Na, ez a nap is eljött. Vagyis, eljövőben látszik. Holnap költözöm. Az elmúlt nagyjából két hétben nem sok minden történt. Megnéztük családostól tesóim új házát/lakását, kiélveztük egymás társaságát, és amikor végre volt egy kis magányom, beszélgettem Chaeunnel és Borammal. Azt furcsállom, hogy az ATEEZ-zel semmilyen kapcsolatot nem létesítettünk. Ez azért fura, mert mégiscsak egy évig a nyakukon fogok lógni, még sincs semmilyen „elő ismerkedés" vagy egyeztetés. Furcsa.
Már mindenkinek össze van csomagolva a bőröndje, kivéve nekem. Rólam tudni illik, hogy versenyszerűen űzöm a halogatás művészetét, úgyhogy természetes, hogy utolsó pillanatban a bőröndöm felett ülök, és azon töröm a fejem, hogyan pakoljak el mindent, ami fontos. Lehet az lesz belőle, hogy majd megkérem a tagokat, hadd jöjjek vissza még pár dologért. Ami fontos az úgyis rajtam van, vagy mindig nálam. Akkor, kell fehérnemű, tisztálkodási eszközök, smink, sminklemosó, a ceruzáim, töltő, laptop, egyéb ruhák, pizsama, iratok, pénz, cipők, ékszerek... Inkább elviszem a szobámat. Bár, azt nem tudom, hogy vigyem el a tükrömet. A tükröm alatt egy 180*210 cm-es falitükröt értek. Még két éve szereltettük fel a táncolás miatt. Habár idolok. Biztos van saját tánctermük.
Miután ezzel is megvoltam, elmentem hajat mosni. Tudom, hogy valószínűleg hülyeség, de a lehető legjobban akarok holnap kinézni. Mármint, ami tőlem kitelik. XD Aaaa, olyan jó lenne, ha kedvelnének. Mármint, nem Úgy. Hanem, csak, ah, legalább szimpatikus lennék nekik. Fontos az első benyomás. Elvileg a fiúk másodpercek alatt döntik el, hogy szimpatizálnak-e egy lánnyal. Persze, ezt csak mondják, szóval kitudja.
Amint a hajmosással is megvoltam, befeküdtem az ágyba, és beírtam a csoportba.
YOU ARE READING
Az életem értelme
RomancePark Jinkyong egy szerető családban nevelkedik sok baráttal, mégis érik olyan sérelmek, melyek megkeserítik mindennapjait. Elveszíti saját magát és nem találja helyét a világban, de rendíthetetlenül keresi létezésének okát. Ám váratlan fordulatot ve...