Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Testőr kérdése az egész

„Az Aranysárkány Rend Központjának területére a rendtagokon kívül, a tábornok külön engedélye nélkül kizárólag uralkodói rangot birtokló személy léphet be!"

Az Aranysárkány Rend hatalmas kőfalakkal védett Központját számos katona, a Rend kijelölt tagjai őrizték a nap huszonnégy órájában. Amikor Sitara és testőre elmélyült csevegésük közepette megérkeztek a résnyire nyitott, fényes aranyréteggel bevont bronzkapukhoz, a bejárathoz legközelebb álló két őr szigorúan keresztezte előttük hegyes dárdáját. Sitara méltatlankodva torpant meg. Serem határozottan fékezett le mellette, s feltartott karjával késztette megállásra hat emberét is.

– Mit műveltek, őrök?! – háborgott a hercegnő csípőre vágott kezekkel. – Tüstént engedjetek be ide, látnom kell a máguskámat!

– Akárkihez is jött, hercegnő – villantotta a lányra sárga macskaszemeit az egyik őr –, az Aranysárkány Rend Központjának területére a rendtagokon kívül, a tábornok külön engedélye nélkül kizárólag uralkodói rangot birtokló személy léphet be! – A macskavérű őr összepillantott őrtársaival, akik tompán megrázták fejüket. – Érkezése nem volt bejelentve, s azt sem hozták tudtunkra, hogy belépési engedélyét a tábornok biztosította volna. Sajnálom, de így nem engedhetjük be sem önt, sem a kíséretét.

– Hát ezt nem hiszem el! – forrongott Sitara ökölbe szorított kezekkel. – Ez felháborító, hogy képzelitek, hogy... – Hirtelen eszébe jutott, amit ígért magának, hogy nem szándékozik a szükségesnél is jobban megkeseríteni testőrei életét. Talán a kapuőrökkel is megtehetné ugyanezt. – Akarom mondani, erre nem számítottam – felelte végül lemondóan. Ekkor a kapuőrök arcán is némi együttérzés futott át, bár parancsaikból így sem engedhettek. Sitara végül megoldást várva Seremhez fordult. – Most mihez kezdjünk? Úgy terveztem, hogy találkozom a máguskámmal.

– Ezzel a "máguskámmal" Szekhemré tábornokra céloz? – kérdezett rá a hercegnő által korábban sokszor elharapott kifejezésre a testőrvezér.

– Hát ki más lenne a máguskám szerinted, akivel legalább annyit lógtam, mint vele?

– Hm. – A testőrparancsnok helyettes elgondolkodott pár pillanatra, majd komoly tekintetét a macskavérű kapuőrre emelte, amivel máris magára vonta annak figyelmét. – A hercegnő Szekhemré tábornokkal szeretne találkozni. Egyikőtök meg tudná tenni, hogy elmegy, és az engedélyét kéri a belépésünkhöz? Ha jól gondolom, megfelelő indokkal, egyszerre egy személy rövid időre nálatok is elhagyhatja őrállását.

A macskavérű őr szinte azonnal döntésre jutott. Segítőkészen bólintott Serem és a hercegnő irányába, majd a rés elé lépve behajolt a kapu belső oldalát őrző társaihoz.

– Valaki szóljon már a tábornoknak, hogy a hercegnő itt áll a kíséretével a kapu előtt, és őt óhajtja látni! Ha aztán felőle rendben, beengedjük őket. – Az egyik sakálvérű őr biccentett, majd felvéve egy homokszínű, barna foltos sakál alakját a villa irányába szökellt. A macskavérű őr ekkor visszalépett pozíciójába a bejárat nyugati-negyed felőli oldalán. – Felőlem aztán már most is bemehetnétek – intézve valamivel közvetlenebb szavait a testőrvezérhez és az oroszlánlányhoz –, de ha nem tartjuk be a szabályt, az állásunknak lőttek – pillantott a többi őrre, akik egyetértően bólogattak.

– Érthető – felelte Serem.

Sitarának el kellett ismernie, hogy most nagy zűrt úszott meg azzal, hogy kivételesen normálisan igyekezett viselkedni testőreivel. Ha Serem nélkül jelenik meg a Rend kapui előtt, neki valószínűleg nem jutott volna eszébe az udvarias segítségkérés lehetősége. Helyette leállt volna a csupán munkájukat végző őrökkel veszekedni, majd pár szemtelen beszólás után valószínűleg megpróbált volna a kapu keskeny résén besurranni. Macskás képességeinek hála talán a meglepetés erejével sikerülhetett volna, ám akkor kerekedett volna igazán nagy botrány a dologból. Az őrök valószínűleg a nyomába eredtek volna, s akár elkapják, akár előbb botlik Mahadóba, a mágus bizonyára nagy fejmosással ajándékozta volna meg a szabályok áthágásáért. Ehhez most annyira sem lenne türelme, mint idekint szobrozni. Nem azért menekült nagyapja kérlelhetetlen, szabadságát sértő szavai elől, hogy újabb szigor karjaiba rohanjon.