Másnap arra keltem fel, hogy Matt kiáltozza a nevemet. Lesiettem és Louis volt ott. Elképedtem, ugyanakkor le voltam sokkolva és fogalmam sem volt mit tegyek. Rontsak neki? Mielőtt bármit is tehettem volna megszólalt.
- Szia June! - mosolygott rám.
Undorodva néztem rá.
- Miért vagy itt?
- Tisztázni a dolgokat.
- Milyen dolgokat?
- Nem akarok senkit sem bántani. Nagypapától jöttem ide.
- Szar duma!
- June, ez igaz - mondta Matt.
- Na, jó. Valaki magyarázza, el mi a fene folyik itt!
- Semmi. Nem akarok tőletek semmit.
Elnevettem magam és neki rontottam. Nyakára tapasztottam a kezem és a falig vezettem. Egyre erősebb volt a fogásom rajta, nehezen vette a levegőt.
- Fe.. Fejezd be - nyöszörögte.
- Ha ez igaz, akkor minek küldtél ránk másokat, hogy öljenek meg?
- Mert ti akartatok megölni!
Rátettem a másik kezem is a nyakára és fojtogatni kezdtem.
Valaki a hátam mögé lépett, átkarolta a derekamat és leszedett róla. Calum volt az.
- Hazudsz! Hazudsz! - kiáltottam rá.
- Ha így lenne bevetettem volna ellened az erőmet és nem hagytam volna, hogy fojtogass! - védekezett Louis.
- Te ölted meg apáékat?
Közben a többiek is odajöttek.
- Hogy feltételezhetsz ilyet? Nem öltem meg őket, basszus!
- Nem tudok hinni neked.
- June. Ne csináld. Jól megvoltunk. Te vagy az egyetlen az életemben. Az unokatesóm vagy!
- Dobjak egy hátast most? Meg akartál ölni!
- Ha annyira meg akarnálak, megölhetnélek most is.
- Szívességet tennél.
- June húzzunk innét! Nekem ne mondd, hogy ezekkel a nyomorékokkal akarsz maradni! - utalt Louis a srácokra.
Calum arca kifejezése mérgesbe ment át.
- Nem maradok se veled, se velük.
- Mi? - kérdezte egyszerre mindenki.
- Egyedül akarok lenni. Hagyjatok a picsába - mondtam, majd Matt-re pillantottam - hívd fel nekem nagypapát! És intézz el nekem mindent, na meg a srácoknak is!
Matt bólogatott én meg elindultam felöltözni. Nekem nem kell Louis, se Calum se a többiek. Nem akarom látni, ahogyan Luke meghal, mert biztosan megfog annyira védtelen és béna. Nincs kedvem megmenteni folyton bármelyiküket is. Egyedül akarok élni. Jobban mondva, mégsem. A húgomat akarom felkeresni.
Calum hirtelen berontott hozzám.
- Mit mondtál te odalent? - kérdezte dühösen.
- Jól hallottad! Azt hitted veletek maradok?! Hogy majd öten egy nagycsalád leszünk? Felejtsd el!
Felpofozott.
Elmosolyodtam és rá néztem. Behúztam neki egyet teljes erőmből. Jobb horgom csapásként érte, mert beleszédült.
- Tűnj az utamból! - parancsoltam rá.
Elindult kifelé én pedig öltözni kezdtem. Hirtelen hátulról elkapott. Csak úgy tett, mint aki kimegy. Szorosan ölelt. Annyira hogy szabadulni sem tudtam.
- Engedj el!
- Nem. Hisz megmondtam. Te az enyém vagy!
- Nem vagyok a tiéd! Hagyj elmenni!
- Nem mész te sehová, June - duruzsolta a fülembe.
- Jó, oké. Rendben. Megadom magam, csak engedj el.
- Megígéred?
- Megígérem.
Elengedett és maga felé fordított. Szenvedélyes csókba húzott. Nem vadul esett a számnak, ahogyan azt szokta, hanem finoman. Melegséggel töltött el. Ilyet még sosem éreztem.
