Az életem értelme

8.fejezet

Ma péntek van, ami azt jelenti, hogy egész nap színpadi próbák lesznek. Most reggel 8 van, mert sikeresen nem felejtettem el bekapcsolni az ébresztőt. Mikor végre kicsit magamhoz tértem, vettem észre az alattam lévő rajzot. Hogy még reggel is Yunhót kell néznem... Te jó Isten! Egész jól eltaláltam csodálatosságát. Még pár percig bámultam a művet, majd inkább lementem a konyhába, ahol összefutottam egy álmos Seonghwával.

– Szia Kyongie! – köszönt aranyosan. Sosem fogom megszokni, hogy így hív.

– Jó reggelt! – köszöntem kicsit halkabban.

– Tessék! – nyújtott kezembe egy bögrét. – Ugye két édesítővel szereted?

– Igen! – lepődtem meg. – Honnan tudtad?

– Jongho említette még valamikor – adott magyarázatot kérdésemre.

– Köszönöm szépen – kortyoltam bele boldogan a forró italba. – Nagyon finom!

– Ennek örülök – mosolygott kedvesen. Miután megittam, együtt megcsináltuk a reggelit. Míg ő megterített, megkért, hogy szóljak a többieknek. Először Hongjoonghoz kopogtam be. Ő már ébren volt, úgyhogy nem volt semmi probléma.

– Jó reggelt! – mosolyogtam. – Kész a reggeli.

– Jó reggelt! Köszi, hogy szólsz. Mindjárt megyek – viszonozta mosolyomat. Tovább mentem az emeletre. Először Yeosang és Wooyoung szobájába kopogtam be, majd nyitottam be.

– Jó reggelt! – köszöntem nekik is. – Gyertek, Kész a reggeli.

Mivel egyikük sem mozdult meg igazán, először Yeosanghoz vettem az irányt.

– Yeosaang~ – kezdtem óvatosan rázni a vállát.

– Még öt perc – kezdett nyammogni. Hát ez haláli! Hogy lehet valaki ennyire édes?

– Yeosangie~ kelj fel! – kezdtem bökdösni. Erre már kinyitotta a szemeit, majd álmosan elmosolyodott. ÁÁÁÁÁ A SZÍVEM BEADTA A KULCSOT!!!!

– Jó reggelt! – kezdett nyújtózkodni. – Youngot hagyd csak rám – mosolygott még mindig.

– Köszi – mosolyogtam én is, majd elhagytam a szobát. Következő szoba Jonghóé és Mingié volt. Oda is bekopogtam, majd benyitottam. Jongho már az ágyon ült és telefonozott, viszont Mingi még az igazak álmát aludta.

– Jó reggelt! Kész a reggeli – mosolyogtam Jonghóra, aki erre felnézett a telefonjából.

– Szia! – mosolygott, majd fogta magát, és ráugrott Mingire. – ÉBRESZTŐ!

– ÁÁÁÁÁÁ! – kiáltott fel Mingi. – Ezt hányszor fogod még megcsinálni? – kérdezte nyűgösen, miután leesett neki, hogy épp nem meg akarják gyilkolni, csak az aranyos maknae köszönti.

– Addig, amíg meg nem unom – válaszolta Jongho váll vonva, mire felnevettem. Ezek idióták.

– Szia Jinkyong! – integetett nekem vidáman, mire visszaintettem.

– Hali! – mosolyogtam. – Majd gyertek enni! – mondtam, majd az ő szobájukat is elhagytam. Az utolsó szobához mentem, és bekopogtam. Most még választ is kaptam, úgyhogy bármiféle rossz érzés nélkül, benyitottam.

– Jó reggelt! – léptem be. Yunho az ágyon feküdt és elmosolyodott.

– Szép jó reggelt! – vigyorgott, ekkor láttam meg Sant is, aki Shibert ölelgetve aludt.

– Kész a reggeli – mondtam, majd elhagytam a szobát. Basszus! Ha egy fiú kiváltja belőlem a tsundere énemet, akkor már gondok vannak. Ez csak a rajongás miatt van valószínűleg, de akkor is. Nyúúú!