Az életem értelme

12.fejezet

Mikor felébredtem, első dolgom volt megnézni, hogy hány óra van. Fél 1. Meg jött egy értesítésem, hogy új követőm van Instagramon. Na várjunk, FÉL 1?! Mikor kellett próbára menni? Indultam az ajtó felé, amikor megláttam egy papírt félig az ajtó alatt átcsúsztatva. „Jó reggelt Kyongie! Mikor olvasod valószínűleg már elmentünk próbálni. Sajnáljuk a tegnap estét! Ma nyugodtan pihenj, úgysem tudnál ott mit csinálni. Nézd meg nyugodtan a szálloda által nyújtott programokat. Reméljük nem baj, hogy nem keltettünk fel! 7-kor jövünk. Ne felejts el enni, a szállodának is van étterme. Csak kérd a számlánkra! Seonghwa <3". Hát erre most mit reagáljak? Itt hagytak. Szerintem tegnap túllőttem a célon... Mindegy. A szívecske valamit engesztel. De akkor kihasználom a napot, és csinálok egy szuper edzést. Meg, azt hiszem, van a szállodában medence. Oda úgyis csak a nyugdíjasok szoktak járni. Talán nem kínos, ha odaállítok.

Így friss erővel bele is vágtam az edzésbe. Ritka alkalmak egyike, amikor egy órát bírok edzeni. Persze videók segítségével. Magamtól nem tudok annyi gyakorlatot. Miután megvoltam vele, gyorsan lezuhanyoztam, kisminkeltem magam és felvettem egy normálisabb ruhát, hogy ne nézzenek rám furán az étkezőben.

Mivel már émelyegtem az éhségtől, lesiettem. A recepción kértem segítséget, és egyúttal a medencére is rákérdeztem. Van az épület bal oldalában. Jól jön majd egy kis kardió.

Elmentem az étkezőbe, ahol ki volt téve a napi ajánlat. Ebédre volt ramen és bibimbap. Végül beletörődtem, hogy egyik sem túl diétás, úgyhogy a bibimbapot megrendeltem. Amíg vártam, ránéztem a követésre, mert azért mégis egy emberrel több. Így már nem 285-en, hanem 286-an követnek! Az aztán a nagy szám... Legnagyobb meglepetésemre, ahogy megnyitottam a profilt, a tegnapi pincérlány nézett vissza rám. Most vagy megbékélt a ténnyel, hogy ismeretségben állok, vélhetően kedvelt bandájának tagjaival, és csak megtetszettek neki, amiket posztoltam, vagy így próbál többet megtudni rólam, és rá akar jönni, vajon hol lakom, hogy eltehessen láb alól. Biztos az előbbi. Keke.

Amint kihozták az ételt, neki is láttam. Isteni finom volt. Legszívesebben rendelnék még, de azért próbálom tartani magam. Próbáltam minél jobban kiélvezni, amíg ehetem, úgyhogy olyan lassan ettem, mintha le lettem volna lassítva. Miután nagybánatomra megettem, rendeztem a számlát, természetesen saját pénzből, és fölmentem a szobámba. Lehuppantam az ágyamra és elkezdtem rajzolni. Csak szemeket rajzolgattam. Először vidámnak hatottak, de fokozatosan elkezdtek szomorodni.

Amint éreztem, hogy nem fogom kihányni az ételt, ha neki állok úszni, felvettem a fürdőruhámat a ruhám alá, fogtam a törülközőmet, váltó fehérneműt, és elindultam a medencéhez. Szerencsére könnyen megtaláltam, és még öltöző is volt, zárható szekrénnyel, úgyhogy minden simán ment. Mikor már talpig fürdőruhában kiléptem az öltözőből, rögtön meggondoltam magam. Nem akarom, hogy mások kigúnyoljanak! De az úszás jó. Nagyon gonosz dolog, hogy csak testhez álló ruhában lehet úszni.

Csak összeszedtem magam, és kimentem a medencéhez. Ahogy sejtettem, elsősorban nyugdíjasok úszkáltak önfeledten, mintha újra élnék fiatalságukat, de voltak fiatalabbak is. Volt három lány, akik vihorászva bámultak és mutogattak egy fiúra. Kb. tizenhét-tizenkilenc éves lehet, de sosem tudom megállapítani. Bevallom engem nem tüzelt fel annyira, mint azt a három lányt. Persze, jól nézett ki, meg megvolt a six pack, de azért nem tud úgy zavarba hozni, mint az a nyolc vadbarom. Szerintem hála nekik végre kezdek nagyjából immunis lenni a többi fiúra. XD Végül is, már Cheolmin miatt sem érzem magam annyira rongyul. Csak egy kicsikét...

Leraktam a törülközőmet, gondosan belecsomagolva a kulcsot, és bementem a vízbe. A hajamat még a szobámban kiengedtem, mindig szeretem, ha vizes a hajam. Elkezdtem sorra úszni a hosszokat, majd a tízediknél meguntam, és elkezdtem a sarokban akrobatikázni. Nagyon szeretek víz alatt bukfencezni, kézen állni, spárgázni, vagy csak egyszerűen lemenni a fenekére, és törökülésben meditálni. Már egy ideje a víz alatt meditáltam, amikor megéreztem egy kart, ami fölfele kezdett húzni.