Adrien szemszöge:
Két hét telt el azóta a nap óta.Marinettet kiengedték a korházból és kezdetét vette a lakáskutatás.
A tárgyalás napján feszengve keltem.Nem kellett megjelennünk ott,de akarotam ellenére ideges voltam.Szombat volt.Marinette szülei megengedték,hogy náluk lakjak,ameddig nem lesz saját lakásom.
A reggelinél nem bírtam egy falatot sem letuszkolni a torkomon.Idegességem átragadt Marinettere is,sajnos.Egy ideig feszengve néztük a tévét.
Akkor beállítottak a barátaink.Tudtak a tárgyalásról,azért jöttek,hogy hejrepofozzanak minket.
-Készülődjetek,moziba megyünk!-ált meg előttünk Alya.
-Mit nézünk?-csillant fel Marinette szeme.
-Vígjátékot!-vetette oda Nino.Nem rajongott az ilyen filmekért,de most elfogadta.-Nuku romantika,nuku verekedés,csak vígjáték.-mondta fájdalmas arcal.
Ninoval intéztük a jegyeket,Marinették meg a kaját.11-kor kezdődött a film.Mind a négyen bevonultunk a terembe és elfoglaltuk a helyeinket.Úgy intézték,hogy ne szélre üljek.Marinette ült a bal oldalamon,Nino meg a jobbomon.
Nagyon élveztem a filmet,teljesen kiment a felyemből a tárgyalás.
A film után elköszöntünk Ninoéktól és hazamentünk.
Amint beléptünk a lakásba Marinette anyukája fogadott.
-Most telefonáltak.Apukád 8 évet kapott.-mondta és megsimította a vállamat.
-Köszönöm.-mondtam.
Nem voltam se szomorú,se boldog.Marinettel felballagtunk a szobájába.
-Mit szeretnél csinálni?-kérdezte.Hosszas halgatás után megszólaltam.
-Keressünk nekem lakást.-pattantam fel és bekapcsoltam Marinette számitógépét.Most egy másik kép fogadott.Ezen együtt szerepeltünk,Katica és Fekete Macskaként.Én átkaroltam Katica derekát,ő meg diadalittasan mosolygott.
-Nekem is átküldöd majd?-kérdeztem és leültem a székébe.
-Persze.-mondta és megált mellettem.
-Akkor lássuk...-kezdtem el böngészni.
És így telt el az a két hét.Lakást kerestünk az interneten,az újságokban,majd megnéztük őket.Rengeteg házat végignéztünk,mígnem megtaláltuk a tökéletest.Vagyis a majdnem tökéletest.Közel volt Marinettékhez meg a sulihoz.Két szobás volt,jó árban stb,stb.
A gond csak az volt,hogy nem volt berendezve és a festése sem tetszett.De tényleg,ki akar narancssárga lakásban lakni?!
Marinette megígérte,hogy segít kifesteni.
-Akkor,hogy akarod berendezni?-kérdezte Nino.A lakásomban ültünk mint a négyen és próbáltuk elképzelni a leendő lakásomat.
-Hát úgy képzeltem,hogy ez lesz a szobám!-mondtam.-Az ágyam itt lesz,az íróasztalom meg ott.-mutattam a szoba két külömböző pontjaira.
-Aha.És mikor fogjuk kifesteni?-kérdezte Alya.
-Hát,mi ma megvesszük a festékeket,és majd holnap elkezdjük kifesteni.-mondta Marinette.
-Segítünk!-mondták egyszerre.
Az elkövetkező egy hét alatt kifestettük és berendeztük a lakásomat.Nem volt könnyű a suli mellett,de megcsináltuk.
-Akkor holnap!-nyomott egy puszit az arcomra a barátnőm.
-Érted megyek.-mondtam és kinyitottam neki az ajtót,míg ő felvette a kabátját.
-Rendben.-mosolygott rám,majd leszaladt a lépcsőn.
Bacsuktam utána az ajtót.Egyedül maradtam.Vagyis majdnem.
-Mit csinálunk?-röppent elő Plagg a konyhából.
-Film?
-Aha.-bólintott rá.-De hozz Camambert.
Csak megforgattam a szemem.Elővettem a hűtőből egy doboz sajtot és odaadtam neki,majd bementem a nappaliba és bekapcsoltam egy filmet.
Marinette szemszöge:
Másnap reggel hiába vártam Adtient,nem jött értem.
-Jó,elmegyek hozzá.-pattantam fel.-Tikki változtass át.
Kiugrottam az ablakon és egy perc alatt megérkeztem a házához.Az ablak nyitva volt,ezért beugrottam rajta.
Egy kicsit agódtam,hogy mit fogok látni,de amikor beléptem a nappaliba egyből megnyugodtam.
Adrien ott aludt a kanapén,míg Plagg a karfán hortyogott.
-Aranyos.-mondtam és megsimítottam az arcát.Nem kaptam választ ezért visszafordultam Tikkihez.
Plagg mellett volt és pislogás nélkül bámult rá.
-Tikki!-szóltam.Semmi válasz.Odaléptem hozzá.
-Tikki!-mondtam egy kicsit hangosabban.
