Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Ígéretek

Sitara nagyot sóhajtott, végig megértően hallgatta a férfi jogosnak ítélt kitörését, s most elfogadóan bólintott.

– Szar ügy – bökte ki végül. A mágus bosszúságát látva időközben saját aggodalmai, minden korábbi fájdalma könyörtelenül kúszott vissza elméjébe.

– Az – vágta rá a tábornok.

– Jöhetek én? – kérdezett rá a hercegnő, hisz végül is ezért jött ma ide. Szerette volna gondjait egy olyan személlyel megosztani, akitől talán őszinte megértést várhat.

– Csak tessék! – legyintett Mahado.

– Szóval... engem és a kutyámat elrabolt egy álnok boszorkány! – kezdte a legelején az oroszlánlány. – Lehet, hogy saját hibámból, de akkor is! És meg kellett tudnom, hogy meghaltál, nem ujjongtam tőle, gondolhatod! Utána az árulók jól elbántak velem és szegény Anukámmal is, és egy rohadt cellába vetettek, mint valami szemetet! Teljesen magam alatt voltam, utána összeszedtem magam, de aztán rájövök, hogy végig hazudtak nekem a képességemről! Sikerült használnom párszor az erőmet, de teljesen kimerített, és ha Zoana nem segít valami érthetetlen okból, lehet, nem élem túl! Majd hajnalig harcolhattunk az éjelfekkel! S mikor végre kicsit szórakozhatnék megpihenésképpen, te elveszed minden varázserőmet! Utána kiderül, hogy nem csak te, hanem az egész családom hazudott nekem a képességemről! Sőt, a nővérem még azt is elfelejtette megemlíteni, hogy férjhez megy valami lüke külföldihez! Nagyszerű! Plusz ma reggel a nagyapám kijelentette, hogy ha te nem leszel tovább főpap, én úgy sem szabadulok, mert ahhoz kellesz hozzámennem, aki a helyedbe lép! Futóhomokból lápi mocsárba, pompázatos! Szóval én is csodásan érzem magam! – duzzogott a hercegnő. – Mellesleg, én még sohasem voltam férfival, egyáltalán! Ez milyen már?!

Mahado ugyanúgy sóhajtott, ahogy korábban a lány. Sitara gondjait hallgatva saját problémái kevésbé kínozták már, kevésbé tűntek életbevágónak. Saját büszkeségének sérelmei helyett sokkal inkább sajnálta most az oroszlánlányt. Ahogy Sitara nagyokat lihegett beszéde után, pár lépéssel eltörölte a közöttük maradt távolságot, a mellkasuk szinte összeért, ahogy lenézett rá.

– Sorstársak, mi? – ejtett halvány vigyort a mágus.

– Sorstársak – értett egyet az oroszlánlány, ahogy felpillantott a varázsló zöld szemeibe.

Nagyot sóhajtottak, majd lassan átkarolták egymást. Ösztönösen kerestek megnyugvást a másik karjaiban, s még jó ideig ölelték egymást. Hosszú sóhajok sorozata után váltak csak el, s a másik karjait még nem eresztették, amikor újra megkeresték egymás tekintetét.

– Szép ruha – jegyezte meg Mahado, most közelebbről is végigmérve a zöld-arany-vörös gyöngyös gallérral ellátott, piros ruhadarabot. – Illik hozzád.

– Ugye? – vigyorgott szélesen Sitara. – A piros lesz ezentúl az én színem!

– Ha pedig engem kérdezel, nincs abban semmi zavarba ejtő, hogy még nem voltál férfival! – biztosította a tábornok kedvesen. – Majd leszel, ha szeretnél, ha úgy érzed, eljött az ideje!

– Ez igazán kedves és... haladó szellemű tanács volt a részedről! – hálálkodott a hercegnő, s megjelenő arany macskaszemeiben némi pajkosság csillant. – De... mi van azzal, hogy nem kellene dugnom a házasságig?!

– Sitara, ne használd ezt a szót, nem hozzád mélt... – szólt volna rá Mahado szokásszerűen, ám végül meggondolta magát. – Tudod mit, használd csak, teszek rá! Úgy beszélsz, ahogy tetszik!

– Valóban? – szökött gyanakvóan magasba az oroszlánlány szemöldöke.

– Az az énem, aki arra kért, hogy minden ellenkezés nélkül, önként vesd alá magad mások önkényes elvárásainak, összeszorított ajkakkal törődj bele a neked szánt előre megszabott sorsnak, már nincs többé!