Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]

45. rész

Németh Laura szemszöge
-----------------------------------------

Nehéz volt elköszönni Lilitől, hiszen gyerekkorunk óta barátnők voltunk és egy hétnél többet sosem töltöttünk külön, főleg, hogy mostmár az egyetem miatt beszélni sem biztos hogy fogunk tudni minden nap.

A nap hátralevő részében jó formán semmit sem csináltunk, csak kettesben voltunk Bencével és vagy filmeztünk vagy simán egymás karjaiban élveztük a meghitt csendet.

Hirtelen felrezzentem, amikor Bence telefonja megszólalt a nagy csendben. Bence rögtön felpattant és a konyhába ment telefonálni. Hm ez furcsa. Biztos egy haverja, de akkor miért nem beszél előttem, hisz többségét ismerem. Nem esett jól, de nem vagyunk összekötve, neki is lehetnek saját dolgai.

-Ki volt az? - érdeklődtem.
-Csak nem féltékeny vagy? - kérdezi nevetve - Roli volt az.

Bár szinte biztos voltam benne, hogy nem mondja el a teljes igazságot, inkább nem firtattam tovább a témát. Még pár percig nyugodtan pihentünk a kanapén, amikor ismét megrezzent a telefonja, de most csak egy SMS-t kapott. Bence mosolyogva nézett a képernyőre, majd felém fordult.

-Van egy kis meglepim öltözz kényelmesen, de csinosan. -mondta, majd kacsintott egyet és elment.

Nem tudtam mit akar Bence, vagy hova megyünk, ha egyáltalán megyünk, így előkaptam egy farmer sortot egy csinos felsővel, illetve magamhoz vettem egy hosszúujjút is, ha elhülne az idő, majd Bence keresésére indultam.

-Így jó leszek? - kérdeztem Bencét, miután a konyhában rátaláltam.
-Gyönyörű vagy Kicsim. - csókolt meg.
-Te sem panaszkodthatsz. - jegyeztem meg, egy rövid farmer volt rajta egy fehér inggel, ami még mindig rohadt jól állt neki.
-Tehát tetszem? - húzta büszke mosolyra ajkait.
-Nagyon, imádom amikor ingben vagy. - csókoltam meg.
-Na induljunk! - kulcsolta össze kezeinket.
-Hova? - próbáltam kihúzni belőle valamit.
-Majd megtudod! - kacsintott.

Az egész autóút során azon gondolkodtam, hogy hova is mehetünk.
-Biztos hogy nem mondod el? - próbálkozom.
-Biztos. - nevet - De már mindjárt megtudod.
Pár perc múlva meg is álltunk, majd Bence kérésére kiszálltam a kocsiból és követtem.

Egy rövid séta után a gyönyörű naplementében pompázó Gellért-helyre érkeztünk.

-E..ez gyönyörű. - makogtam.
-Tetszik? - karolta át derekam hátulról.
-Nagyon. - fordultam meg karjaiban - De ezt miért?
-Csak mert nagyon szeretlek. - puszilt meg - Na de gyere! - húzott maga után.
-Hova? - értetlenkedtem.
-Mindjárt meglátod.

Bence egyszercsak megállt egy helyen, ahonnan csodás kilátás fogadott minket egész Budapestre és ez még nem volt minden. Egy szépen elkészített piknik fogadott, ahogy oda értem.

-Ezt hogy vagy mikor vagy miért? - értetlenkedtem tovább.
-Tudod a telefonálás, az sms... - mosolygott sejtelmesen.
-De ki segített?
-Ne légy már ilyen kíváncsi! - pöckölt orron.
-Naaa! - játszottam a sértődöttet.
-Roli segített csak ne morogj! - nevetett - Na de gyere, nézzük meg mit rejt a kosár! - húzott le maga mellé a plédre.

-Mm mik vannak benne? - kíváncsiskodtam a kosár felé kukucskálva.
-Megnézem.
-Na?
-Epret? - rakott egy szemet a számba.

Kényelmesen elhelyezkedtem Bence ölelésében, miközben folyamatosan adogatta az eper szemeket.

-Azért félre ne nyelj kicsim! - aggodalmaskodott.
-Nem fogok, de így olyan jó. - mosolyogtam, mint a vadalma.

Mikor már elfogytak az eprek, amit felváltva adtunk a másiknak, a természet nyújtotta csendbe temetkeztünk.

-Lehet egy kérdésem? - néztem fel Bencére öléből.
-Bármi Kicsim. - mosolygott rám egy hajtincset elseperve szememből.
-Neked hány barátnőd volt előttem?
-Ez most hogy jött? - mosolygott.
-A múltkor már beszéltük, hogy nekem nem volt sok barátom és nem tudom úgy érdekel...
-Hm... Nem is tudom, de nem olyan sok és komolyabb kapcsolatom csak egy volt.
-Azt láttam... - fordítottam el a fejem.
-Mi a baj? - fordított vissza magához.
-Semmi csak... Láttam a képeket és olyan szép lány volt én meg... Miért?
-Ezt meg se halljam mégegyszer Laura, gyönyörű vagy és nem mellesleg okos is, sok kapcsolatomban a lányok csak a pénzemre hajtottak, de te már a kezdetektől más vagy, már amikor ott a meccsen megpillantottalak tudtam, hogy meg kell hogy ismerjelek mert te más vagy, Lau szeretlek és ezt jól jegyezd meg, soha semmilyen más lány nem kell nekem. - döntött el teljesen a pléden és fölém kerekedve csókolt meg.
-Szeretlek. - tapadtam ajkaira könnyeimmel küszködve.

A rövid beszélgetés után ismét csend telepedett ránk. Közelebb kucorodtam Bencéhez, aki erre szorosan magához ölelt. Lassan a Nap utolsó sugarai is eltűntek az égboltról és megjelentek a csillagok.
-Láttál már filmekben olyanokat, hogy a srác csillagnézés közben rámutat egy csillagképre és mond egy nagyon romantikus sztorit ahhoz kapcsolódóan? - kérdezi egyszer csak Bence.
-Persze. Te is tudsz ilyeneket? - csodálkoztam.
-Nos ami azt illetti... Nem. - nevet, miközben elkezdi hátamat simogatni.
-Akkor azt hiszem be kell érnem romantikus sztori nélkül. - sóhajtok.
-Miért te tudsz valamit? A saját sztorinkon kívül, persze. - mosolyog, majd egy puszit nyom a fejemre.
-Teljes történetet nem, de van egy mondás... Valami olyasmi hogy ha valami a napon halványodik el, az történelem lesz, ha valami megfürdik a holdfényben, akkor abból legenda lesz. Ez azt jelenti, hogy a mi történetünk is egy legenda.
-Oh, nem gondoltam hogy ilyeneket is tudsz. - lepődik meg
-Egy sorozatben mondták. - ismerem be nevetve
-Cöh, sorozatból vagy filmből idézni én is tudok. - nevet ő is.
-Tényleg? - tettetem a hitetlent.
-Persze, csak nem most. - mondja egy kis gondolkodás után, mire mindketten nevetni kezdünk.

-Nézd hullócsillag! - mutatott Bence az égre egy hosszabb csend után.
-Kívánj valamit! - néztem rá.
-Megvan. - nézett mélyen a szemembe, majd egy hosszú csókot nyomott ajkaimra.

Úgy érzem nekem már nincs szükségem semmire, hiszen itt van mellettem ez a csodálatos férfi, aki tenyerén hordoz. Azt hiszem az egyetlen kívánságom az, hogy ez a pillanat örökké tartson.