Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Veszedelmes fegyverek

„Csak az isteneknek van joga dönteni élet és halál felett."

„A jövőbeli látomások bizonytalan illúziók."

Izzó holdfény tűzött a csatatérré változott Holdtemplom előtti térre. A zöld drágakőben végződő jogar gazdátlanul esett a földre, mondhatni egyenlő távolságra Írisztől és Imaritól is. Ösztönösen összeakadt tekintetük, amely aztán elkerülhetetlenül az idegen fegyverre vándorolt, s mindketten annak irányába lendültek. Mire viszont a térugrásból kibontakoztak, a jogar már nem volt ott. Döbbenten látták, ahogy a fegyver szélsebesen átszeli a teret, majd a Holdtemplom sarkában álldogáló, narancssárga köpenyt viselő lány kezében landol.

– Nailah! – kiáltott fel Írisz meglepetten, Imari pedig haragosan felmordult.

A varázslólány pillanatokkal ezelőtt érkezett. Megpillantotta a gazdátlanul heverő jogart, melyet látomásában is látott, és ösztönösen vonzotta azt magához, hogy az előre látott katasztrófának elejét vegye. Bizonytalanul ragadta meg a felé száguldó fegyvert, ám alig fonta köré ujjait, az máris kapcsolatba lépett aurájával. A smaragd drágakő egyre erősebben izzott, készen arra, hogy a lány minden óhaját készségesen formába öntse. Ám mivel fogalma sem volt, egy efféle veszedelmes lehetőségeket hordozó fegyvert mégis miképpen kellene irányítania, Nanán bizonytalansága uralkodott el, s ezzel jelenleg örvénylő szélvihart keltett maga körül.

– Nailah! – hallotta újból nevét nővére szájából, s ekkor már egész közelről. Írisz egy újabb térugrással mellette jelent meg, s komoly ám legalább annyira meglepett tekintetét az övébe fúrta. – Add azt ide! – utasította határozottan.

Nanának nem tetszett, hogy nővére nem bízik benne, amikor épp megakadályozta az áruló mágust abban, hogy övé legyen a veszedelmes fegyver. Ennek ellenére kész volt fontolóra venni kérését, csak épp ideje nem akadt elég. Imari ugyanis gyilkos pillantásokat küldött felé, majd még Írisznél is közelebb, közvetlenül előtte jelent meg, s a jogar nyele után kapott. Nana elrántotta azt, de akkor a mágus megragadta a karját. Durva szorításától a varázslólány annyira bepánikolt, hogy ösztönösen használta a kezében tartott fegyvert, annak segítségével immár olyan erejű forgószelet keltett, ami mind Imarit, mind nővérét elsodorta a közeléből. Írisz végül kecsesen landolt a téren, míg Imari a Holdtemplom falának csapódott, s amint újból megtalálta egyensúlyát, szikrázó tekintettel meredt a lányra.

– Nailah! Ide vele! – kiáltott rá Írisz a kezeiben tartott zöld lángokban végződő fegyverre célozva. Nana csak kósza pillantást vetett nővérére, ugyanis a felé induló mágus végzetesen megrémítette. Esélyt sem akart neki adni arra, hogy újra megszerette a jogart, így önkényesen úgy határozott, saját maga oldja meg a problémát.

– Ne aggódj, intézem! – kiáltotta a varázslólány, s ezzel egyetemben egy kifejezetten erős energianyalábot indított a mágus felé. Imari az utolsó pillanatban eltérugrott, így a támadás a Holdtemplom oldalát érte. A lézer nagy robbanással csapódott az erős kőfalba, hatására számos irányba repedések futottak végig, majd a fal egy része teljesen leomlott. – A manóba! – rémüldözött Nana.

Annyira elvesztette az irányítást, hogy egy második nyaláb lövellt ki a jogarból a templomra, s ez a szomszédos falat, az épület elejét találta el. Az újabb falrész, immár a sarokrésszel együtt hatalmas robajlás kíséretében leomlott, s még a templom tetejének egy része is lemorzsolódott és a lépcsők felé zuhant. Írisz azonnal a lépcsőkön heverő, alig ébredező papság mellett termett, s egy széles, kupolaszerű erőtérrel védte őket a lehulló törmeléktől.

Nana teljesen kétségbe esett. Megrémítette a pusztítás, amit akaratlanul okozott, hisz már maga, a támadás sokkal erősebbre sikeredett, mint azt eltervezte. Emellett mintha minden energiáját kiszívták volna, erőtlenül rogyott térdre a zölden pislákoló fegyverrel kezében. Imari csak erre várt. Hirtelen a lány mellett termett, kiragadta gyönge fogásából a jogart, és messzebb térugrott vele. Írisz, aki sikeresen megállította erejével a lehulló törmeléket, most távolra lökte a templom falának darabjait. Fél szemmel vette észre, ahogy Imari visszaszerzi unokahúgától a mágikus fegyvert, majd az obeliszk romjai előtt állapodik meg vele.