2017. január 1.
Reggel frissen és kipihenten, de egyedül ébredtem. Lassan kikeltem az ágyból és elindultam a konyha felé. Dominik nekem háttal állt egy szál boxerben, miközben épp kávéját kortyolta. Lassan mögé osontam és hátulról átöleltem.
-Jó reggel! - adtam puszit fedetlen hátára.
-Neked is. - fordult meg és adott puszit homlokomra.
-Kávét?
-Uh, az jól esne.
-Tessék. - adta kezembe a gőzölgő nedűt.
-Csináljak egy kis rántottát? - ajánlottam fel.
-Hm... Ha már így felajánlottad.
Éppen a reggelit készítettem, amikor léptek zaja csapta meg fülemet.
-Sziasztok! - dörzsölgette szemét barátnőm,
-Szia Lau, rántottát?
-Jöhet, de csak egy fájdalomcsillapító után. - nevetett fel.
-Batik még alszik? - érdeklődött Dominik.
-Aha, még nagyban horkolt, amikor kijöttem. -nevetett.
-Hallottam ám! - jelent meg az említett.
-Jó reggelt álomszuszék! - csókolta meg Lau.
-Reggelit? - ajánlottam fel.
-Uh angyal vagy. - puszilt meg.
-Hé, ne puszilgasd a csajomat! - nevetett fel Dominik.
-Nyugi haver! - nevetett Batik is.
Közös megegyezés alapján mindenki maradt Dom házában, így reggeli után Lau és Bence séta mellett döntöttek, míg mi Dominikkal maradtunk a házban. Úgyis szerettem volna vele beszélni a jövőt illetően.
-Dominik, beszélhetnénk? - kérdeztem komolyan.
-Öhm, persze... - válaszolt, bár úgy tűnt kicsit megijesztette komoly hangvételem.
-Emlékszel hogy meséltem neked a varsói ösztöndíjról? - vetettem fel a témát.
-Hogy felejthetném el? Mindenre tökéletesen emlékszem, ami azon a teraszon történt.-nevetett.
-Nos, úgy döntöttem elfogadom. - közöltem a nagy hírt.
-Lili, ez remek! Egy városban leszünk, gyakrabban találkozhatunk és... De te miért nem örülsz ennek? - kérdezi meglepetten.
-Mivel csak szeptemberben kezdődik az egy évem, te meg már januártól ott leszel. - vallom be.
-Oh, erre nem is gondoltam. De ne aggódj, valahogy megoldjuk. - biztosít.
-Remélem, de nagyon nehéz lesz. Két különböző országban, egymástól távol...
-Majd meglátogatsz, mint most is.
-Örülnék neki, de az érettségi miatt nem hiszem, hogy menne. - mondom szomorúan.
-Akkor marad a telefon és a Skype. Na meg márciusban úgyis jövök haza válogatott szünetre és akkor találkozhatunk. - mosolyog.
-Ez igaz... - motyogom - De mi van ha nem fog menni? Nem akarlak ilyen hamar elveszíteni...
-Oh kicsim... - húz magához - Nem fogsz elveszíteni. Bármi is történjen, találunk megoldást. - mosolyog.
-Szeretlek Dominik. - ezúttal én kezdeményezem a csókot, miközben egy könnycsepp is legördül szememből.
-Nem szeretem, ha szomorú vagy, főleg ha miattam. - a kanapén végigdöntve adott egy lágy, érzelmes csókot, majd mellkasán pihenve feküdtem a meghitt csendben, amikor eszembe jutott, hogy még oda sem adtam neki a karácsonyi ajándékát.
-Hova ilyen sietősen? - érdeklődött, amikor hirtelen felpattantam.
-Mindjárt megtudod...
-Tegnap a nagy sűrgés-forgásban elfelejtettem ezt odaadni. - adtam a kezébe egy apró dobozkát.
-Ez mi ?- kíváncsiskodott.
-Nyisd ki!
-Lili ez gyönyörű! - fogta kezébe az ékszert.
-És nézd meg mi van a medállra írva! - lassan megfordította a nyakláncot.
-Hogy sose felejts el - mosolyogtam.
-Imádlak Életem! - csókolt meg - De nyugi, te sem maradsz üress kézzel. - indult meg szobája felé.
Dominik is egy enyémhez hasonló kis dobozzal jelent meg.
-Remélem ez is majd mindig rám fog emlékeztetni. - mosolygott.
-Ez nagyon szép Dom. - egy gyönyörű szív alakú medállal ellátott nyakláncot tartottam a kezemben - Felrakod?
-Persze, gyere!
-Köszönöm. - csókoltam meg, majd a kanapén eldőlve folytattuk eddigi tevékenységünket.
Nem akarom, hogy elmenjen, de ez az élet rendje és majd valahogy megoldjuk. Azt hiszem soha nem szerettem még senkit így, mint Őt, ezért hiszek abban, hogy mindent ki fog bírni a kapcsolatunk.
Németh Laura szemszöge
------------------------------------------
Reggeli után úgy döntöttünk, hogy elmegyünk sétálni. Lilin is láttam, hogy négyszemközt akar Dominikkal beszélni.
