Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]

51. rész

Reggel alig bírtam kinyitni a szemeim. A sírástól az egész szemem kiszáradt.
Erőt véve magamon ballagtam le a konyhába, ahol Petráék már javában reggeliztek.

-Jó reggelt! - erőltettem mosolyt magamra.
-Neked is! - zengték egyszerre.
-Csináltunk neked is reggelit. - rakott le elém egy tányért Petra.
-Köszönöm, meg sem érdemlem ezt a sok jót. - mosolyogtam mostmár őszintén.

Mivel Petráék elmentek családlátogatóba, így megint egyedül maradtam. A hangulatom mára sem javult. Egész nap csak magam elé meredve végeztem a dolgaim. Muszáj volt egy kicsit összeszedni a cuccaim holnapra, hiszen már kezdődik az egyetem.

-Megjöttünk! - kiabálta el magát Roli.

Nagyon aranyosak voltak Roliék. Egész nap próbáltak kirángatni ebből a szörnyű hangulatomból, persze sikertelenül. Néha-néha beszélgettünk egy jót, de egyébként egész nap csak ültem magam elé meredve.
Este hamar aludni indultam, mivel másnap már kelhetek korán, amihez mostanában nem igazán szoktam hozzá.

Szörnyű ricsajra keltem. Mi lehet ez? Ja csak az ébresztőm. Csodás. Nem elég hogy nem tudok egy jót aludni, de most még kelhetek is korán. Magamra kaptam valami vállalható ruhát, összepakoltam és elindultam halkan a konyha felé, hogy még véletlenül se keltsek fel senkit.

-Hát te? - lepődtem meg amikor Rolit megláttam a konyhában.
-10-től edzésem van.
-De még csak 7 óra.
-Tudom, de nem tudok aludni. - húzta meg a vállát - Kávét?
-Uh az jól esne, köszi .
-Izgulsz már? - kiváncsiskodott.
-Már annyira nem.
-Elvigyelek?
-Oh igazán ne fáradj.
-Ez nekem nem fáradság, na meg ha már fent vagyok, mindegy ha eldoblak. - mosolygott.
-Akkor köszönöm.

A nap egész jól alakult. Megismerkedtem a csoportom többi részével is és néhány embertől eltekintve szinte mindenki jó fej. Az első előadások kicsit húzósak voltak, hiszen gimiben ahhoz szoktunk, hogy első nap csak ismerkedés van, de most már rögtön egy csomó tanulnivalóval indítottak a tanárok.
Délután kicsit fáradtan indultam el az épület kijárata felé az utolsó óra után. Az ajtóban búcsút intettem egyik újonnan szerzett barátnőmnek, aki a másik irányba tartott.

Telefonomat kezembe véve a villamosmegálló felé akartam éppen venni az utat, amikor megpillantottam Bencét. Rögtön megfordultam és elindultam az ellenkező irányba.
-Lau, kérlek várj! - rohan utánam és nyúl karom után, de én az utolsó pillanatban elhúzódom tőle.
-Nem érdekelnek a kifogásaid! Egyszer megbocsátottam, nem fogom mégegyszer elkövetni ezt a hibát!
-Kérlek Lau, legalább halgass meg! Ha azután se akarsz látni, tiszteletben tartom. - kérlel.
-Rendben, üljünk be egy kávézóba. - ajánlom.

Beérve a kávézóba kellemes kávé illat csapta meg orromat. Leültem egy random helyre, majd vártam, hogy Bence megszólaljon.

