[HÉ! EZT OLVASD EL!
CSODA TÖRTÉNT, ELKEZDTEM EGY IRWIN FF-ET, A CÍME LUCKY, MIUTÁN KIAKADTÁL EZEN A RÉSZEN MENJ ODA A MUNKÁIMHOZ, KERESD MEG OSZT MEGNYUGSZOL!!!♥ EZT VÉGIG ÍROM NEM AZ LESZ H LETÖRLÖM, DE PERSZE CSAK HA VAN RÁ IGÉNYETEK!️]
Oroszországba érve tudtam is mi lesz az első feladatunk. Egy öt csillagos szállóban szálltunk meg. Calum mindent hátra hagyott a béna embereit is, akikkel megegyezett, hogy övék lehet az, amibe belekezdett.
Tulajdonképp a semmi. Maximum az a búvóhelyük.
Felmentünk a szállodai szobánkba, ő pedig egyből hanyatt dőlt az ágyon.
- Nem lustulunk Hood.
- Ajj már. Jó, oké – ült fel az ágyon – mi a terv?
- Betörni a legnagyobb bankba – mosolyodtam el.
- Mert ott rejtegetik a pénzt, ugye?
- Milyen okos vagy te! – csodálkoztam el.
- Ohh, fogd be baby. Muszáj ezt most lerendeznünk?
- Muszáj.
- Ahhhhj, pedig reménykedtem egy kis lepedő szaggatásban.
- Előbb ez – kacsintottam rá.
- Várjunk, várjunk. Nem teljesen tiszta most ez az egész! Ellopjuk a pénzt, kinyírnánk azokat akik minket akárnának a kis akció után, és?..
- Megyünk tovább.
- June, ne már.. Mire annyi pénz?
- Majd rájössz. De el is húzhatsz a picsába ha nem akarod ezt.
- Jól van már.. Mi bajod?
- Semmi. Intézkedjünk, gyere!
Kifelé menet megfogta a kezem. A hotelből kilépve, egyenest egy sikátorba mentünk, egy fegyver árushoz.
Amint odaértünk lepacsiztam a negyven éves faszival. Volt ott egy kisebb garázs. Bementünk rajta. Tele volt fegyverekkel.
- Minden van amire szükségetek lehet – mondta vigyorogva, miközben lelkesen szivarozott.
Szemem sarkából láttam, ahogyan Calum fintorogva pillant rá.
- De neked egy kis kézimunkáért olcsóbban adom a fegyvereket!
Hirtelen felé fordultam.
- Ki mondta, hogy mi fizetni fogunk bármiért is? – kérdeztem vigyorogva.
Nekem akart rontani, de Calum nem hagyta. Előkapta kését és a torkába szúrta.
- Milyen naivak az emberek – ráztam meg a fejem.
Calum-al együtt felkaptunk két nagy táskát és megpakoltuk fegyverekkel, gránáttal. Mikor ezzel megvoltunk, láttunk a falra akasztva két fekete ruhát, sí maszkkal így elvettük azt is és elhagytuk a helyet.
- Kell egy kocsi – néztem rá.
- Megoldjuk – kacsintott rám Calum.
Sietős léptekkel mentünk az utcán, míg végül találtunk egy megfelelő kocsit. Egy furgont.
Calum betörte az ablakát és kinyitotta az ajtót. Beszálltam mellé, összeérintette a lenti vezetékeket, mire beindult a kocsi.
- Azt ajánlom, először öltözzünk fel szépen – vetettem fel az ötletet.
Calum bólintott. Gyorsan átöltöztünk feketébe és elindultunk az óriási bank felé. Leparkolt hátul és magunkra vettük a sí maszkot.
- Biztos jó ötlet ez?
- Már hogyne lenne az? Erőnk is van, nem kell túl spilázni! – feleltem egyszerűen és megtöltöttem egy pisztolyt.
Mindketten kiszálltunk a kocsiból és magunkra vettük táskánkat amiben még fegyver volt. Legalább is, Calum. Nekem elég volt a pisztolyom és a késeim. Hátulról osontunk be.
- Mindenki fel a kezeket! – ordította el magát Calum.
Az emberek megszeppenve bámultak ránk. Közben láttam egy menő Jenőt, aki megakarta nyomni a pánik gombot. Oda mentem hozzá. Mutogattam neki, hogy hajoljon közel az arcomhoz.
- Hé! – szóltam, közben azonnal előkaptam fegyverem, állához nyomtam s meghúztam a ravaszt.
Mindenki pánikolni kezdett. Idegesített a sok visítozás körülöttem.
- Kussoljon mindenki! – üvöltöttem el magam.
Erőmmel bezártam a bejárati ajtót.
- Szépen mindenki leül a földre elém feltett kezekkel! Azonnal!
Voltak itt idősek, gyerekek, férfiak és nők egyaránt. Az egyik izomagy nekem akart rontani neki futásból, én pedig kezem kinyújtottam felé így a falnak repítettem.
- Kellene nekem egy dolgozó – sóhajtottam fel.
Megláttam egyenruhában egy fickót és magamhoz hívtam.
- Tudod hol van a páncél terem?
Aprót bólintott.
- A kódot is hozzá?
- Ig-Igen asszonyom.
- Remek. Akkor menjünk! Baby vigyázz rájuk! – utasítottam Calum-ot.
Biccentett egyet.
Elindultunk a lépcső felé.
- Mondd csak, hogy hívnak kisfiú?
- Robert – mondta frusztráltan.
- Szép név!
Levezetett a páncél terem felé. Beírta a kódot, mire a széf kinyílt. Legbelül csak nevettem, hiszen ez egyszerűbb volt mint gondoltam. Majd a széfet is kinyitotta.
- Gyerünk Robert, pakolássz! – utasítottam rá erélyesen fejéhez nyomva a fegyvert.
És akkor lövöldözéseket hallottam fentről.
- Itt maradsz töketlen – néztem rá, majd felsiettem.
Calum a földön vértócsájában feküdt. Úgy tűnik ma nem csak mi akartunk rabolni...