-Igen?-nézett rám zavart tekintettel.
-Hol jártál?-kérdeztem vigyorogva.
-Ezt nem hagyhattad ki,mi?-kérdezett vissza.
-Nem.De miért voltál annyira elbambulva?-kérdeztem.Nem válaszolt,csak a szokottnál pirosabb lett.-Neked tetszik Plagg?!-kiáltottam fel,talán egy kicsit hangosabban a kelleténél.
-Csss,majd később megbeszéljül!-mondta és a vállamra röppent.
-Mit beszéltek meg később?-kérdezte egy hang mögüllem.Megfordultam és szembe találtam magamat egy pár álmos,zöld szempárral.
-Jó reggelt!-guggoltam le mellé.-Tudod,hogy baromira késő van?-kérdeztem.
-Mi van?!-pattant fel.-Hány óra van?
-7:49.-néztem a telefonomra.
-A francba!Hogyhogy nem ébredtem fel?!-rohant be a szobájába átöltözni.
-Talán úgy,hogy az elmúlt napokban én keltettelek.
-Mehetünk!-kapta fel a kabátját.
7:58 volt amikor leültünk az osztályban.
-Adrien,te is átvetted Marinette szokását?-kérdezte szórakozottan Alya.Nino mellett ült az első padban.
-Lehetséges.-mondta Adrien mosolyogva.-De ez nem rossz.-kulcsolta rá az újjait az enyémekre.
Éreztem,hogy elvörösödök.
-Marinette?!-ált meg mellettem Nataniel.-Beszélhetünk?
-Hát....igen.-mondtam zavartan.
-Mit akarsz Nataniel?-kérdezte Adrien nem túl barátságosan.
-Nem a te dolgod.-mondta,majd megragadta a karomat.
-Ne,olyan sebesen!-húzott vissza Adrien a kezemnél fogva.
-Engedd el.Beszélni akarok vele.-mondta.
-Bármit is akarsz mondani,itt is megteheted.-mondta Adrien és belehúzott az ölébe.Átölelte a derekamat,és teljesen hazzásimult a hátamhoz.Éreztem a felgyorsult szívverését,amitől mosolyognom kellett.
-Rendben.-mondta Nataniel.-Nem fontos.
Azzal elment.
-Ööö,Adrien...Elengedsz?-kérdeztem.
-Nem.-motyogta a nyakamba.-Itt maradsz,örökre.
-Hát,azt nem nagyon hiszem.-nevettem fel.
-Jó reggelt gyerekek!-lépett be a töri tanárnőnk.
-Adrien engedj el,kérlek.-suttogtam.
-Jó,de csak most az egyszer.
Suli után Adriennél tanultunk.A szobájában voltunk,amikor megszólalt a telefonja.
-Igen?-szólt bele.
-Ki az?-kérdeztem tölle.
-Nem tudom.-suttogta.-Igen...de nem tudok bemenni.Sajnálom.-mondta.Egy kis szünet után újra megszólalt-Rendben.Viszlát.-mondta és letette.
-Ki volt?-kérdeztem.
-A rendörségről hívtak.-mondta.
-És?-kérdeztem izgatottan.
-Apa beszélni akart velem.-vonta meg a vállát.
-Miért?-kérdeztem már idegesen.Nem szeretem,amikor ilyen szűkszavú.
-Nem mondta meg.Csak azt akarta,hogy menjek el,mert apa beszélni akar velem valamiről.-mondta és elterült az ágyán.
-Szerinted mit akart?-kérdeztem.
-Nem tudom.Apát elég nehéz kiismerni.-mondta.
Adrien szemszöge:
Elterültem az ágyon és a plafont kezdtem el bámulni.Apa nem most először próbált elérni.Tegnap este felhívott az egyik őr és azt mondta,hogy az apám velem akar beszélni.Meg,hogy menjek el a rendőrségre egy kis apa-fia beszélgetésre.
-Adrein!-lengette meg előttem a kezét Marinette.-Hallasz?
-Mi?-ültem fel.
-Hallasz?-ismételte meg.
-Persze.
-Hol jártál?
-Nem tudom.-dörzsöltem meg a szememet.-Marinette...tegnap este is felhívtak apa miatt.-vallottam be.
-És mit mondtak?-kérdezte.
-Ugyan azt mint most.-mondtam.Felált és leült az ágy végébe.
-Haragszol a délelőtti miatt?-kérdezte hírtelen.Értetlenül ültem fel.
-Miért kéne?!-kérdeztem.
-Hát,csak,mert láttam,hogy ideges vagy és féltem,hogy esetleg rám vagy dühös.-motyogta halkan.
-Nem voltam dühös.Csak nem értettem,hogy mit akart Nataniel.-mondtam.
-Akkor jó!-fújta ki a levegőt.
-Marinette,én rád soha nem tudnék dühös lenni.-mondtam és magamhoz húztam.
-Én se rád.-mondta.
Rendben,tudom.Nagyon béna rész lett,de már nem volt semmi más ötletem és nagyon húzós hetem volt/van.Igérem a következő rész jobb lesz.
Sziasztok.