-Milyen volt az első nap? - érdeklődött, mintha mi sem történt volna.
-Jól, de nem ezért vagyunk itt.
-Figyelj Lau, én nagyon sajnálom. - kezdett bele a magyarázkodásba.
-Ezt már hallottuk Batik.
-Tudom, de... - folytatná, de félbeszakítom.
-Még vennem kell egy csomó könyvet, amit ma kértek a tanárok, úgyhogy térj a lényegre.
-Rendben. Gondolom felismerted a csajt... - kezdi, mire bólintok - Már hónapokkal ezelőtt eljátszotta ezt az egészet, úgyhogy azt hittem mostmár békén fog hagyni, de úgy tűnik tévedtem. Szörnyen tapadós, egyszerűen nem lehet tőle megszabadulni, pláne ha szemtől szembe találkoztok. Most is, ahogy összefutottunk, szinte rámugrott és átölelt, aztán amikor el akartam tolni magamtól, elkezdett kiabálni, mintha rátámadtam volna vagy valami. Kértem hogy fejezze be, de erre magához rántott és megcsókolt.
-Nem tudom hogy kellene erre reagálnom. - mondom őszintén.
-Kérlek ne haragudj. - érintette meg az asztalon pihenő kezem.
-Nem tudom Bence, hogy hihetek-e neked, nekem ezt át kell gondolnom. - rántottam el kezem, amire elszomorodott és lassan indulni készültem - Ne haragudj. - indultam meg gyors léptekkel könnyeimmel küszködve.

Nem foglalkozva a körülöttem lévő emberek reakciójával, sírva indultam vissza Roliék lakására.

Már szinte rutinból tettem meg az utat és mivel nem volt kedvem buszra szállni, így gyalog indultam meg, ami pont jól is jött hogy kicsit kiszellőztessem a fejem.

-Na végre hogy itt vagy. - pattant fel rögtön Petra, amikor beléptem a lakásba.
-Mi baj? - vette észre könnyektől áztatott arcom Roli.

Röviden mindent elmondtam a vendéglátóimnak, majd egy gyors zuhanyzás után úgy döntöttem le is fekszek aludni. Legalábbis szerettem volna. Egész éjszaka csak forgolódtam, de semmire sem jutottam.

A következő pár nap eléggé eseménytelenül telt. Lassan sikerült hozzászoknom az egyetemhez és a csoporttársaimmal is egész jól kijöttünk. Még szerencse hogy suli van, így legalább napközben nem kell Bencén gondolkodnom. Bár esténként folyamatosan ezen agyalok, még mindig nem tudom mit is kellene tennem. Meghallgattam Petra, Lili, sőt még Roli tanácsait is, de a végső döntés meghozatalában egyedül maradtam.

Csütörtök este éppen az egyik egyetemi könyvem tanulmányoztam, amikor hírtelen Roli lépett be a szobába.

-Szia! - mosolyogtam a focistára.
-Szia! - viszonozta - Ez azt hiszem a tiéd. - nyújtott át egy fehér borítékot.
-Ez mi? - értetlenkedtem.
-Olvasd el! - mosolygott mindentudóan.

Először el sem tudtam képzelni mi lehet ez, de aztán amikor megláttam az Ő jellegzetes kézírását, remegve kezdtem el olvasni a sorokat.

Drága Laura!

Nem is tudom hol kezdjem... De inkább kezdem a legelején.
Mindenek előtt tudnod kell, hogy mindennél és mindenkinél jobban szeretlek.
Már akkor tudtam, hogy te más vagy mint a többi lány, amikor megpillantottalak azon a meccsen. Életem legjobb döntése volt, hogy elmentem akkor arra a meccsre.
Nagyon sokat köszönhetek neked. Ott voltál velem életem legnehezebb pillanataiban.
Ha te nem vagy, lehet még most sem állhatnék pályára. Te adtál erőt mindenhez. Életem legszebb napjait élem amióta velem vagy. Remélem meg tudsz nekem bocsátani, mert a jövőmet csak veled tudom elképzelni. Nélküled az életem üres.
Tudom elcsesztem. Talán hamarabb kellett volna lépnem, de már nem tudom visszafordítani.
Remélem jól vagy. Nagyon szeretlek és bocsáss meg nekem. Már most elképesztően hiányzol. Remélem egyszer megbocsájtasz és újra olyan boldogok lehetünk, mint pár nappal ezelőtt.
Vigyázz magadra!

Szeretlek,
Bence

Mire a levél végére értem, a könnyeim már patakokban folytak, néhol foltot hagyva a papíron is.
Nem tudok rá haragudni. Nem megy. Ahhoz túlságosan szeretem.