-Ezt nem kellene - néztem rá, miután megtörtem csókunkat.
Felsóhajtott.
-Igazad van - mondta s felállt.
Akartam volna szólni, de nem ment sehogy sem. Pedig...
Michael rohadt helyes és..
Nem is tudom, mi van velem.
///
Reggel morcosan tápászkodtam ki az ágyból. Miután rendbe hoztam magam, lementem enni. Ahogy megcsináltam a szendvicsem, inkább eljöttem onnét. Nem volt kedvem sem Zoe-t, sem Luke-ot, sem Michael bágyadt pofáját bámulni. Egy közeli parkba mentem, ahol volt egy kis tó. Leültem egy padra és neki láttam a reggelimnek, miközben gondolkoztam.
Calum csinálta volna azt a tüzet amiben Emily és Summer meghaltak?
Egyértelmű.
Megölte a fiunkat is.
Bármire képes lenne.
-Mire gondolsz? - szakított félbe egy ismerős hang.
Chloe volt.
-Te folyton a nyomomba leszel?
-Talán.
-Mit akarsz te tőlem?
-Semmit, nos, csak unatkoztam - mosolyodott el - gondoltam megnézem, hogy vagy.
Felnevettem.
-Ekkora kamut. Ki hiszi el ezt neked?
-Nem is vagy te annyira ostoba - nevette el magát s rágyújtott.
Hülye vén kurva.
-Utoljára kérdezem meg, mit akarsz tőlem?!
-Egy kis tiszteletet a francba is! - kiáltott rám.
-Kellene tiszteljelek?
-Feltámasztottalak. Ugyan úgy visszacsinálhatom! - mondta fenyegető hanglejtéssel.
Hangos kacagásban törtem ki. Értetlen fejjel bámult vissza rám.
-Humoros vagy, de tényleg. Tényleg ostobának nézel?! Nem tehetnéd meg. Akkor nem lennél itt. De ha még is.. Nyugodtan ölj meg. Nem tettél nekem szívességet, cseszd meg!
-De igen. Megadtam neked a lehetőséget arra, amit a legjobban akarsz.
Felsóhajtottam.
-Miért vagy itt?
-Tudom hol van Calum!
-Hol van?
-Jelenleg épp a házban, ahol éltetek! - felelte s eltűnt.
Mint egy őrült, úgy kezdtem a ház felé rohanni. Amint beléptem, megláttam őt.
Őt.
-J.. June - dadogta.
Lehunytam a szemem és olyan tárgyakra gondoltam, amik élesek. De leginkább késekre. Mire kinyitottam a fejem fölött lebegett legalább húsz darab kés, mind arra várva, hogy Calum testében landoljanak.