Az életem értelme

31.fejezet

Másnap mikor felkeltem, a mellettem lévő lény sehol sem volt. Ránéztem a telefonomra, ami legnagyobb meglepetésemre 7 órát mutatott. Viszont, akkor Chaeun már rég fent van és lehet Heeyoung is, úgyhogy valószínűleg valamit együtt tevékenykednek. Felvettem egy pulcsit, hogy ne legyen feltűnő melltartó hiányom, és kimentem a szobából. Ahogy sejtettem, Chaeun kint vagdosta a levendulákat. Kimentem hozzá, de először nem vett észre.

– Jószágosz reggeltet! – köszöntem rá, mire felpillantott.

– Szuperiusz reggeltitusz! – köszönt vissza mosolyogva.

– Mi jót csinálsz? – érdeklődtem.

– Anya levendula szörpöt fog csinálni, úgyhogy leszedem a levendulák virágát – magyarázta.

– Akkor add azokat ide! Segítek – nyúltam a kezébe gyűjtött rengeted levenduláért, amiken még minden szálon rajta volt a virág. Chaeun készségesen odaadta, úgyhogy ki ültem a teraszasztalhoz, ahol ki volt téve egy tál, és elkezdtem leszedegetni a kis virágocskákat. Nemsokára Eunie is csatlakozott, amint az utolsó levendula szárát is levágta. Egymással szemben szedegettük a virágokat, és már nem is volt olyan sok hátra, amikor anyukája kijött.

– Nagyszerű, milyen jól haladtok – ámuldozott, mire mindketten csak rávigyorogtunk. – Ha már befejeztétek, ezt a krumplit is megpucolhatnátok – tett le az asztalra egy hatalmas edény krumplit. Chaeunnel fájdalmasan összenéztünk, majd csak bólintottunk, mire Heeyoungon látszott mennyire élvezi, hogy dolgoztathat minket. Milyen kedves és figyelmes. A maradék pár szálat meghagytam Eunienek és neki veselkedtem a krumpli pucolásnak.

– Amúgy mikor keltél? – érdeklődtem felnézve.

– Sajnos nem olyan rég. Csak 6 körül – biggyesztette le ajkait, mire hitetlenkedve néztem.

– Ezt sose fogom megérteni. Miért jó korán kelni?

– Mert akkor egy csomó mindenre van időm – magyarázta miközben ő is elvett egy krumplit.

– Én ezért szoktam időnként hajnali 4-ig fenn lenni – csóváltam a fejem.

– Olyankor már kelni kell. És egyébként is, te aludj sokat!

– De te se alszol sokat – ellenkeztem.

– De nekem nem kell. Te viszont aludj! – magyarázta kezében a krumplival és a pucolóval gesztikulálva, ami elég érdekesen nézett ki.

– Hihetetlenül logikátlan vagy – fordultam vissza a krumplihoz lemondóan.

– Ezt kikérem magamnak. Nálam logikusabb emberrel még nem találkoztál – háborodott fel.

– Szóval beismered, hogy ember vagy? – vontam fel egyik szemöldököm.

– Hát persze, ti furcsa lények másban nem hisztek. Talán mondjam, hogy nekotenshi? Elhinnéd? – nézett rám számonkérően, mire visszatartott nevetéssel forgattam meg a szemeimet.

– Fúú, néha nem tudok veled mit kezdeni – mondtam le róla már sokadjára, mire csak elvigyorodott. Lassan befejeztük a hámozást, idő közben Jinkyong és Soobin is csatlakozott.

– Akkor most fel is kéne vágni – nézett a kupacra Jinkyong.

– Kéne – állapította meg Chaeun is. Úgy döntöttem mozgósítom magam és el is kezdtem felvágni egyet, mire egyszerre támadtak le mind a hárman.

– Ne úgy!

– Így chips lesz belőle – magyarázta Soobin. Tény hogy picire és vékonyra vágtam, de attól még nem lesz belőle chips...