Az életem értelme

3.fejezet

– Mikor volt az első csókod?

Na, ezen már tényleg az egész banda röhögött. Miután már egy perce minimum röhögtek, Yunhón kívül az összes elkezdett „húúú" -zni. Yunho határozottan meglepődött a kérdés hallatán, amit nem csodálok. Normál esetben nem biztos, hogy lett volna annyi bátorságom, hogy így visszakérdezzek (jó, tudom, Wooyoung kérdezte, de hát Yunhóra pörgettem). Sőt! Egy kicsit, mintha zavarba is jött volna, de nem tartott sokáig, és ismét nevetve, megszólalt.

– Jó, akkor bevállalom – röhögött, amivel csak fokozta a többiek jó kedvét. – Egyébként tizennyolc voltam – mondta szemembe mosolyogva, amitől enyhén szólva megilletődtem. Egyrészt. Úristen, a szemembe nézett! Másrészt, én még csak tizenhét vagyok. Szóval, akkor ő egy évvel idősebb volt.

– Na látod! Te is idősebb voltál – mondtam diadalittasan, amin megrökönyödött majd felnevetett.

– Igaz igaz. Elfogadjuk – nevetett még mindig, majd Mingivel összenézve gyorsan pörgetett, ami aztán Mingin állt meg.

– Merek – vigyorgott, mire látszott Yunhón, hogy nagyon ötletel.

– Akkor – nyújtotta el, húzva az időt –, rendezd át a hűtőt! – mondta, mire úgy nézett rá Seonghwa, mintha bűnt követne el.

– Biztos nem! – háborodott fel a legidősebb.

– De Hyung! Ha egyszer ez a feladat – vont vállat Mingi.

– Hyung! Engedélyt adok a felügyeletre – egyezkedett vigyorogva Yunho.

– Ez feltétlenül szükséges? – forgatta meg a szemeit Seonghwa, mire már komolyan vissza kellett fojtanom a nevetésemet

– Ez csak természetes – bólintott Yunho elégedetten, mire az idősebb szem forgatva felállt, majd felállította Mingit is, és együtt átrendezték a hűtőt. Amint végeztek, kissé vitatkozva, de visszatértek.

– Mondtam, hogy a tejet nem lehet felülre rakni, mert sokat foglal! – magyarázta az idősebb.

– De Hyung! Most nem tök mindegy? – vágódott le Mingi, Yunho és Wooyoung közé.

– Tessék – nyújtotta át neki Yunho az üveget, amit megköszönve elvett, és pörgetett.

Ezután volt még pár merés, de főleg tőlem kérdeztek olyanokat, hogy mi a kedvenc színem vagy miket szeretek csinálni, már pörgetés nélkül. Végül abbahagytuk, és mindenki ment a saját dolgára. Én visszamentem a szobámba, és leültem az ágyra. Hosszas gondolkozás után, hogy mit kezdjek magammal, ránéztem az órára. Már este 10 múlt. Akkor eldőlt. Megyek fürdeni. Felkaptam a pizsamámat, ami kedvenc combközépig érő, hatalmas, fekete pólóm és egy sport melltartót, mert biztos, hogy nem fogok anélkül flangálni, egy törülközőt, a tusfürdőmet, a fogkefémet és az arcápolási kenceficéimet. Kiléptem az ajtón, és megindultam a folyosó végén lévő fürdőhöz, aminek az ajtaján bekopogtam.

– Pillanat! – szólt ki egy hang, ami, ha jól hallottam, Sanhoz tartozott. Nem kellett sokat várnom, máris kilépett az ajtón, na de hogy: hajából csöpögött a víz, ami így lefolyt fedetlen mellkasán. Nadrág szerencsére volt rajta, de így is sikerült elhaláloznom. Te jó ég! Ő biztos, hogy valami Isten. Vagy ha nem, én vagyok gnóm. Láthatta rajtam, hogy mennyire lefagytam, mivel elmosolyodott, és ellépett az ajtó elől, így helyet adva nekem. Én csak hangtalanul biccentettem egyet köszönömként, majd, mint a villám, mentem be a fürdőbe. Azonnal kulcsra zártam az ajtót, és lecsúsztam a földre. Te jó Isten! Haza akarok menni! Ez így nagyon nem tetszik. Jaj! Na jó. Mély levegő! Csak semmi pánik! Csak láttál egy fiút félmeztelenül. Ebben semmi kivetni való nincs. Csak nyugi, és mosd le a sminket!