Hangos ricsajra riadtam fel.
Calum-al együtt lesiettünk a nappaliba.
Luke tört zúzott.
- Mi történt?
- Ezt látnotok kell! - lépett be Matt a nappaliba.
Mindenki a TV elé tömörült Matt pedig betette a CD-t a DVD lejátszóba.
Joe vigyorával találtuk szemben magunkat. Zoe-t a hajánál fogva húzták a földön. Sikolya beterítette az egész nappalit.
- Helló Travis bácsi kis csicskásai. Mire ezt látjátok, valószínűleg ő már halott lesz. Ohh bocsánat - nevetett fel - na most kedveseim - váltott át komolyba - vagy feladjátok magatokat szépen, vagy meghal a kiscsaj. Kaptok egy hetet. Ja és June.. Summer-el együtt meglátogathatnátok. Rég ki akartam próbálni már egy ilyen testvér szexes dolgot.
Azzal megszakadt a kép.
Az arcom vérbe futott a dühtől.
Luke pedig még mérgesebb lett.
- Hogy rabolhatták el? Vele aludtál! - ordítottam Luke képébe.
- Nem tudom June! - fakadt ki.
- Jim hol van? - kérdezte Calum.
- Jim-et is magukkal vitték - mondta Matt.
- És tudja, hogy a fia? - kérdezte Ashton.
- Nem tudja - mondta Summer, könnyeivel küszködve.
Luke felvett egy gépfegyvert és kirohant a házból.
Utána rohantam.
- Luke állj már meg! - kiáltottam utána.
- Hagyj, June! - ordította.
- Csak állj meg kérlek!
Megállt s felém fordult. Könnyek szöktek tengerkék szemeibe s térdre rogyott. Kezeivel betemette arcát és zokogni kezdett, akár egy kisgyerek.
Letérdeltem elé és elvettem mindkét kezét.
- Próbálj megnyugodni, Luke!
- Nem tudok! A menyasszonyom rabolták el!
- Nekem pedig ő a húgom. Tudom, mit érzel. De hagyd ezt abba.
- Nem akarom már ezt, June - felelte remegő hanggal.
Megszakadt érte a szívem.
- Mit?
- Nem akarok gyilkolni. Nem akarunk! Én és Zoe sem már.
- Elhiszem. De ezt az életet nem lehet csak úgy itt hagyni. Túl sok az ellenség. Túl sok ez az egész.
- Még akkor sem, ha terhes?
Ez felért egy gyomorszájba rúgással. A szívem hirtelen kihagyott egy ütemet. Szörnyülködve tápászkodtam fel a földről.
- Ugye ez nem igaz?
Könnyes szemekkel bólintott.
- Igaz, June - felelte.
Elhessegettem ezeket a gondolatokat. Most nem ez a fontos. Hanem az, hogy kiszabadítsuk őket.
- Oké. Hagyjuk ezt most. Majd kitalálunk valamit. De figyelj.. Hogy rabolhatták el este? Annyira mélyen aludtál?
- Elég jól alszom, nem vettem észre semmi furcsát. Vagy várj..
- Igen?
- Ez a Bryana nekem nagyon gyanús.
- Azt mondod?
- Igen, azt.
- Jim kivel volt?
- Velünk aludt.
- Érdekes. Menjünk vissza. Kitaláljuk, hogy legyen.
Megöleltem, majd visszamentünk a házba.
Calum ölében Bryana.
Megköszörültem a torkom.
- Valami nem volt világos tegnap? - fordultam a lány felé.
- Miért? - vonta fel a szemöldökét majd Calum arca felé fordult és a hajába túrt.
Felnevettem.
Kinyújtottam a kezem, mire Luke tenyerembe adott egy kést.
Ismer már.
Lerángattam Bryana-t Calum-ról és a földre terítettem. Ráültem s közel hajoltam arcához.
Belekaristoltam mire felkiáltott.
- Tudod, ő velem van. Felfrissítsem jobban az emlékeid?
Megrázta a fejét.
- Helyes.
Leszálltam róla ő pedig a fürdőbe rohant.
- Ez mire volt jó, June? - kérdezte Summer.
- Nem bízom se benned, se benne. Jobb, ha elmentek innen.
- Ezt most komolyan mondod?
- A legkomolyabban! - válaszoltam feldúltan mire Calum hátulról átölelt.
- Baby. Nyugodj meg - suttogta a fülembe.
Ellöktem magamtól és felrohantam a szobámba.
Michael jött utánam.
