Meztelenül keltem fel az ágyamban. Még csak be sem voltam takarva. Mindkét combom be volt fáslizva. Legalább ez is több mint a semmi. Na meg, nem is vagyok véres. Nem temet be annak az undorító lánynak a vére. Felálltam felkaptam magamra a köntösöm és lementem. Fájni fájt a lábam, de voltak már ennél nagyobb fájdalmaim így összeszorított foggal kibírtam ezt. Leültem Luke-al szemben mivel a többiek videojátékoztak a nappaliban. Gondolom elintézték a lány hulláját.
- Csalódtam benned - mondta halkan.
- Parancsolsz?
- Mit vétett az a lány?
- Neked nem mindegy?
- Azt mondtad, ártatlan embereket csak akkor ölsz, ha muszáj.
- Honnan tudod, hogy nem volt az? - néztem a mélykék szemeibe felvont szemöldökkel, mintha nem is történt volna olyan nagydolog. Mert hát, nem történt. Meghalt, ennyi. Megöltem. Nem nagy ügy.
- Calum miatt?
Felsóhajtottam.
- Untatsz, Hemmings.
- Kegyetlen vagy.
- Ha az vagyok, miért mentettem meg a seggeteket? - csattantam fel.
A többiek is odajöttek.
- Mi? - kérdezte Luke félénken.
- Mindegyikőtöknek megmentettem az életét!
- Ez nem igaz - mondta Michael.
- De igen. Ha nem egyezem bele ebbe a dologba, hogy ki legyetek képezve akkor meg kellett volna, öljünk titeket. És Calum-ot is megmentettem. Ott hagyhattam volna Louis-al.
- Ki az a Louis? - kérdezte Ashton.
- Az unokatestvérem. Meg akar ölni engem. És.. Nos, kiderült róla hogy természetfeletti ereje van. A nagypapám nevét mindenki ismeri ilyen körökben. Ő úgynevezett „nagykutya". Fél, hogy átakarja venni a helyét ezért meg kell ölnöm. De a múltkori srác azt mondta, ő ölte meg a szüleimet. Éveken át kerestem a gyilkosukat pedig az orrom előtt volt. Szánalmas! - sóhajtottam egy nagyot a beszámolóm végén.
- Ha megtalál, akkor minket is megöl? - nyelt egy nagyot Luke.
- Előbb fogom én megölni - vágtam rá.
- June, ha unokatesók vagytok.. Nem lehet? - kezdett bele Michael.
- Mi?
- Hogy neked is van erőd?
- Pffh! Nem hiszem. Ha lenne, se lenne rá szükségem - vontam meg a vállam - jut eszembe - fordultam Calum felé - mi van a kis hercegnőddel?
- Elintéztem - mondta ridegen és rám se nézett.
- Nos, jó. Valamelyikőtök beköltözhet Calum-hoz vagy befogad maga mellé - jelentettem ki.
Calum odalépett hozzám és megszorította a csuklómat. A szemembe nézett s gyilkos pillantást vetített rám.
- Biztos, hogy nem.
- Te nekem nem mondasz meg semmit. És ha még egyszer felhozol ide valakit.. - a fiúkra néztem hirtelen - gyerekek egyetlen szabály mindig van - kiszabadítottam a csukóm erős szorításából - ide soha senkit nem hozhattok fel! De soha. Azt se tudhatják hol laktok. Nem bízhattok meg akárkiben.
A fiúk bólogattak.
- Amúgy mi volt a comboddal? - kérdezte Michael és visszaültünk az asztalhoz kiscsaládiasan vacsorázni.
Calum inkább elvonult. Jobb is.
- Jaj, ne is mondd! Barkácsboltban volt egy srác, akit meg kellett ölnöm. Nem vittem be semmi fegyvert így megkértem mutassa meg milyen a szögbelövő. Majd megcsókolt. De képzeljetek el egy dagadékot, ráadásul fokhagymát zabált előtte. Csók közben nem vette észre, de kikaptam a kezéből a szögbelövőt. Felemelt a pultra és csavarhúzót vágott a combomba mivel tudta miért mentem.