- Khm - köszörülte meg a torkát, Matt.
Rögtön szétrebbentünk.
- Calum kimennél egy kicsit?
- Ja.
Mikor becsukta az ajtót maga után leültünk Matt-el egymás mellé.
- Mindent elrendeztem. Troy is meghalt. Igazából Louis ölte meg. És a nagypapád is azt mondta, hogy hagyjátok békén, mert nem fog senkit bántani.
- Te ezt elhiszed Matthy? - néztem rá felvont szemöldökkel.
- Nem tudom, őszintén. Viszont tényleg egyedül akarsz élni?
- Igen. Calum-nak azt mondtam, hogy nem. Ne mondd el neki.
- Ma repülsz. Azt hiszed hülye?
- Nem baj. Magadtól ne mondd el neki. Ennyit kérek. Ugye Kaliforniába megyek?
- Persze. Tudom, hogy meg akarod ismerni Zoe-t. Szerintem jobb lesz, ha nem támadod le. Ő azt sem tudja, hogy a szülei nem is az igaziak. A bizalmába kell férkőznöd.
- Ugye ezt nem mondtad Louis-nak?
- Mennyire nézel engem ostobának?
- Ne haragudj.
- Gondolom a gyilkolászással nem hagysz fel.
- Nem.
- Fasza. Mert van ott egy lány, aki nekünk dolgozik. Ott is lesznek megbízások! Az ő házában fogsz élni. Sokat hallott rólad. Vigyázz, mert rajong érted!
- Csodás!
- Több lelkesedést!
- Mehetsz kifelé!
- Előbb kérek egy ölelést! Ja és kiviszlek a reptérre!
Megöleltem, majd kiment. Gyorsan felöltöztem és lementem.
- Hova mész? - kérdezte Calum.
- Majd jövök. Dolgom van.
- Hát jó.
Felsóhajtottam. Talán nem sejt semmit. Mondjuk nem buta, úgy is rájön. Lesz majd más, akit kisajátíthat.
Mikor a reptérre értünk Matt kifakadt.
- Mi a fasz? Te sírsz?
- Itt hagysz minket! - törölgette a könnyeit.
- Bazdki, Matt. Már helyetted is nekem kell férfinek lenni?
- Istenem June! Én csak szeretlek, olyan vagy mintha a húgom lennél!
- Úszol a nyálban, basszus. Hagyd abba! Ez ciki.
Elmosolyodott és megölelt.
- Vigyázz magadra!
- Rendben. Te is. És ne sírj már, bazdmeg! Légy férfi! - vágtam tarkón finoman.
Új élet. Új hely. A húgom. Ez vár rám.
//
Hosszú repülő út után a reptérre értem. Egy szőke lánynál láttam a táblát, amin a nevem volt. Vigyorogva várt. Úgy láttam nagyon örül nekem. Elképesztően széplány volt. Szőke hajjal szikrázó kék szemekkel. Odaléptem hozzá és megölelt.
- Úristen! Végre itt vagy! Olyan rég várok erre a pillanatra!
Öt percig ölelgetett. El sem akart engedni.
- Khm, ne haragudj, de elég lesz ebből! - mondtam mire abbahagyta.
- Ohh te ne haragudj! A nevem Sky.
- Örülök - ejtettem egy félmosolyt és a kocsija felé indultunk.
Beültem mellé és elindultunk. Csönd ülepedett közénk, majd megszólalt.
- Szóval June. Van pasid?
- Nincs. Remélem neked sem.
- Nincs.
- Mennyire van messze a házad? Vagy házunk?
- Elég messze van. Szerintem tudod miért.
- És mekkora?
- Nagy. Nagyon nagy. Megdolgoztam érte.
Képzelem.
- Az ember ki sem nézné belőled, hogy ölsz.
- Mert belőled aztán bárki kinézné!