- Menj ki!
- Cshhh!
Leült mellém, tekintetünk pedig találkozott.
- Csak adj egy esélyt nekik.
- Luke szerint Bryana furcsán viselkedik.
- Ebben látok némi igazságot, de Summer nem ilyen.
- Én már nem tudom, Michael - sóhajtottam fel - elfáradtam tényleg. És ha baja lesz Zoe-nak? Vagy Jim-nek? Sose bocsájtom meg magamnak.
- Meg mentjük őket.
- Honnan veszed?
Kezét az arcomra illesztette s közelebb húzta arcom az övéhez.
- Tudom - lehelte számra a mondandóját s megcsókolt.
Megtörtem csókunk majd értetlenül néztem rá.
Tekintetem az ajkaira tévedt és csak azt voltam képes bámulni.
Nekik estem. Gondolom meglepődött, de visszacsókolt.
Calum pedig akkor jelent meg.
Csodás.
- Ez mi, June? - ordított mire szétrebbentünk.
- Én.. Én.. - habogtam összevissza.
Calum nekiesett Michael-nek. Ütötték verték egymást, mire mindkettő ellen bevetettem az erőmet.
Ashton kivitte a szobánkból Michael-t én pedig feltessékeltem az ágyra Calum-ot. Öt percbe telt, máris felpattant.
- Te meg mi a faszomat csinálsz? Megcsalsz? Ha? - ordította.
Akkora pofont adtam neki, hogy ott maradt a tenyerem nyoma.
- Velem te nem fogsz ordítozni, világos voltam? - léptem közelebb hozzá.
Fújtatott egyet mérgében.
- Utállak.
- A te öledben ülhet Bryana, igaz? - lökdöstem hátrébb - Te smárolhatsz kis kurvákkal, igaz?
Elkapta a karom így nem tudtam kifelé lökdösni.
- Az más, June! - csuklóm szorította mindkét kezével s közelebb húzott, hogy szemeimbe nézhessen.
- Egy frászt más! - üvöltöttem el magam, mire tökön térdeltem.
Elengedett, így lesiettem az udvarra.
Próbáltam megnyugtatni magam.
Summer utánam jött.
- Miért kiabáltatok?
- Neked nem mindegy? Előkerülsz a semmiből és azt gondolod, hogy majd igazi testvérekként tudunk majd viselkedni?
- Természetesen nem. Reménykedni még szabad azért?
- Remény! Pffhh - nevettem el magam.
- Valahogy mégis egymásra találtunk.
- Ahh, ne kezdj el nekem papolni a sorsról és az ehhez hasonló badarságokról.
- Rendben. Viszont, szeretném ha.. Legalább együtt tudnánk működni azért, hogy megmentsük Zoe-t és Jim-et. Utána elküldhetsz.
- Nem érted mi a bajom, ugye? Nem bízom meg bennetek. Bryana-ban pedig főleg nem. Mit tudsz róla?
- Nem régóta dolgozunk együtt. Ő nem árulna el.
- Amit mondtam, ahhoz tartom magam. Maradjatok ki ebből.
- Nekem te nem mondod meg, mit tegyek!
- Ebben az esetben megmondom!
- Nem June! Fogalmad sincs arról mit szenvedtem miattatok! Mindig élt bennem a remény, hogy megtalállak titeket. Csak ezért kezdtem bele ebbe az egészbe! - kiáltotta könnyes szemekkel.
- Valóban nincs. És most hagyj magamra.
- Ennyire nem érdekel ez az egész?
- Egy rohadt pszichopata vagyok. Remélem megválaszoltam ezzel a kérdésedet - feleltem ridegen, majd otthagyott.
A hinta ágyban kémleltem az eget. Borús volt.
Akár a hangulatom.
Felriadtam, mikor egy kéz ért a combomhoz.
- June ideje lenne kitalálni valamit! - szólt Matt.
- Csak hagyj egy kis időt. Gondolkozni szeretnék.
- Rendben. Azt tudod, hogy Calum ki akarja nyírni Michael-t?
- Nem érdekel egyik sem. Hagyjatok nyugton csak egy kis ideig. Így nem fogok tudni, kitalálni semmiféle megoldást.
- Rendben. De jól leszel?
- Menj már, Matt! - szóltam rá.
Otthagyott.
Várjunk..
Joe honnan tudta, hogy itt leszünk?
És miért pont azon a napon, mikor megjelent Summer és Bryana?
Ez..
Nem.
Nem és nem.
De igen! A kurva életbe!