Pillantás (Nagy Dominik & Batik Bence) [BEFEJEZETT]

5. rész

-A csapat nagy része bulizni megy. Ma van...- Batik nem tudta befejezni a válaszát, mivel a háttérben megjelent valaki és félbeszakította.

-Ma van a szülinapi bulim. - fejezte be a váratlanul betoppanó Böde Dani.

-Oh Dani... - nevet Bence - ha már itt vagy, szeretném bemutatni Németh Laurát és Csemer Lilit. Múltkor nem hiszem hogy találkoztatok.

-Nem, örülök. - mosolygott felénk - Nincs kedvetek velünk tartani este?

-Oh nem köszönjünk, igazán nem szeretnénk zavarni... - válaszolja Lili.

-Ugyan már, nem zavarnátok. Mondjatok igent, lesz zsíros kenyér is. - mondja nevetve.

Erre az ajánlatra nem lehet nemet mondani, így hangos nevetés közben bólintunk.

Csemer Lili szemszöge

--------------------------------------------

Nem ismerem Bödét, de nagyon vicces srácnak tűnik, ezért mertem belemenni a buliba, na meg persze bízom Bencében.

Annyira elgondolkodtam, hogy egyszercsak két kar fonódott a derekam köré.

Annyira megdöbbentem, hogy mozdulni se bírtam, de éreztem ahogy egyre vörösödik a fejem. Az egész szituáció nem tarthatott pár másodpercnél tovább, nekem mégis óráknak tűnt. Tudtam hogy Dominik az, ki más lehetett volna... Bár talán jobban jártam volna egy teljesen random emberrel, akkor kevésbé lenne kínos a helyzet. A szemem sarkából láttam hogy vigyorog le rám, de nem mertem felvenni a szemkontaktust. Kábulatomból végül valakinek a köhintése ébresztett fel, ami után a lehető leggyorsabban kiszabadultam Dom karjaiból. Talán nem ez volt a legjobb megoldás, hiszen a körülöttünk állók csak még jobban elkezdtek nevetni, én pedig tovább vörösödtem és csak a földet bámultam.

Tudtam, hogy ha fölnézek, Laura sokat sejtető tekintetével találom szembe magam.

-Öhm... Azt hiszem... Azt hiszem ideje lenne indulni. - motyogom.

A csapat a pár másodperce történtekről szinte elfelejtkezve indultak el Böde után a buli helyszínére, így a többiek zavaró pillantásai nélkül próbálhattam meg rendezni a gondolataimat, bár Dominik szúró tekintetét továbbra is éreztem a hátam mögött.

Mikor kiértünk a stadion elé, mindenki elindult a saját autója vagy egy taxi felé, hogy eljussanak Bödéhez.

-Kocsival jöttetek? - kérdezi Batik - Ha nem, akkor elvihetlek titeket. Dominiknak már úgyis megígértem.

-Oh igazán nem szükséges. - vágom rá.

Nincs az a pénz, hogy egy autóban üljek Dommal. Sajnos Launak viszont más véleménye volt és örömmel beleegyezett az ajánlatba. Legalább ne kelljen mellé ülnöm, gondoltam.

Bence kocsijához érve gyorsan az egyik hátsó ajtó felé vettem az irányt, miközben fejemmel jeleztem Launak hogy üljön mellém. Ő azonban csak rámkacsintott és ekkor már tudtam, hogy nem úszom meg ennyire egyszerűen az utat.

-Enyém az anyósülés. - mondta barátnőm, amire a fiúk bólintottak, míg én úgy néztem rá, mint aki éppen elárult.

Mivel nem volt más választásom, beültem az autóba és csak bámultam az előttem lévő ülés fejtámláját. Hamarosan nyitódott a másik hátsó ajtó és Dominik leült mellém, de én még mindig nem néztem oldalra.

-Szia Lili! Még nem volt alkalmam köszönni. - nevet.

-Szia... - motyogom. Remélem Dani nem lakik messze és minél hamarabb távolabb kerülhetek Dominiktól.

Szerencsére 10 perc alatt ott voltunk Bödénél és elsőként pattantam ki az autóból.

Lau gyors menekülési kísérletemet egy felcsóválással jutalmazta.

-Nos itt vagyunk. - mondta Bence, amikor már mindenki kiszállt - Gyertek, bemutatunk titeket a többieknek.

Amikor beléptünk az épelütbe, egy kicsit megkönnyebbültem. Nagyon sok ember volt ott, így talán sikerülhet egész este elkerülnöm Dominikot.

-Lányok, ők itt Petra, Varga Roli barátnője. - botlottunk bele rögtön egy szőke lányba.

Miután megismerkedtünk néhány emberrel, megjelent Böde is.

-Örülök hogy végül eljöttetek. - mondta - De mostmár ideje lenne elkezdeni ünnepelni. -Jöhetnek a zsíroskenyerek! -indult el ordibálva valamerre az ünnepelt. Egyszerre röhögtönk fel Laurával.

-Dani mindig ilyen. - szólalt meg egy hang közel hozzám, talán túlságosan közel.

Laurával lassan elindultunk feltérképezni a ház a többi részét meg keresni valami folyadékot. Nem vagyok az a sokat ivó típus, de most jól esett volna valami alkohol. Mire gondolataimból felocsúdtam, Lau már a kezembe is nyomott valami színes löttyöt.

-Ez mi? - kérdeztem.

-Ne kérdezz, csak igyál! - nyomta a kezembe. Voltak kétségeim, de gondoltam egy pohártól még nem lesz bajom. Na igen, csak azt nem gondoltam, hogy nem egy pohár lesz ebből a nap végére.

Ahányszor összefutottam Bödével folyamatosan a kezembe nyomott valamit. Bár nem tűnt olyan erősnek, kezdtem érezni a hatását és ezzel nem csak én voltam így. Talán Dibusz és Batik voltak az egyetlenek akik józanok maradtak. Dibusszal egyébként nagyon jól elbeszélgettem. Igazán jófej srác, olyan mint egy báty.Hála az égnek Dominikkal se találkoztam azóta amióta megérkeztünk, így felszabadultabban bulizhattam. Aztán véget ért a szerencsém, amikor megláttam a szoba másik felében a fiút és sajnos ő is kiszúrt engem. Amint meglátott elmosolyodott és elindult felém.

-Jól eltűntél. - nevet - Pedig mindenképpen szerettelek volna felkérni táncolni.

-Öhm, nem is tudom, éppen Dibusszal beszélgetek. - mondtam, de mire megfordultam, az említett srác már eltűnt a szemem elől. Lau után ő is elárult.

-Úgy látom már nem. - mosolyodott el Dominik - Akkor, mit mondasz?

Nem hiszem hogy van más választásom, nem igaz?

Dominikkal már percek óta táncoltunk és már éppen kezdtem volna jól érezni magam, amikor egy lassú szám következett. Ilyen az én szerencsém, gondoltam. Dominik hirtelen elkezdte csökkenteni a távolságot kettőnk között. Ugye nem akar megcsókolni? Azt se tudom hogy én mit akarok, nem hogy ő. A fejemben csak úgy cikáztak a gondolatok. Már csak másodpercek kérdése és...

-Fiatalok, hallottátok már a sztorit a legvicesebb gólomról? - ugrott szinte Dominik hátára Böde és már el is kezdte a történetet.

A pillanatnak így annyi volt és én is meglepődtem, de egy kicsit talán csalódott voltam. Jesszus miről beszélek, ő csak egy barát.