáshoz kedvem, de megígértem Lau-nak. Azonban amit múlthéten mondott elgondolkodtatott. Dominik komolyan Varsóba igazol? Én erről miért nem tudtam? Valójában miért is érdekel? Mostmár még csak barátként sem tekint rám. Túl hamar beleszerettem. Utálom, hogy ilyen könnyen meg tudok valakit szeretni.
Egész délelőtt ezen kattogott az agyam és már csak azon kaptam magam, hogy anya szólt lassan indulnom kell.
Ezúttal pontosan a meccsre mentünk, így éppen csak 5-re estünk be a Groupamába.
Gyorsan elfoglaltuk a helyünket, hiszen hamarosan kezdődött a meccs. Teljesen más úgy nézni a csapatot, hogy a játékosok nagy részét személyesen is megismertük. Sok emberről teljesen megváltozott a véleményem. Azt hiszem igaz az, hogy nem szabad elhinni mit állít valakiről a média.
Gondolataim azonban hamarosan újra Varsóra és Dominikra terelődtek, így szinte csak magam elé bámultam, nem figyeltem rendesen az eseményeket. Egyszer-egyszer rápillantottam a fiúra is, de csak ritkán és rövid időre. Nem akartam úgy járni, mint már annyiszor, amikor észrevette a tekintetemet. Úgy tűnik ma talán visszatért az a kicsi kis szerencsém, hiszen megúsztam kellemetlen szemkontaktus nélkül.
-Föld hívja Lilit! Hahó! - lengeti kezét a szemem előtt Lau, amivel megszakítja gondolatmenetemet.
-Mi az? - kérdeztem kissé ingerülten.
-Hé, azért nem kellene rögtön leharapni a fejemet. - nevet.
-Bocsi, csak annyi mindenben kell döntést hoznom és egy kicsit feszült vagyok. - sóhajtok.
-Megértem, de ez az este az egyik utolsó alkalom hogy kikapcsolódjunk a jövő évi nagy hajtás előtt, úgyhogy inkább felejts el mindent és élvezd ki!
-Igazad van Lau... - bólogatok.
-Mint mindig. - nevet - Oh nézd, mindjárt kezdődik a meccs! - mutat a pályára, ahová lassan elkezdenek kivonulni a játékosok és felállni a helyükre.
Bár nem nagyon bírtam a meccsre koncentrálni, azért valamennyire megpróbáltam figyelni. Szép gesztus volt az edzőtöl, hogy Dominik végig játszhatta a mérkőzést, viszont nem lehettek annyira boldogok, mert sajnos nyerni nem tudtak. Kicsit csalódott voltam emiatt. Viszont Dominik mindezek ellenére megmutatta, hogy hatalmas szíve van. Nem akarom besimerni, de így van. Egy nálam nem sokkal fiatalabb lány egy molinóra festett felirattal kérte el mezét és a fiú gondolkodás nélkül sétált oda hozzá.
-De aranyos! - szakított ki gondolataimból Lau.
-Tudom hogy odáig vagy Bencéért, de azért nem kell folyamatosan róla áradoznod. -nevetek.
-Nem is Bencéről beszéltem. - kacsint rám barátnőm.
Hála az égnek hamar ejtette a témát miután a telefonja megszólalt.
-Bence, szia! - köszönt bele - Az öltözőknél? Rendben, mindjárt megyünk. - mondta.
-Az öltözőknél vár minket, ha jól értettem.

Mivel már tudtuk az utat, gyorsan odaértünk a megfelelő folyosóra, ahol Bence már várt minket.
Laura természetesen rögtön letámadta.
-Sziasztok! - köszöntött minket - Gyertek, erre van az öltöző.
-Bemegyünk az öltözőbe? - csodálkoztam - Azt hittem itt várjuk meg a többieket.
-Igen, de nyugi, mindenkin van ruha. - röhögött.
-Én inkább itt kint megvárlak titeket -akaratoskodtam.
-Na ne csináld már! - rántott be Lau az öltözőbe.

Akaratomon kívül is rögtön Dominikot kezdtem keresni a szememmel.
-Még kint van a szurkolókkal. - hozta rám a frászt valaki.
-Ki? - fordultam, mint kiderült Batik felé.
-Akit keresel. - nevetett fel.
-Nem keresek én senkit.