- Mondasz valamit - nevettem el magam.
- Miért nincs pasid?
- Miért fontos ez? Mintha tudnék szeretni, úgy kérdezed.
- Miért ne tudnál?
- Mivel embereket ölök? Lelketlen vagyok, jobb ha tudod.
- Nem hiszem.
Felsóhajtottam. Nekem nincsenek ilyesfajta érzelmeim. Én egy szörny vagyok és kész. És utálom magamban, hogy imádok ölni.
Félóra kocsikázás után egy telekhez értünk. Az ottani erdőtől nem messze. Nagy kerítéssel volt elkerítve az óriási fekete ház. Ki fest feketére egy házat? Fura volt. Megvontam a vállam és bementem. Óriási volt, tele mindenféle modern berendezéssel. Kétemeletes volt. Kívülről egy roncsnak tűnik, de ha belépsz.. Teljesen más. Elvoltam képedve.
- Jó, mi? - kacsintott rám.
- Rohadt jó!
- Gyere! Megmutatom a pincét! Az még királyabb!
Levezetett a pincébe, ami tulajdonképp minden volt, csak nem pince. Mindenféle fegyver díszelgett a falon. Volt itt minden. Baltától kezdve puskáig, na meg kézigránát és íjj. Tátva maradt a szám. Nálunk is volt amíg Louis-al együtt gyilkolásztunk de nem volt ekkora a választék.
- Tetszik ugye?
- Szerelmes vagyok! - léptem oda az óriási baltához.
- Inkább beteg! - nevetett ki.
- Szoktad idehozni az áldozataid?
- Nem. Soha. Nem hozok ide senkit.
- Végre valaki, aki gondolkozik is!
- Muszáj azt is! Na, gyere fel, együnk valamit.
Felmentünk a konyhába és neki láttunk a lasagne-nak amit megmelegített nekünk.
- Ezt te csináltad?
- Tudom, hogy a kedvenced. Matt elmondta és igen. Neked - mosolygott rám.
- Köszönöm. De mesélnél nekem a húgomról?
- Hmm, Zoe. Amúgy kísértetiesen hasonlítotok. Zárkózott lány, nem sokan szeretik a suliban. Nem szeret barátkozni. A kamu szülei pedig kő gazdagok.
- Ennyi?
- Ennyi, többet nem tudok.
- Hmm, hát rendben.
- Mit fogsz tenni?
- Beiratkozom a suliba. Muszáj megismernem.
- Arra nem gondoltál, hogy jobb lenne hagyni ebben az álomvilágban?
- Nem hiszem, hogy boldog. Figyelj, megpróbálok vele összebarátkozni. És akkor majd kiderül, mennyire elégedett az életével. Ha boldog a nevelő szüleivel békén hagyom.
- Miért fontos ez ennyire?
- Mert nincs, mi éltessen. Nincs kiért. Ő az utolsó reményem.
- Ugyan June!
- Hagyjuk ezt. Köszönöm a vacsit. Mindegy melyik szobát választom?
- Igen, csak az egyik foglalt.
- Rendben, köszönöm.
- Bármire szükséged van szólj! - szólt utánam.
Felmentem a lépcsőn és beléptem egy szobába. Lila színe volt, fürdőszobával. Így ezt választottam. Sky viszont kopogtatott.
- Itt van pizsi meg holnapra valami ruha féle.
- Köszi. De nincs valami..
- Mi?
- Fekete? A rózsaszín nem az én színem.
- Kibírod. Holnap majd veszünk neked cuccokat!
- Hát jó.
Mikor kiment letusoltam és lefeküdtem.
*
Egy kéz pihent a csípőmön.
Ez Calum?!
Édes istenem, ez Calum!
Megfordultam és megcsókoltam.
*
Zihálva ébredtem ebből az álomból. Calum nélkül. Mi van velem, jesszus?!
Elmélkedésem félbeszakította, hogy kintről hallottam ahogy Sky felsikít.
Mi a..??!