- Jól vagy édesem? Istenem, annyira aggódtam! - szorítottam magamhoz Calum-ot.
- Jól vagyok anya! - mondta s kibontakozott az ölelésből.
Odament Calum-hoz is, hogy meg ölelje de ő nem hagyta neki. Tipikus.
Visszamentünk a házba. A gyerekeket elküldtük aludni miután megvacsoráztak. Kis idő után mindenki eltette magát, csak én és Calum nem.
- Mi lesz velünk? - kérdezte.
Felsóhajtottam.
- Eleget nyúztuk egymást. Te bebizonyítottad, hogy egyáltalán nem szeretsz.
- Miért mondod ezt? - csattant fel.
- Kértelek, hogy hagyd abba ugye? - álltam elé - Megígérted nekem, de megint jól átbasztál! - hangom elcsuklott és éreztem, hogy forró könnyeim megindulnak.
Arcomra tette mindkét kezét s lecsókolta könnyeimet.
- Sajnálom, baby. Sajnálom. Bocsáss meg - suttogta s magához húzott szorosan.
Ellöktem magamtól.
- Ez igy kevés, Hood. Nagyon kevés.
Ahogy kimondtam lejött Ashton.
- Miért kellett elmondanod neki? - kiáltotta Calum a képébe.
- Haver kiderült volna, ha akarod, ha nem - mondta Ashton.
Calum behúzott neki egyet. Ashton egyből bepöccent és verekedni kezdtek.
- Hagyjátok abba! - kiáltottam rájuk, de oda se figyeltek.
Calum egyik pillanatban fogta Ashton-t és neki vágta az ablaknak, amin kirepült. Persze ezzel nem fejezte be, utána ment és ütötték, verték egymást. Kimentem utánuk, hogy lesokkoljam mindkettőt, de abban a szent pillanatban Ashton bele vágta Calum fejét a ház falába, mire összeesett.
- Mi a faszt csináltál? - üvöltöttem rá, mivel vérzett Calum feje és nem gyógyult be, ahogy annak lennie kéne.
- Én, én.. - habogta Ashton.
- Hívj orvost! - parancsoltam rá.
Kihívta a mentőket én pedig bementem vele. Nagyon reméltem szívem mélyén, hogy nem lesz semmi baja.
//
- Hé! Asszonyom! - keltegetett a nővér.
Egyből kipattantak a szemeim.
- Mi van a férjemmel?
- Kómába esett.
A szám tátva maradt.
- Te.. Tessék? Ez biztos?
- Az ütés a halántékát érte. Bele is halhatott volna, bár így is élet halál közt van - mondta.
Remegve ültem vissza a székbe, hogy ne ájuljak el.
Miért?
Miért velünk történik ez?
És miért nem működik Calum ereje?
- Hol van Calum Hood? - ordította egy ismerős hang az információs pultnál.
Odamentem hozzá. Luke volt az.
- Úr isten, June! Mi a szar történt? Jól vagy? - húzott magához.
- Calum kómába esett - feleltem erőtlenül.
Rám nézett és félre húzott.
- De az ereje?
- Nem használ, Luke. A gyerekek jól vannak?
- Igen Zoe és Michael vigyáz rájuk. De hogyan történt? És hová tűnt Ashton?
- Ő tette - nyögtem ki nagy nehezen.
- Mi?
- Verekedtek. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy jól legyen.
- Igazad van. Itt maradok, oké?
- Köszönöm.
/////
Megint eltöltöttünk a váró teremben egy éjszakát. Kivételesen nem keltettek fel. Elindultam Calum szobájába. Ott feküdt eszméletlenül. Szám elé kaptam a kezem, annyira elszörnyülködtem. Leültem mellé és megfogtam a kezét, mire kipattantak a szemei. Mint egy őrült úgy kezdtem el rohanni a nővér szobához.
Ezek után kiküldtek a váróba megint, ahol Luke és én feszülten várakoztunk. Majd a nővér szólt nekem, hogy bemehetek hozzá.
Rám pillantott, de tekintete üres volt.
- Szia - mosolyogtam rá, könnyeimmel küszködve.
Összeráncolta homlokát és undorodva meredt rám.
- És te ki vagy? - kérdezte.
A nővérre néztem, aki félre hívott.
- Ugye nem? - kérdeztem remegő hangon.
- Attól tartok, igen. Nem emlékszik magára. Az elmúlt évek kiestek neki.
- És.. Mennyi idő mire?
- Az csak tőle függ.
A nővér kiment, én pedig leültem mellé.
Elfelejtette a múltját.
A gyermekeim apja nem emlékszik rám. Mi lesz most velünk?
Hogyan juthattunk el ideáig?