- És mivolt? - kérdezte izgatottan Michael.
- Megfogtam a szögbelövőt és agyon lőttem vele.
- Ez kurva jó! - nevetett fel Ashton és Michael.
Kicsit furcsálltam.
- És a csajt miért ölted meg? - tette fel újra a kérdést Luke.
- Mert olyan kedvem támadt. Tudod, az én házamban te engem nem vonhatsz kérdőre, Luke.
- De hát..
- Nincs semmi de. Megöltem és kész. Biztosra veszem, hogy úgyis meghalt volna. Calum szeret csak úgy öldösni amint láttam - mondtam s elindultam felfelé.
Mikor bementem Calum a sötét szobában feküdt. A holdfény beragyogta a testét. Egy pisztolyt tartogatott a kezében. Mellé feküdtem.
- Nem értelek - motyogtam halkan.
- Te nem értesz? - kérdezte nyugodtan bár éreztem a hangjában egy kis sértődöttséget.
- Még szép. Karomba vésed a neved kezdőbetűjét, aztán kisajátítasz utána pedig mással kúrogatsz. Akkor nekem se szabd, meg én kivel feküdjek le. Ha épp Ashton-t akarom, akkor vele leszek. Ha Luke-ot akkor őt.
A halántékomnak nyomta a pisztolyát.
- Húzd csak meg a ravaszt - néztem rá - Gyerünk, ne legyél puhány!
Eldobta a pisztolyt és fölém kerekedett.
- Akkor is az enyém vagy - súgta a fülembe - csak az enyém!
- Szállj le rólam. Nincs kedvem ehhez.
Arckifejezése mérgesbe ment át így erősen rátapasztotta ajkait az enyémre. Vadul nekem esett és még az alsó ajkam is elharapta. Megtörtem csókunkat, rám mosolygott majd mellém feküdt és magához húzott. A lábát az enyémre tette mire felszisszentem.
- Ohh neharagudj! - mondta lágy hangon.
Még sosem szólt így hozzám.
- Nem baj.
//
Másnap a fiúkat tanítottam lőni egy közeli erdőben. Ez eddig Ashton-nak megy a legjobban. Nagyon pontosan tud célozni. Luke viszont a legbénább. A legrosszabb hogy féltem őt. Eddig gyűlöltem a suliban, de nagyon szeretném azt, ha menne neki ez. De nem akarja. Érzem rajta hogy nem. És ez így nagyon nem lesz jó.
Késő délután a srácokkal videojátékoztam. Luke nem tudom hová ment, nem is mondta. Majd Michael kapott hirtelen egy telefont. Rémült képpel nézett rám s kiejtette a kezéből.
- Mi van?
- Luke.. Luke bajban van!
- Hol van Michael?
- Nem tudom én..
- Add ide a kurva telefonod! - parancsoltam rá.
Odaadta és csak remélni tudtam, hogy be tudom mérni a hívást honnan jött. Sikerült így megfogtam a bicskám, betöltöttem egy pisztolyt s elindultam oda. Megtaláltam a kocsim kesztyűtartójában a bokszerem és azt is felhúztam. Egy kocsma elé értem ahol Luke volt szétverve. Odasiettem hozzá.
- Nézz rám! - pofozgattam, de nem akart magához térni.
Vállamra emeltem a kezét és felsegítettem. Csak hogy kijött egy izomagyú csávó.
- Bocs hogy így helyben hagytam a pasid! - mondta undorító vigyorral az arcán. Elmosolyodtam. Ledobtam magamról Luke-ot és közelebb mentem hozzá. Mellkasára illesztettem az egyik kezem.
- Nem a pasim - mondtam s ránéztem kacéran.
- Akkor ez esetben! - megmarkolta a fenekem mire megugrottam, perverz mosoly lett úrrá az arcán.
Faszfej. Megcsókolt s közben felemeltem a másik kezem, amin a bokszer volt. A nyakába ütöttem erősen mire térdre rogyott. Szédelgett majd arcon rúgtam.
Te kis faszfej.
Na, most hazaviszem és megtanítom a rendre.
