Az életem értelme

20.fejezet

Tegnap természetesen ismét az egész napot a strandon töltöttük, éppen ahogy a mai napot is tervezzük. Holnap pedig megyünk tovább Damyangba. Fú, na, hogy ott hogy lesznek a szobák az ismét egy jó kérdés. Ma a HongHwa páros hangoskodására keltem.

– Seonghwa!! Menni akarok már, ahogy a többiek is! Csak keltsük fel!

– Ha így folytatod tényleg felkel. Mire ez a nagy sietség?

– Tengerpart!

– De már két teljes napot ott töltöttünk.

– De ma fogunk utoljára menni.

– De Hong...

– Kellemes jó reggelt, nektek is! – untam meg, hogy kihallgassam beszélgetésüket, és egy nyújtózkodás kíséretében felültem.

– Ne haragudj! Felébresztettünk? – hajtotta le a fejét bűnbánóan Seonghwa.

– Hány óra van? – kérdeztem rá az időre.

– Már fél 10 – válaszolt Hongjoong. Na! Akkor megint aludtam öt órát. Yess!

– Akkor megbocsájtom a zajongást – vigyorogtam, és keltem ki az ágyból, hogy felöltözzek.

– Akkor menjünk! – kiáltott boldogan Hongjoong, és már ment is az ajtóhoz.

– Csak előbb felöltöznék, ha megengeded – nevettem fel.

– Csak mert irgalmas vagyok – egyezett bele, és Seonghwát a csuklójánál fogva kirángatta. Még ők is mekkora idióták időnként.

Gyorsan felvettem egy kék alapon fehér pöttyös, buggyos hosszúujjú (ha tudnám hogy hívják) rövid ruhát, és magamhoz vettem pár cuccot. Kiléptem az ajtón, és azonnal megpillantottam mind a nyolc tagot már fürdőnadrágban.

– Na végre! Akkor menjünk reggelizni! – csapta össze a kezeit Hongjoong, és el is indult.

Hamar a hotel éttermébe értünk, ahol rekord sebességgel megreggeliztünk, hogy mihamarabb a strandon legyünk. Lementünk a buszhoz, és beültünk. Hátra Seonghwa, San, Yeosang és Mingi, előttük balra Jongho, jobbra Hongjoong és Wooyoung, előre balra pedig Yunho. jobbra előre pedig ugyebár én. Szóval elindultunk a tengerpartra.

– Hyung! – csapta meg Hong vállát nyűgösen Woo.

– Mi az? – sóhajtott egyet a leader.

– Mikor érünk oda?

– Te soha, mert előbb kinyírlak – válaszolt unottan a már szörnyen idegesítő kérdésre.

– Na, Hongie! Ez nem túl kedves – teremtette le Seonghwa nevetve.

– De ha egyszer idegesítőek a kölykök? Mondtam én, hogy nem kell hat – dőlt hátra az ülésben.

– De Appa!! – rivallt rá mind a hat, mire belőlem kitört a röhögés.

– Őt megtarthatjuk, de a többiek mennek kollégiumba – mutatott rám Hongjoong, mire már Seonghwa is röhögött, a többiek pedig még sértettebben néztek a vezetőre.

– Hogy küldhetsz el minket csak így? – szipogott Yunho.

– Pedig mi csak élvezni akarjuk a tengert – folytatta San.

– Amúgy is, most csak Woowoo volt idegesítő. Dobjátok ki őt! – tette fel a kezeit védekezően Yeosang, mire Wooyoungon kívül egyszerre tört ki mindenkiből a röhögés.

– Szép barát vagy te – fonta keresztbe karjait felháborodottan a sértett fél, amin csak még jobban röhögtünk.

– Igazad van. Seonghwa egyelőre elég csak őt elküldeni – bólogatott nevetve Hongjoong. – Ő a leghangosabb.