Az életem értelme

15.fejezet

Sikerült felkelnem, úgyhogy nyugodtan kezdtem el készülődni. Nem akartam túlöltözni, mert a fiúk tuti cukkolnának, és még lehet ő is félre értené. Végül fél óra válogatás után, figyelembe véve, hogy ma 36°C lesz, sikerült választanom egy kék-fehér, vízszintes csíkos, rövidujjú haspólót és egy világoskék, magasderekú, bő rövidnadrágot.

Fél 11-kor már mindennel elkészültem, úgyhogy nem igazán tudtam mit kezdeni magammal. Hatalmas kétségbe esésem közepette egy kopogás zavart meg. Kinyitottam az ajtót, és meglepve állapítottam meg, hogy Yunho áll az ajtóban.

– Szia! Mi járatban? – néztem rá kérdőn, mire csak halványan elmosolyodott.

– Gondoltam reggeliznél a randi előtt – vigyorgott, mire felháborodtam.

– De nem randiiiii! –zsörtölődtem.

– Ha te mondod – nevetett, egy kacsintás mellett.

– De miért kell ezzel cukkolni? – néztem rá kicsit idegesen.

– Mert aranyos, amikor durcizol – mondta egy hatalmas pimasz mosoly kíséretében.

– Szóval alapból nem vagyok aranyos. Értem én – mondtam sértetten.

– De, mindenhogy aranyos vagy – mosolygott még mindig. – Akkor akarsz reggelizni? A többiek még alszanak vagy készülődnek – mondta, mire bennem megállt az ütő. Most azt kérdezi lenne-e kedvem vele kettesben reggelizni? Ha nem gondolkoznék rávágnám, hogy igen, dehát, nem is tudom. Biztos, hogy nagyon kínos lenne, meg végig piszkálna. Mellesleg nem is vagyok annyira éhes. De igazából nem akarom kihagyni. Micsoda patt-helyzet... Látta rajtam, hogy eléggé döntés képtelen vagyok, úgyhogy megszólalt:

– Igazából nem kell. Meg biztos hiányolnák a pozitív energiámat a többiek. Inkább hagyjuk – legyintett, mielőtt bármit mondhattam volna, és elment. Na, ezt jól elszúrtam. De utána már nem kiálthatok, hogy várj, menjünk! A mellkasom összeszorult. Ilyet utoljára akkor éreztem, mikor megtudtam, hogy Byungwook meleg. Nem. Ez most valahogy rosszabb. Biztos mert elszalasztottam, hogy egy idollal reggelizzek. Ezek a fanok valami borzalmasak! Remélem hamar elmúlik!

Szerintem kb. az egész hátra lévő fél órát az ajtóban mereven állva töltöttem. Végül 11-kor sikeresen elindultam le a hallba, ahol egy falnak támaszkodva vártam, hogy Sang megérkezzen. Mikor meglátott mosolyogva intett, amit viszonoztam.

– Szia! – mosolyodott el, amint odaért hozzám.

– Szia! – viszonoztam mosolyát.

– Milyen volt az elmúlt három napod? – kérdezte kíváncsian.

– Szerdán és csütörtökön ugye koncert volt – kezdtem bele lelkesen.

– És milyen volt? – csillantak fel a szemei.

– Nagyon jó volt! Soha nem felejtem el! Ahogy a fanok együtt énekeltek a bandával! Nagyon megható volt az egész – mondtam visszaemlékezve.

– Aa, bár ott lettem volna! – mondta kicsit szomorúan – És a tegnap hogy telt?

– Elmentünk az EWorldbe, és kényszerítettek, hogy hullám vasutazzak – nevettem fel, amin ő is elmosolyodott.

– Akkor nem unatkoztál – mosolygott aranyosan.

– És neked hogy teltek az elmúlt napjaid? – érdeklődtem én is kíváncsian.

– Főleg az uszodában voltam, ahol elég frusztrálóan bámultak a lányok – nevetett fel kínosan, amin muszáj volt felröhögnöm.

– Részvétem – nevettem fel. – Engem mostanában gyilkos tekintettel méregetnek.

– Miért? – nevetett ő is.