Szerencsére a Range Roverrel jöttem. Először a pasit vonszoltam be a kocsim csomagtartójába nagy nehezen. Nem látott szerencsére senki. Ha így lett volna csak simán megvertem volna ezt az izomagyat. De nem így történt. Most majd megtanítom a tiszteletre. Luke-ot is bevonszoltam nagy nehezen és hazaindultam.
Mikor hazaértem Calum bevonszolta Michael-el azt az izomagyú köcsögöt én pedig felvittem Luke-ot a szobájába és elláttam a sebeit.
Lementem a nappaliba ahol ki volt kötözve az emberünk. Öntöttem magamnak egy csésze teát és leültem vele szemben.
- Mikor kel már fel? - kérdeztem morcosan.
- Fasz tudja - válaszolt Cal.
- Gyerekek most bemutathatjátok, mit tudtok. Szép lassú kínzásban legyen része. A végén pedig én fogom megölni - mondtam.
Michael szeme felcsillant. Mint egy kisgyerek, aki cukrot kap. Az emberünk közben felkelt és összevissza kapkodta a fejét.
- Hol vagyok? - kérdezte félve.
Szürcsöltem egyet a teámból utána pedig rámosolyogtam.
- Üdv a pokolban édesem.
- De hát..
Ashton-ra néztem és Michaelre majd bólintottam jelezve, hogy megkezdhetik a játékot. Calum ölébe ültem és úgy néztem végig. Az emberünk visítozott mire Michael betömte a száját. Megemeltem felé a csészémet ezzel jelezve, hogy ügyesen elhallgattatta. A srácok mély vágásokat ejtettek emberkénken, ahogy érték úgy ütötték. Kicsit amatőr volt ez még, de kezdésnek nem is rossz.
- Elég! - szóltam rájuk majd mögé álltam és leszakítottam a szájáról a szalagot, amivel elhallgattatták.
Beletúrtam sűrű fekete hajába és hátrahúztam így felvette velem a szemkontaktust
- Miért verted el Luke-ot?
- Meg kellett ölnöm.
- Mi van?
- Felbéreltek - nyöszörögte.
- Ki és miért? - most már téptem a haját.
- Azt én nem fogom elmondani.
- Dehogynem.
- Úgyis meghalok.
- Na, jó. Játszhatunk úgy is hogy napokig kínozlak és úgy öllek meg. Választhatsz.
- Louis volt. Louis Tomlinson.
- Köszönöm drágám! - mondtam s elvágtam a torkát - Tűntessétek el! - parancsoltam Calumékra és felmentem Luke-hoz. Megsimítottam az arcát, ami elég csúnyán bevolt zúzva. Felkelt és megfogta a kezem, amivel simogattam. Félreértés ne essék, mára már úgy tekintek rá mintha az öcsém volna. Ha már így meg kellett védenem vagy „mentenem".
- June.
- Itt vagyok. Hogy vagy Luke?
- Fáj mindenem.
- Hozok neked gyógyszert.
- Valami erőset.
Bólintottam.
//
Később felhívtam Matt-et.
- Szia, hercegnő.
- Hagyjuk ezt. Louis tudja, hogy csapatban vagyunk vagy mi. Meg akarták ma ölni Luke-ot.
- Bazdmeg June! Ne szopass! A nagyapád kinyír, ha nem végzünk vele minél előbb.
- Hogy várod ezt el tőlem? Bazdki fogalmam sincs, hol lehet. Azt hittem ismerem őt, de nem!
- Jól van, megoldjuk valahogyan Viszont ti költöztök egy másik helyre.
- Hová?
- Londonba. És megtaláltam a húgod. June ő tényleg a húgod! Most akartalak hívni emiatt. És rohadtul hasonlítotok.
Van.. Van egy húgom?
- Re.. Rendben - nyeltem egy nagyot.
- Mikor eljöttök, gyújtsátok fel az egész kócerájt. Nem maradhat semmiféle nyoma annak, hogy ott voltatok.
- Oké.
- Majd jelentkezem.
Letette és elfeküdtem az ágyon. Van egy húgom. Basszameg, van egy húgom! Akit majd ugyanúgy meg kell védenem..