Az életem értelme

55.fejezet

Oké, tudom. Eltelt egy hét. De nem történt semmi. Ja de! Voltam Soránál, úgyhogy szép új körmeim vannak! Jó, csak simán bordók. De szépek. Meg aztán megírtunk három dogát, aminek négy napi hányás lett a vége, bejelentettek jövő hétre egy kémia TZ-t, amire csütörtökön igyekeztem Eunsangot felkészíteni, de azt beszéltük, még hétfő este is átbeszéljük videóhívásban, és megkaptuk a feladatainkat a gólyahétre. Igen. Most, hogy megint „elsősök" vagyunk, ezért szolidaritásból a tényleg új osztályok iránt, nekünk is teljesítenünk kell a kellemetlenebbnél kellemetlenebb feladatokat. Éljen... Úgyhogy ki lett adva, hogy hétfőre már nagyjából mindenki tudja a Gangnam Style-t, hogy minél gyorsabban összerakhassuk, mert csütörtökön azt kell majd előadnunk az osztállyal a nagyszínpadon. A fiúk, amit a fiú, a lányok pedig, amit a lány háttértáncosok táncolnak. Nem lesz gáz. Egyáltalán. És ami a legjobb, hogy néggyel több a fiú, mint a lány az osztályban, úgyhogy két fiú a lány részét fogja táncolni. XD Te jó ég, mi lesz itt!

Holnap az lesz a feladatunk, hogy sütit vigyünk a felsősöknek, illetve aláírásokat gyűjtsünk a végzősöktől. Nagyon remek. Bevallom nincs hozzá sok kedvem. Ráadásul holnap lesz Jongho szülinapja, amire még ajándékot is kell csinálnom. Na jó. Szerintem, most hogy ilyen remekül felkeltem, előszöris lemegyek, gyorsan megtanulom a táncot, aztán megrajzolom az ajándékot, és aztán sütök holnapra.

Gyorsan felkaptam magamra egy batikolt haspólót és egy fölül megkötős kis rövidnadrágot a táncoláshoz, úgyhogy gaja! Telefonommal a kezemben lesunnyogtam, bár senki sem volt lent, és alapból sem értem minek sunnyogtam, de mindegy. Szóval lementem, és elkezdtem tanulmányozni a videót, majd mikor kétszer megnéztem, elkezdtem megtanulni.

– Jinkyong! Szia! – köszönt halálra rémisztve Wooyoung, mire ijedten kaptam felé a tekintetem. – Bocsi. Szeretlek – ölelt meg gyorsan engesztelésül, mire megforgattam a szemeimet.

– Neked is szia! – köszöntem neki morcosan.

– És mi jót táncolsz? – érdeklődött. – Jól hallottam, hogy PSY?

– Aha. Gangnam Style. Ez lesz az osztálytáncunk a gólyahét alkalmából – magyaráztam, mire felvillanyozódott.

– Na az rohadt jó – nevetett fel. – És? Hogy megy?

– Hát, már egész jól megy. De még nem tökéletes – nézegettem a videót, ami lassan elért a refrénhez, úgyhogy Wooyoung énekelve kezdett ugrálni.

– Jigeumbuteo gal dekkaji gabolkka a a a, a a a a a a a a aaaaaaaaaa! OPPAN GANGNAM STYLE – üvöltötte a dalt, mire csak visszatartott nevetéssel figyeltem. Ez bolond. XD – Wop wop wop wop wop – ugrált, amihez muszáj volt csatlakoznom, úgyhogy végül együtt ugráltunk és üvöltöttünk. Legjobb program esküszöm.

– Amúgy ettél már? – kérdezte, mikor befejeztük az ugrabugrálást.

– Még ne... – és ekkor kordult egy hatalmasat a gyomrom. Köszi pocak. Tényleg.

– Hallom – szórakozott rajtam, mire csak megforgattam a szemeimet. – Akkor jössz? – pattant fel, mert természetesen kicsit leültünk pihenni.

– Aha – bólintottam, és elfogadva felém nyújtott kezét, segítségével feltápászkodtam.

– Szerintem Seonghwa már biztos csinált valamit – nézett az órájára menetközben. – Már dél múlt! – képedt el.

– Még csak dél múlt! – kontráztam vidáman rá, mire fura fejjel nézett hátra.

– Még hogy csak még – hitetlenkedett, mire elvigyorodtam. A konyhába érve Seonghwa épp egy szakács könyvet nézegetett. Érkezésünkre felpillantott.