Később Calum bejött hozzám a cellába.
-Gyere.
-Hova?
-Az apám, vagy nem apám.. Vár fent.
-Hmm, oké.
Felmentünk egy szobába ahol ki volt kötözve Matt, Zoe, Luke, Michael és Ashton.
Zoe mögött állt az ember és kést szorongatott a torkához.
-Nos, ugye nem akarod, hogy meghaljon a hugod?
-A huga? - nyöszörögte Zoe.
Gyilkos pillantást vetíttettem felé.
-Nem hinném, hogy megkellene ijednem. Nem tudod, kivel baszakodsz - sóhajtottam egyet.
-Melyik barátod halálát akarod látni először?
-Mit akarsz igazából tőlem?
-Louis-t.
-Szerinted tudom hol van?
-Elkapod nekem és elhozod élve.
-Különben? - vontam fel a szemöldököm, miközben Calum a kezembe nyujtott egy kést.
-Meghal a kishugod.
Zoe arcán láttam mennyire fél. A könnyei is megindultak.
-Tudod.. - forgattam a késem a kezemben - nagyon pontosan célzok. Sosem vétem el.
-Hogyne.
Calum-al összenéztünk s elnevettük magunkat.
-Mi a faszt... - kezdett bele, de nem tudta befejezni, mivel egyenesen a jobb szemébe dobtam a kést s hanyatt esett. Odamentem hozzá, és kihúztam belőle. A kis helységet beterítették ordítozásai.
-Kuss!
Leköpött. A szemét kivettem már, de volt annyi ereje hogy leköpött.
Köcsög.
Késemmel elvágtam a torkát.
Össze-vissza spriccelt, de nem zavart. Örültem neki és megkönnyebbültem hogy végre megölhettem a szüleim gyilkosát.
Calum eloldozott mindenkit, mire Zoe megfogott a hajamnál fogva s földre terített. Ráült a csípőmre.
-Szóval végig ez volt a terved? - ordítozta.
Nevetni kezdtem.
Felpofozott.
Ami nagyon, de nagyon nem tetszett.
Így átfordítottam és én voltam rajta.
-Te egy beteg gyilkos vagy!
-Talán hagytam volna, hogy meghalj?
-Luke mindent elmondott rólad! - kiabálta s megütött újra.
Rátérdeltem mindkét karjára hogy abbahagyja a ficánkolást alattam, na meg hogy ne üthessen meg újra. Ha nem a hugom volna, már rég megöltem volna egy ilyenért.
-És? Akit megöltem, az a szüleink gyilkosa volt!
-Szarok az igaziakra! Hisz eldobtak maguktól!
-Ez nem teljesen igaz. Biztosan megvolt rá az okuk.
-Nem érdekelsz June! Engedj el!
-Nem szeretném félbeszakítani ezt a meghitt családi pillanatot de lenne itt egy kis probléma - vágott közbe Matt.
-Mivan?
-Meghaltak.
-Kik?
-Zoe.. Szülei..
-Engedj el, June. Most - szólt Zoe könnyes szemekkel, mire elengedtem.
Luke-al együtt elviharoztak.
-Fiukák kövessétek őket! - parancsoltam a többiekre, mire megindultak - Calum te mardsz.
-Mit csináljunk ezzel a kócerájjal?
-Amit szoktunk. Felégetjük. Hozz benzint. Én pedig keresek valami ruhát amit átvehetek.
Bólintott én pedig elindultam egy szoba felé. Rózsaszín volt, így gondoltam lányé lehetett. A szekrényhez lépve nem találtam semmi hordhatót. Vagyis, de. Egy iskolai egyenruhát fekete fehér kockás szoknyával és a hozzá való fehér kopott inggel. Szerencsére nem volt olyan hosszú ez a bizonyos szoknya. Hozzá nem akartam magassarkút venni, így elvettem egy fekete tornacipőt. Gyorsan átvettem, megmosakodtam majd kimentem.
Calum épp locsolta az egyik helységet mire hátulról megöleltem. Megfordult és megnyalta telt ajkait.
-Huh, baby..
-Tetszik? - kérdeztem s pördültem egyet.
-Hmm, de mennyire.
Meggyujtottam egy gyufát és a benzines helységre dobtam, majd lesiettünk a kocsiba.
Onnan néztük ahogyan az óriási luxus háznak annyi.
Calum-al elindultunk, majd egyszer csak lehúzódott az útról s hátra ült a Range Rover-ben.
-Mit csinálsz?
-Gyere csak ide..
-Hood..
-Gyere az ölembe.
Sóhajtottam egyet s szótfogadtam neki. Az ölébe ültem és a szemeibe néztem.
-Sajnálom, tényleg. Ostoba voltam. Azért amiért úgy futottam el, mint egy utolsó gyáva köcsög. Rosszul voltam utána. Pedig olyat még sosem éreztem. Az életem is feláldoznán érted. Most már tudom. Szeretlek, June. És csak téged vagyok képes szeretni. Mást nem - vallotta be őszintén.
Megsimitottam az arcát.
-Én is szeretlek. Sőt, talán jobban is mint magamat. Ami elég idegesítő.
-És Zoe..
-Sshh! Erről nem akarok most beszélni.
