Az életem értelme

30.fejezet

Az ébresztőmre keltem fél 7-kor, ugyanis másfél óra és indulnom kell Chaeunhöz, hogy indulhassunk Busanba. Persze úgyis biztos, hogy sokkal később indulunk, de nem ez a lényeg. Nehogy én legyek az, aki miatt felborul a menetrend.

Tegnap amúgy nem történt sok minden. Megint semmit sem aludtam, bár ma se sokat. Sőt, mivel tudtam, hogy bárkinél előbb fel fogok kelni, éjszaka lehurcolkodtam a nappaliba. Szóval, tegnapelőtt még a szobámban aludtam és szarul. Napközben sem történt nagyon semmi, még reggel elment Jongho, úgyhogy tőle búcsúzkodtunk. És ennyi. Ettem, edzettem, telefonoztam, beszéltem Eunsanggal (próbálom felkészíteni a sulira meg az osztályra), és ezeket ismételtem. A fiúk meg hangoskodtak, hülyéskedtek és szervezték a hazautat. Viszont amit tegnap nem csináltam, bármilyen értelmes tevékenység mellett, az az összepakolás. Úgyhogy nem elég, hogy emberi formába kell hoznom magam, még arra is rá kell jönnöm mi hiányozhat egy hétig. Rajztömb, tisztasági cucc, smink, fehérnemű, fürdőruha. Ez az, ami kötelező. Akkor még beraktam három hatalmas fekete rövid ujjút, egy melegítő gatyát és egy cicagatyát. Ezek lesznek a pizsamáim és/vagy a nappali ruháim. Isten ments, hogy normális ruhát vegyek. Még suliba is pizsamában és közben a tesi cuccomban járok. Ha nem az ATEEZ-zel laknék együtt, hetekig hordanám ugyanazt és csak akkor fürödnék, amikor hajat mosok. Tudom, nem a leghigiénikusabb, dehát, ha egyszer csak abban érzem magam kényelmesen és lusta vagyok... Biztos vagyok benne, hogy ilyenek majdnem minden második emberre jellemzőek. Gyorsan beraktam a telefon töltőmet is, illetve leszaladtam halkan a szandálomért, hátha nem végig a holdjárómban leszek, és már meg is voltam. Ceruzát majd Chaeuntől kérek. Levittem a hátizsákomat, amibe sikerült mindent belegyömöszölnöm, majd rájöttem, hogy sminkre még baromira lenne szükségem, viszont legalul van. Na basszus. Valahogy sikerült kiráncigálnom, de minden kiesett belőle. Úgy voltam vele, hogy majd visszapakolom, ha elkészültem, úgyhogy úgy ahogy volt a kanapén hagytam. Felrohantam és igyekeztem valami kényelmeset felvenni, ami egyben csinos (mert azért egy köszönés erejéig még biztos látnak a többiek), ami megfelel a 40°C-os kánikulának (amibe garantáltan belepusztulok) és amiben nem kínszenvedés órákat autóban utazni (ez lenne egy buggyosujjú, halvány lila és rózsaszín virágos, a megszokottnál nagyobb kivágású és rövidebb ruha), majd berohantam a fürdőbe.

Mikor belenéztem a tükörbe eléggé meglepődtem. Nem szoktam ilyen jellegű ruhát hordani, de amúgy nem is rossz. Meg még a hajamat is felfogtam, amit nem szoktam szinte soha (pedig kéne, mert meleg). De szerintem jó lesz ez. Gyorsan csináltam egy szinte láthatatlan sminket, fogat mostam, és végre egy óra rohanás után meg is voltam. Meglepő milyen gyors vagyok néha. Lementem a táskámhoz, hogy összerakjam a dolgokat lent, viszont legnagyobb meglepetésemre egy Mingi várt, ahogy próbál rájönni, mit keres ott a táskám.

– Jó reggelt! – köszöntem vidáman, mire megpördült a tengelye körül, és érdeklődve méregetett.

– Szia! Hogyhogy máris útra kész vagy? – érdeklődött.

– Nemsokára indulok barátnőmhöz, hogy mehessünk Busanba – mondtam kissé furán, hiszen már azért többször is említettem.

– Jó, de nem hittem, hogy ilyen korán mész. Viszont merre mész? – csettintett egyet, mintha épp valami nagy ötlet jutott volna az eszébe.

– 2-es metró. A pályaudvar fele – világosítottam fel.

– De jó! Az útba esik. Levisznek autóval. – Végül is logikus, hiszen csak nem utazhat egy idol emberek között órákat... – Akkor menjünk már együtt. Gyorsan összepakolok – vigyorgott, és már rohant is fel.

– Oké – nevettem el magam sietségén és energikusságán, majd gyorsan visszapakoltam mindent a táskámba. Írtam Chaeunnek, hogy kb. mikor megyek, majd nem sokkal később érkezett meg legújabb társaságom, Seonghwa.