Az életem értelme

26.fejezet

Egész szombaton videózták a városnézést, úgyhogy én személy szerint nem sokat csináltam. A buszban is az anyós ülésen ültem, és a program közben is a stábbal együtt mozogtam. De nem volt olyan vészes. Beszélgettem Sanggal, Borammal és Miraevel is. Sang a családjával elment Bangkokba és ott folytatták a nyaralást, Ramie talált részmunkaidős állást egy állat menhelyen, Mirae és Daejung pedig hatalmas sétákat szerveztek a városban. Tegnap még sikerült befejeznem az ajándékokat, úgyhogy ja. Ennyi volt.

Ma Yunho keltett fel, ami már így reggel 7-kor okozott egy kisebb szívrohamot.

– Jinkyong! Kelj fel! Össze kell pakolni – keltegetett mély rekedtes hangján. Nagy nehezen rávettem magam, hogy kinyissam a szemeimet. Yunho arca fogadott úgy kb. 20 centire az enyémtől. Nem mondom, hogy nem kelnék erre minden reggel, de az is biztos, hogy akkor nem lenne hosszú életem.

– Jó reggelt! – nyújtóztam egyet nyammogás kíséretében. – Mikor megyünk?

– Fél 9-kor indulunk, úgyhogy 8-kor már jó lenne reggelizni – világosított fel. Bólintottam jelezve, hogy megértettem, és elkezdtem feltápászkodni. Szerencsére a csomagjaim nagyjából egyben voltak, úgyhogy csak a felöltözéssel és egyebekkel kellett foglalkoznom.

– Akkor elfoglalhatom a fürdőt? – kérdeztem.

– Persze, nyugodtan – legyintett, közben ő is felkelt, hogy előszedjen pár ruhát. Gyorsan magamhoz vettem egy bő, világoskék hosszúujjút és egy világoskék, farmer kantáros ruhát, és bementem a fürdőbe. Gyorsan felöltöztem, ezután résnyire kinyitottam az ajtót, hogy jelezzem, be lehet menni. Megmostam az arcom, majd felraktam egy kis sminket, ezután minden fürdőszobában lévő cuccomat magamhoz vettem és kivittem a bőröndömhöz. Yunho már átöltözve sürgött a saját bőröndje körül. Csöndben pakolásztunk addig, amíg Hongjoong át nem jött, ezzel egyidőben pedig be is fejeztem a csomagolást.

– Lassan mehetünk reggelizni? Talán annyit most nem kell csomagolni, Byeol pedig arra kért, hogy fél 9-ig, de ha lehet hamarabb készüljünk el.

– Persze, én elkészültem – mutattam zárt bőröndömre.

– Én is indulásra kész vagyok – ült rá a bőröndjére Yunho.

– Akkor jó. Pillanat – ment vissza Seonghwáért. Egy perc múlva a csomagjaikkal együtt jelentek meg az ajtóban.

– Akkor mehetünk? – nézett ránk Seonghwa.

– Igen – bólintottunk egyszerre. Megfogtam a bőröndömet és épp indultam volna, amikor kimászott a kezemből. A bőröndöm után pillantottam, ami Yunho kezébe vándorolt.

– Viszem – mosolygott rám. Istenem, de édes!

– Van sajátod – néztem rá értetlenül.

– De nehéz, úgyhogy viszem – nem tágított.

– Jó, asszem elfogadom, hogy soha nem fogom vinni – adtam fel. Vigyék csak ők.

– Oké – nevetett fel, és elindult Hongjoongék után. Én is utána siettem, úgyhogy együtt mentünk át a többiekhez. Ők is már készen voltak, úgyhogy lementünk a kisbuszhoz. Mivel délig kell kijelentkezni, még bőven tudtunk a hotelben reggelizni. Gyorsan megreggeliztünk, így már 8:05-kor a recepciónál voltunk.

– Jó reggelt! – köszöntünk.

– Jó reggelt! Miben segíthetek? – mosolygott ránk a recepciós.

– Szeretnénk leadni a kulcsokat – emelte fel a kulcsokat Hongjoong.

– Rendben. Köszönjük hogy minket választottak. Reméljük jól érezték magukat! – mondta továbbra is mosolygósan. – További szép napot!