-Mit szólnál ha kimennénk a Margit-szigetre? -kérdezi Bence.
-Remek ötlet, de neked kell mutatni az utat, én még nem jártam ott.
Kézen fogva sétáltunk, olyan meghitt és nyugodt volt az egész helyzet, hogy fel sem tűnt milyen hideg van.
-Mit szólnál egy vacsihoz ma este? - kérdezi a semmiből - Annyira el voltunk foglalva Dominikékkal hogy eddig nem igazán tudtunk kettesben lenni.
-Benne vagyok! - mosolyogtam.
Mielőtt visszaindultunk volna, tettünk egy sétát a Duna-parton is. Egy ponton megálltam és csak úgy magam elé meredtem. Bence hátulról átkarolt és úgy kémlelte a folyót. Percekig álltunk így, de olyan megnyugtató volt.
-Olyan nyugis most. - fordított maga felé.
-Igen, nekem is nagyon tetszik. - néztem barna szemeibe.
-Alig várom, hogy felköltözz Pestre.
-El sem hiszem, hogy akkor minden nap láthatlak.
-Nem szabadulsz tőlem Bébi. - nevetett.
-Nem is akarok. - csókoltam meg, amit nem volt rest elmélyíteni.
Nem tudom meddig csókolózhattunk ott a parton, de igazán boldog voltam és más nem is érdekelt.
Mikor visszaértünk a házba, Dominik és Lili egymás karjaiban feküdtek.
-Na mi van fiatalok merre jártatok? - ültek fel.
-Sétáltunk egy hatalmasat. - néztem fel Bencére - És nektek sikerült mindent megbeszélni?
-Igen. - mosolygott Lili Dominikra nézve.
-Nekünk estére lenne egy kis programunk. Ebéd után nem mennénk el a lakásba pár cuccért? - kérdeztem barátnőmet.
-De persze, én is akartam valami ruhát hozni magamnak.
-Na de mit ebédelünk? - tette fel a jogos kérdést Bence.
-Mi lenne, ha rendelnénk valamit? - ajánlotta fel a házigazda.
Ebéd után, ami hosszas filózás után gyros lett, Lilivel indultunk a lakásba, Bencével pedig megbeszéltük, hogy 7-re odajön értem.
-Mire jutottatok Dominikkal? - érdeklődtem Lilitől, már a lakásban.
-Elmondtam neki, hogy elfogadom az ösztöndíjat és hogy félek mi lesz velünk.
-És mit mondott?
-Hogy majd megpróbál minél több időt szakítani rám, minden nap skypolunk és hogy legkésőbb márciusban találkozunk a válogatott szünet miatt. Lau az rengeteg idő... -szomorodott el - Mi van ha addig talál valaki mást?
-Ilyenre ne is gondolj, Dominik imád téged! - öleltem meg nyugtatásképpen.
Hosszasan elbeszélgettünk Lilivel és még órákat el is tudtunk volna, de nekem lassan készülődnöm kellett.
Miután kimostam a hajamat, úgy döntöttem most kivasalom. Kerestem egy elegáns ruhát, majd pontban 18:55-kor késznek is nyílvánítottam magam.
-Lili, te most akkor visszamédz Dominikhoz?
-Igen.
-Ne vigyünk el? - ajánlottam fel.
-Nem köszi, elsétálok én.
-Vigyázz magadra! - pusziltam meg.
-Te is és érezd jól magad! - kacsintott.
Pontban 7-kor már csengetett is Bence.
-Gyönyörű vagy, mint mindig. - bókolt.
-Te sem panaszkodhatsz. - pusziltam meg száját.
-És hova megyünk? - kiváncsiskodtam.
-Az titok. - kacsintott.
Körülbelül 10 percet kocsikázhattunk mielőtt megérkeztünk. A hely elegáns mégis egyszerű volt.
-Ez gyönyörű! - ámultam el.
-Gyönyörű hölgynek, gyönyörű hely.
-Zavarba hozol. - nevettem fel.
-Ez a célom - nevetett - Gyere, üljünk le!
Miután helyet foglaltunk és rendeltünk, mindenféléről elkezdtünk dumálni. Azt is megtudtam, hogy van egy tesvére Bencének, aki állítólag már nagyon kíváncsi rám.
-Remélem csak szépeket mondtál. - nevettem fel.
-Mertem volna rosszat? És neked van testvéred?
-Nem, sajnos nincs, pedig mindig is szerettem volna egy hugit vagy öcsit, de így alakult.
Furcsa, hogy már lassan két hónapja vagyunk együtt, de ilyen alapvető dolgokról még nem beszéltünk.
Miután meghozták rendelésünket csendben fogyasztottuk el, ami egyáltalan nem volt kínos. Rengeteget beszélgettünk Bencével egy-egy pohár bor társaságában és egy teljesen más, jó értelemben vett, oldalát is megismerhettem.
Miután megvacsoráztunk és még beszélgettünk egy kicsit, elindultunk hazafelé.
-Köszönöm ezt az estét. - mondom.
-Nem kell megköszönnöd, igazán szerettem volna egy kis időt kettesben tölteni veled. Mit szólnál hozzá, ha nem Dominikhoz mennénk vissza, hanem hozzám? - kérdezi Bence.