Mérgemben úgy döntöttem inkább kint megvárom Laut, de amikor épp kiindultam volna valaki utánam szólt.
-Hova-hova kicsi lány? - szólt utánam valaki
-Dibi, hát te mikor jöttél be? Észre se vettelek. - mosolyogtam rá
-Akkor valamin nagyon elgondolkodhattál. - húzta fel kiváncsian szemöldökét.
-Ja semmi, amúgy nagyon jól játszottál.
-Köszönöm, de ez nem csak rajtam múlt.
Nagyon jól elbeszélgettem a kapussal, de egyszer csak azt vettem észre, hogy már nem nagyon figyel és valakit vagy valamit néz mögöttem.
Mikor megfordultam egy félmeztelen Dominikkal találtam magam szembe, aki le sem vette a szemét rólam és bevallva az őszintét én sem tudtam róla és ezen felsőtestének látványa sem segített. Nem hiszem el hogy ekkora hatással van rám.
-Mik ezek a pillantások? - kérdezi nevetve Roli, aki idő közben szintén beért a pályáról - Pedig aranyosak lennétek együtt. - köhintett.
-Hagyd már őket, ez csak rájuk tartozik. -vesz a védelmébe Dibi, bár miután kimondja a szavakat, ő is nevetni kezd. Mindenki összefogott ellenem.
-Oh Lili, szia! - mondta végül - Nem tudtam hogy te is itt leszel.
-Nem igazán volt más választásom. - mondom Lau felé mutatva.
-Ah értem. - válaszolt és mintha egy kis csalódottságot hallottam volna a hangjában, de lehet hogy már csak képzelődök. - Akkor azt hiszem majd még látjuk egymást a bulin.
-Buli? Milyen buli? Laura, mit nem mondtál már megint el? - kérem számon barátnőmet.
-Ez egy búcsúmeccs Lili, mit gondoltál, elengedik Dominikot buli nélkül?
-De ugye mi nem megyünk? - kérdezem reménykedve, bár már előre tudom a választ.
-Dehogynem. - vágja rá rögtön.
-Sokkal tartozol te nekem ezért. - szúrom oda.

Németh Laura szemszöge
-----------------------------------------

Alig vártam, hogy leérjünk az öltözőkhöz és újra lássam Bencét.
-Benceeee! - szinte nyakába ugrottam, amikor megláttam.
-Szia kicsim! - csókolt meg nevetve - Hiányoztál.
-Te is. - öleltem meg jó szorosan.

Miután bementünk az öltözőbe gratuláltam a körülöttünk lévőknek és egy idő után Lili is talált társaságot, így kettesben tudtam lenni egy kicsit Bencével.
Megbeszéltük kivel mi történt ez alatt a majdnem egy hónap alatt, aztán az ölébe ülve öleltem át. Beállt köztünk a csend. Nem az a kínos csend, hanem az a jól eső csend. A meghitt pillanatot Böde zavarta meg.
-Na mi van fiatalok, nagyon dúl a love! - nevetett fel, majd a választ meg sem várva ment tovább.
Bence öléből kimászva figyeltük a többieket, amikor megjelent Dominik is, így innentől mindketten őt néztük. Kiváncsiak voltunk, hogy fog reagálni Lilit látva. Barátnőm nem vette először észre a fiút, de Dominik rögtön kiszúrta és folyamatosan csak őt bámulta. Még a vak is láthatta hogy úgy néz rá, mint aki teljesen beleesett.
-Van egy remek ötletem - villant be.
-Na halljuk - nevetett fel.
-Mi lenne, ha majd a nagy buli közepette egy helyre csalnánk el a két jómadarat és bezárnánk őket? Akkor kénytelenek lesznek beszélgetni. - váltam izgatottá.
-Nem is tudom... - gondolkodott el - Végülis egy próbát megér, rosszabb már úgy sem lehet. - nevetett fel keserűen.

- Akkor azt hiszem majd még látjuk egymást a bulin. - jegyezte meg Dominik csalódottan.
-Buli? Milyen buli? Laura, mit nem mondtál már megint el? - kért számon barátnőm.
-Ez egy búcsúmeccs Lili, mit gondoltál, elengedik Dominikot buli nélkül?
-De ugye mi nem megyünk? - kérdezte reménykedve
-Dehogynem. - vágtam rá rögtön.
-Sokkal tartozol te nekem ezért.
Hálás leszel te még nekem, gondoltam magamban.