-Hmm, rendben.
Egyből a szoknyám alá nyúlt s belemarkolt a fenekembe. Beharaptam az alsó ajkam.
-Látom ez tetszik - kacsintott rám, mire megcsókoltam.
Csípőmet előre hátra mozgattam s közben belenyögött csókunkba.
-Ez az - nyögte, s elharapta az alsó ajkam.
Éreztem alattam egyre dudorodó férfiasságát, ő eközben benyúlt a bugyimba s belémvezette egyik ujját. Levállt ajkaimról és vigyorogva nézett rám.
-Hmm, úgy szeretem hogy mindíg ilyen nedves leszel tőlem - mormolta a fülembe.
Letépte rólam a fehér inget és a melltartómat. Picit hátradőltem ő pedig az erős izmos karjaival tartott a hátamnál. Ahogy ért úgy csókolgatott. Beleremegtem az érzésbe mikor a mellemet kezdte szivogatni.
-Ahh, elég ebből túl lassú ez így - mondtam s levettem nagy nehezen a szoknyám meg a bugyim.
Lerántottam Calum nadrágját na meg boxerját s ráültem hosszára. Mindkettőnk szájából kicsúszott egy halk nyögés. Calum direkt markolgatta a fenekem, mert tudta jól hogy attól indulok be. Nyaka köré kulcsoltam a kezem s fel-le kezdtem rajta mozogni.
-Úristen, még - mormolta Calum mire mégjobban begyorsítottam.
A haját téptem szinte már az élvezettől. Imádtam nézni az arcát, ahogy élvezkedik. Észre vette s lecsapott újra ajkaimra.
-Ca.. Cal... - nyögtem csókunkba.
Calum vadul falta az ajkaim és éreztem már hogy közel jár, mivel már ő is segített csípőmozgásával.
Szinte egyszerre élveztünk el, leválltunk egymás ajkairól és mindketten hátravetetett fejjel fújtunk ki egy fáradt nyögést magunkból.
-Esküszöm szeretlek - zihálta s nyomott egy csókot a nyakamra.
Eközben megcsörrent a telefonja.
Matt azonnal „haza" rendelt minket, jobban mondva a búvóhelyünkre.
Haza is értünk ahol a többiek vártak egy asztalnál.
Calum-al leültünk hozzájuk.
-Nos lenne itt egy kis gáz - sóhajtott egyet Matt.
-Mi?
-Zoe.. - fordult felé Matt - mesélj.
-El fogunk menni innen Luke-al - jelentette ki határozottan.
-Ez nem így megy. Nem mehet el Luke. Te sem mehetsz el.
-Miért is?
-Azért Zoe, mert Luke ebben a csapatban dolgozik. És mert a hugom vagy. Nem kell szeretned, de én akkor is megfoglak védeni!
-De elmegyünk - kiáltotta s felállt.
-Ne kelljen olyat tegyek, amit nem akarok. Ne kényszeríts rá.
-Fenyegetsz nővérkém?
-Kurvára az van, amit én mondok - csattantam fel s utána indultam.
Megragadtam a csuklóját s megráztam. Felsikoltott és földre zuhant. Abban a pillanatban megbántam, amit tettem igy lehajoltam hozzá, de egy kést vágott a vállamba. Calum egyből felpattant és hajánál fogva rángatta a kanapéhoz. Zoe őrült kacagásba kezdett.
-Mi a fasz van veled kislány? - kérdezte dühösen Calum, mire arcon rugta.
Elővett egy kést a csizmájából és hirtelen a hátába vágta.
-Ez van velem - súgta a fülébe mire én kihúztam vállamból a másik kést, és akármennyire fájt, felálltam.
Luke-hoz léptem és a hátába vágtam ugyanúgy, ahogyan ő Calum-al tette. Letérdeltettem Luke-ot és a nyakára tettem a kezeim.
-Halálra fogom sokkolni.
-Nem hiszem - vigyorgott rám.
-Megteszem.
Zoe kinyújtotta a kezét s úgy tűnt, mintha irányítaná a kését amit Calum-ból a saját tenyerébe repített.
-Azt hitted csak neked vannak képességeid? - nevetett fel.
Mögöttem hallottam lépteket, tudtam hogy a fiúk megakarnak indulni. Kezemmel jeleztem nekik hogy ne tegyék.
-Maradjatok ebből ki - kiáltottam.
-Bizony fiukák. Szóval az van, hogy végig tudtam, hogy te a nővérem vagy.
-És mit akarsz tőlem?
-Megakarlak ölni. Vagy azt, akit szeretsz - mondta s megsimogatta Calum arcát.
-Megtehetem én is ugyan ezt. Miért akarsz megölni?
-Miért? Csupán azért, mert mindennap arra vártam, hogy elgyere értem.
-Tessék? - döbbentem le.
-Azok az emberek! Befogadtak engem! De én a poklot jártam meg! És te nem segítettél. Nem kerestél. Nem és nem! Nem bánom, hogy meghaltak! - kiáltotta - A nevelő apám.. Minden este meg.. Megerőszakolt - fakadt sírva - de te nem mentettél meg engem! Nem! Azt akarom hogy neked is fájjon! Így hát, búcsúzz szépen el Calum-tól!