Miután kiagyaltuk mi is legyen a terv, mindenki úgy tett, ahogyan azt megbeszéltük.
Kocsiba szálltam Calum-al és elindultunk egy búvóhely felé kocsival.
A visszapillantóból láttam, hogy követnek.
- Egy utat nem tehetünk meg nyugodtan? - kérdeztem frusztráltan.
Lövöldözni kezdtek ránk.
- Úgy látszik nem, baby - nevette el magát Calum.
Egy sorompó elejéhez értünk, mire a kocsi ami követett belénk jött, és egyre erősebben lökött a sínekre. Nem volt időm lelőni őket, mert a seggünkben volt a vonat. És arra sem volt időnk, hogy kiugorjunk a kocsiból így a vonat előre tolatott minket.
- Cal.. Mi legyen? - kezdtem pánikba esni.
- Ki kellene ugrani.
- Nincs időnk! - kiáltottam rá.
A vonat kezdett kisiklani és egy szakadék felé tartottunk.
- Ca.. Calum.
- Nyugi, June!
A vonat meg tudott állni mi pedig még mindig mentünk a kocsival.
- Beakadt a fék! - mondta Calum - Kösd be magad!
Bólintottam.
Zuhanni kezdtünk.
- Ugorj ki a kocsiból, June! - kiáltotta Calum.
Kicsatoltam az öven s a vízbe csapódtam.
C A L U M
Egy cellában tértem magamhoz. June pedig egy asztalhoz volt kötözve, eszméletlenül. A rácshoz léptem s mindkét kezem rátettem.
- June! June, hallasz? - kiáltottam, mire Tom és a csapata belépett a helyiségbe.
- Ohh, felkeltél Hood! Csodás! - nevetett Tom, majd az asztalhoz lépett ahol June volt - Gyönyörű a csajod - kacsintott rám.
- Engedd el June-t.
- Ohh, nem, nem, nem! Kettőnknek van egy lerendezetlen dolga, amit végig nézhetsz - mondta s levette róla pólóját.
Idegesen fújtattam ki a levegőt.
- Keltsd fel - szólt oda Tom az egyik emberének.
Felkeltették June-t aki egyből vonaglani kezdett a szíjj alatt.
- Most elcsúfítom a csajod - nézett rám, majd kést fogott.
June arcába markolt és végig húzta rajta pengéjét. June csak sikoltozott. Én kínomban pedig a rácsot vertem a tehetetlenségtől.
- Engedj ki! Rendezzük ezt le mi! - ordítottam.
June arca vérben díszelgett. Ahogy meghallotta, amit mondtam, hasába szúrta kését.
- A legjobb, hogy semmit sem tudsz ez ellen tenni - nevetett.
A cellám sarkába ültem háttal és fülemre tapasztottam mindkét kezem, hogy ne halljam June sikolyát.
Mikor meghallottam, hogy nyílik az ajtó odasiettem. Rám lökték June-t, majd otthagytak minket. Az ölembe ültettem. Reszketett a fájdalomtól. Arca sebes volt. Ömlött belőle a vér szinte. Megsimítottam arcát mindkét kezemmel, mire a vágások eltűntek. Ahogy a hasán lévő tátongó lyuk is beforrt.
Sírva fakadt.
- Calum, ez borzalmasan fájt - mondta remegő hangon.
- Sshh! Begyógyítottam a sebeid, baby. Szeretlek.
- Ha nem tudtad voln..
- Csshhh! Ne gondolj erre!
- Hogy fogunk innen kijutni?
- Nem tudom. De kitaláljuk.
Bólintott egyet.
Tarkómra tette kezét, majd előre hátra mozgatta csípőjét az ölemben.
- Baby, ezt ne.
Számra tette az egyik ujját.
- Szükségem van rád, Calum - suttogta s megcsókolt.