-Örülnék neki, de nem hiszem hogy most alkalmas. Holnap haza kell utaznunk Lilivel.
-Reggel majd elviszlek a lakásotokhoz. - ajánlja.
-Rendben. Akkor írok egy SMS-t Lilinek, hogy ne aggódjon.
-Na itt is vagyunk. - mondta Bence, ahogy kinyitotta előttem az ajtót - Gondolom már nem is kell mondanom, hogy érezd magad otthon. - nevet.
-Jól gondolod. - nevetek én is, ahogy lehuppanok a nappaliban lévő kanapéra.
-Várj itt, lesz egy kis meglepetésem. - mondja rejtélyesen, mire én izgatottan bólintok.
Pár perc múlva újra megjelenik, hatalmas vigyorral az arcán. Mikor elém ér, kinyújta felém a kezét, amit én megfogok.
-Ugye bízol bennem? - kérdezi.
-Hát nem is tudom... - viccelődök - Persze hogy bízom, de miért?
-Csukd be a szemed és kövess. - mondja és én követem.
Próbáltam fejben követni a mozgásunkat és összerakni merre is mehetünk. Ha emlékezetem nem csal, végül Bence szobájába jutottunk.
-Még ne nyisd ki a szemedet! - szól rám. Eközben mintha motoszkálást hallanék a háttérben, majd éreztem a fiú karjait a derekam köré fonódni.
-Most már kinyithatod! - szólt és én engedelmeskedtem.
Sok mindenre számítottam,de erre nem. Gyönyörűen nézett ki a szoba, az egész tele volt apró piros virágszirmokkal, a fényt pedig néhány gyertya biztosította.
-Bence, ez gyönyörű! - olvadoztam - Nem tudtam hogy képes vagy ennyire romantikus dologra. - piszkáltam.
-Érted bármit Kicsim. - adott egy lágy csókot.
Ezúttal én voltam, aki elmélyítette a csókot. Kezeimet dús hajába vezettem, ő pedig hatalmas kezevel húzott még közelebb magához.
-Szeretlek. - adott gyengéd csókot nyakhajlatomra.
-Mindennél jobban. - pusziltam szájon.
-Nincs kedved esetleg velem fürdeni? - húzta pimasz mosolyra ajkait.
-Talán lehet róla szó. - csókoltam meg.
Először meglepődve nézett rám, majd mint aki most fogta fel amit mondtam, csapott le ajkaimra. Egymást vetkőztetve jutottunk el a fürdőig, ami szintén gyönyörűen ki volt világítva.
-Bence ezt mivel érdemeltem ki? - hatódtam meg.
-Azzal, hogy imádlak. - csókolt meg szenvedélyesen.
Már csak egy szál fehérneműben voltunk. Hátát, majd izmos hasát kezdtem el simogatni, aminek hatására belemorgott csókunkba. Először Bence, majd utána én is belemásztam a kádba, karjai közé.
Nagyon idilli és megnyugtató volt a karjai közt. Már majdnem elbóbiskoltam a kádban, amikor hirtelen feljebb tornászta magát.
-Kicsim! - szólított meg.
-Hm?
-Mi lenne, ha hozzám költöznél, ha felvettek az egyetemre? Legalább addig amíg Lili Lengyelországban van
-Nem gyors az egy kicsit? - bizonytalanodtam el.
-Figyelj, addigra már majdnem egy évesek leszünk.
-Ez igaz... - gondolkodtam el - Annyira szeretlek. - fordultam vele szembe - Egyébként tudod már mikor játszhatsz újra?
-Sokára. - szomorodott el.
-Ne légy szomorú, én bízom benned és tudom, hogy minden jóra fog fordulni.
-Már csak miattad is megéri erősnek lenni. -kapott ajkaim után.
-Gyere, száljunk ki lasssan, meg ne fázz. - szállt ki a kádból.
-Kapok valami felsőt? - mosolyogtam rá.
-Tessék a mezem, a múltkor is olyan jól állt.
-Köszönömy
Miután mind a ketten felöltöztünk nagyjából, én lassan elindultam lefeküdni.
Bence mellém mászott, majd nyakam vette célba. Gyengéd csókokkal hintette be, majd áttért arcomra és mindenegyes szegletébe nyomott egy puszit. Lassan fölém tornyosult, majd kezeivel combom simogatta, a mezét ezzel feljebb-feljebb csúsztatva. Láttam rajta, hogy nagyon szeretne tovább lépni, de miattam leállt.
-Kívánlak,de semmit se szeretnék elsietni.-csókolt meg szenvedélyesen, majd ölelésébe vont.
-Köszönöm. - viszonoztam tettét.
-Jó éjt Szerelmem!
-Jó éjt Bence!
Nincsennek szavak, amelyekkel le tudnám írni ezt a csodálatos hétvégét és ezt csakis a mellettem szuszogó férfinak köszönhetem. Ezidáig csupán egy komoly kapcsolatom volt. Akkor azt hittem megtaláltam az igazit. Sose gondoltam, hogy még jobb is lehet.