Az életem értelme

13.fejezet

Ma mikor felébredtem, egy nem túl pozitív dologra lettem figyelmes. Megjött. A turné elején. Egy szállodában. És fogalmam sincs raktam-e el betétet. Szerencsére az ágyneműt pont nem véreztem össze. Gyorsan szét túrtam a cuccaimat, hátha találok egyet. Úgy öt perc keresés után sikerült találnom egyetlen egy darabot. Na, az nem lesz elég egy hétre. Most 11 van. Simán elmehetek venni még fél 2 előtt. Ráérősen felvettem egy zöld csíkos ujjatlant és egy fekete tapadós farmert, és kisminkeltem magamat. Mire délre ezzel elkészültem, kopogtak az ajtómon. Kinyitottam és Seonghwa állt előttem.

– Jó reggelt! – mosolygott aranyosan.

– Jó reggelt! – viszonoztam a gesztusát.

– Az jó, ha nagyjából öt perc múlva megyünk reggelizni?

– Persze – mosolyogtam, majd eszembe jutott, hogy boltba is kéne menni. – Amúgy nem tudsz egy boltról a közelben? Nem figyeltem meg.

– De. Azt hiszem, van egy öt perc sétára. Mi kéne? – Na, most vajon elmondjam, vagy inkább hagyjam.

– Csak pár dolog. Meg tudom venni.

– Majd elkísérlek, ha úgy jó – mosolygott. Jó a menstruáció egy átlagos dolog, nincs ezen mit szégyellni, és nem kell rejtegetni. De ez azért egy kicsit akkor is kínos...

– Elég, ha elmondod az utat – legyintettem. Ennyit arról, hogy nem kell szégyellni. Na mindegy.

– Oh, oké – mondta kicsit meglepetten. – Akkor reggeli után elmondom.

Bólintottam, hogy jelezzem az jó lesz, majd visszament a szobájába. Remélem nem vette magára.

Öt perc múlva le indultunk együtt mind a kilencen. Most a szálloda étkezőjébe mentünk. A reggeli úgy nézett ki, hogy ki volt rakva tej, tea, narancslé, kávé és víz ital gyanánt, ki voltak rakva mély és lapostányérok és evőeszközök, és még ki volt rakva kenyér, kenyérre valók, müzli, rántotta, gyümölcsök és zöldségek. Szóval mi készíthettük a reggelinket, és ez ingyen volt. Tök jó pofa.

Miután mind megreggeliztünk, visszamentünk a másodikra, ahol Seonghwa útbaigazított. Bementem a szobámba, hogy magamhoz vegyem a táskámat és a pénztárcámat, és már indultam is.

Öt perc alatt valóban sikerült eltalálnom oda. A bolt egy egyszerű közért szerűség volt. Ha már ott voltam, gondoltam veszek valami energia szeletet a srácoknak, hogy majd ne haljanak meg a koncert közben. Persze ilyenkor arra is figyelni kell, hogy amit esznek ne zavarja a hangszálakat, és nehogy rosszul legyenek, ha utána még táncolnak is egy csomót. Miután minden szükséges dolgot megvettem, kifizettem, és elindultam vissza a szálláshoz. Mivel nemsokára fél 2, ezért jobb, ha sietek.

Sikerült még fél 2 előtt visszaérnem, úgyhogy még elintéztem pár dolgot, és már kopogtak is.

– Indulunk – mondta az ajtómban álló Hongjoong, úgyhogy táskámmal a vállamon kiléptem a szobámból. Együtt lementünk az aulába, ahol már mindenki ott volt. Kimentünk a buszhoz, és elindultunk a színpad helyszínére. Már nagyon izgatott vagyok. Egy igazi koncert mégis más, mint nézni őket, ahogy gyakorolnak. Mindkettőnek meg van a maga hangulata. Már alig fértem a bőrömbe, mikor odaértünk a helyszínhez. Ott várt minket Byeol szokás szerint, majd együtt bementünk az épületbe. Bejelentkeztünk, és mentünk tovább a színpadhoz. Lepakoltunk a sátorban, a srácok elkezdtek átöltözni én pedig kimentem a színpad elé. Nem kellett sokáig várnom, kijöttek a színpadra, és elindult a zene.

Annyira jó volt őket nézni! Érzem, hogy egy napot kihagytam. Mondjuk ez így kicsit fura. Na mindegy. Először az Answerrel kezdték. Csodálatosak voltak. Arra figyeltem fel, hogy mintha kicsit féltékeny lennék Seonghwára. De ez hülyeség, úgyhogy inkább csak néztem tovább, és némán belehaltam a fangörcsbe. Most csak ámulva néztem őket, valahogy nem volt kedvem énekelni. Fura. Miután ezt befejezték, a következő a Horizon volt. Ez is elképesztő jó volt. Annyira csodálatosak. Még mindig nehezen hiszem el, hogy velük élek. Ez annyira fura és abszurd!