Az életem értelme

47.fejezet

Mikor felébredtem még bőven sötét volt. Mivel ülve aludtam el, a hátam rendesen elgémberedett, ráadásul tegnapról megmaradt az émelygés is. Ránéztem a telefonomra, ami még csak hajnali 3-at mutatott, illetve azt, hogy már csak 12%-on van. Felkapcsoltam a kis lámpámat, töltőre raktam a mobilom, és megpróbáltam rájönni, mi is maradt meg a tegnapi töri tanulásból. Aha. Semmi. Fasza... Ránéztem a nyitott könyvemre, és annyit sikerült megállapítanom, hogy gőzöm sincs mi az, ami az oldalon van, mintha még sosem láttam volna. Persze azonnal bekapcsolt a pánik gomb, hiszen száz oldal dög unalmas töri azért nem piskóta és nem is habos torta, úgyhogy azonnal visszalapoztam a tananyag elejére és elkezdtem tanulni. 5-ig konkrétan háromszor sikerült átolvasnom (az nálam rekord sebesség), mikoris úgy éreztem konkrétan felrobban az agyam, és majd elájulok a fáradtságtól. Még mindig úgy éreztem, hogy semmit sem tudok, de tapasztalatból tudom, hogy ha most nem sikerül még egy kicsit aludnom akkor biztosan szarul fog menni. Becsukva a könyvet kapcsoltam le a lámpát, majd bedőltem az ágyamba. Csak hogy akármennyire is fáradt voltam, egyszerűen képtelen voltam az alvásra.

Egyszer csak mocorgásra lettem figyelmes a folyosóról. Gondolom már megint akkor jöttek haza páran, amikor nekem kelnem kell. Őket sem értem. Szerintem az idolok valószínűleg távolról sem ismerik a pihenés és kíméletesség fogalmát. Ezt utálom. Hogy másoknak sokkal nehezebb és megterhelőbb feladatuk van, mégis itt szenvedek hajnali 5-kor, mert nem vagyok képes megtanulni kibaszott száz oldalt. Pedig a fele minimum kép és forrás. Aj, basszus! Végképp lemondva az alvásról (mert olyan nagyon sokat próbálkoztam) keltem ki az ágyból és indultam meg a szekrényemhez, hogy felöltözzek. Miután megvoltam gyorsan kisminkeltem magam, hogy kevésbé nézzek ki hullának, bepakoltam a mait, és kisettenkedtem a szobámból. Halkan belopództam a fürdőbe, fogat mostam, majd halkan leosontam a lépcsőn. A kanapé üres volt, úgyhogy arra lehuppanva nyitottam ki újra a törit, és próbáltam még egy kis tudást belegyömöszölni az agyamba.

Negyedóra múltán, viszont ismét úgy éreztem, hogy majd elalszom, úgyhogy bementem a konyhába, hogy csináljak egy kávét. Aránylag gyorsan elkészült, úgyhogy neki is láttam az elfogyasztásának, viszont már a harmadik kortynál éreztem, hogy ez bizony nem volt egy jó ötlet. Egyrészt, ha hullafáradtan iszok kávét, csak még jobban elkezdek szédülni, másrészt, most nem volt növényi tej, a rendes tejtől pedig elkezdtem még jobban émelyegni. És harmadrészt, azt hiszem ki kell mennem a mosdóba. Szédülve siettem a fürdőbe, hogy kiadjam magamból ezt a három kortyot. Azt hiszem ez nem az én napom. Sőt! Nem az én hetem! Fáradtan rogytam össze a csempén, és a WC kagylóra könyökölve hajtottam le a fejem, hogy kicsit összeszedjem magam. Egyszerűen minden olyan tompa volt körülöttem, úgy éreztem szét hasad a fejem. Ráadásul ínycsiklandó szájízemtől csak még inkább hányingerem lett. Sikerült feltápászkodnom, úgyhogy a mosdókagylónál kimostam a számat és igyekeztem nem újra összerogyni. Na igen. Ez történik, ha nem alszom. Zseniális! Kár tagadni, ezt most magamnak okoztam. Hideg vízzel leöblítettem az arcomat, aminek az lett a következménye, hogy totálisan elmosódott a sminkem, de valljuk be. Jelenleg ez a legkisebb problémám.

Halkan fölmentem, hogy újra fogat mossak, majd nem törődve a korai órával (még csak alig múlt 6) táskámmal a hátamon kiléptem a dorm ajtaján. Első utam a sarki bolthoz vezetett, mivel ilyenkor csak az energiaital és a kóla az, ami koffeines és nem vagyok tőle rosszul. Miután megvettem a dolgokat lassan, csigatempóval elindultam a buszmegálló felé, közben megbontottam az egyik energiaitalt (az öt közül). A fáradtságnak hála az egész környezetem szürkének és tompának hatott, ami nem hozta meg a kedvem az első órai töri dogához. Egyébként még mázli, hogy első órában van, különben 1000%, hogy nem lennék képes megírni.

Lassan a buszmegállónál találtam magam, úgyhogy leültem egy padra, és mint valami alkoholista, úgy ittam a dobozos üdítőmet. Az energiaital hatására valamelyest életre keltem, de közel sem eléggé ahhoz, hogy túléljem a napot. Émelygésem miatt megbontottam a kólát is, úgyhogy remélem azért majd lesz jobb is. Lassan megérkezett a busz, úgyhogy felszálltam rá. Sajnos rengetegen voltak, úgyhogy esélyem sem volt ülő helyet keresni, és természetesen a kapaszkodókba is kapaszkodtak, kivéve a plafonról lógókba. Amiket amúgy nem érek fel. Hirtelen akkora feszültség keletkezett bennem ezek hatására, hogy legszívesebben ordítottam volna, de helyette a feleslegesen keletkezett energiámat arra használtam, hogy ugrálva próbáltam elérni az egyik kapaszkodót. Persze nem sikerült, és a tetejébe páran még jól ki is röhögtek, meg rám mutogatva sutyorogtak. Bocs baszd meg, hogy normális ázsiai vagyok normális méretekkel megáldva, és nem vagyok olyan gigantikus óriás, mint a buszt megtöltő emberek! Ezek után pedig a busz gondolt egyet és vett egy éles kanyart, ami ha tudnék kapaszkodni, még akkora nagy gond nem is lenne, így viszont neki estem egy nőnek.