Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Imhotep háza

„Az áttörésért sokszor kockáztatni kell! A tudomány áldozatokat kíván, ezt minden tudós tudja!"

„A mágia a mágusok előjoga, mert csakis ők képesek kellőképpen megérteni és irányítani. Embereknek nem kellene ilyesmivel játszadoznia!"

A megtelő holdkorong egyre feljebb kúszott a csillagokkal tűzdelt fekete égen. Mahado Szekhemré az északi mellék kijáraton hagyta el a villát, majd az ajtó közelébe helyezett tartóból kiemelt egy fáklyát, s erejével meggyújtotta azt. Hosszú, rugalmas léptekkel szelte át az udvar hátsó részét, kabócák és tücskök éjjeli zúgása kísérte a hűvös félhomályban. A fáklya lobogó fénye végül egy nagypolgári méretű kétemeletes ház világosra meszelt falára vetődött. Az alkimisták ugyanis, akikhez tartott, nem a villában dolgoztak, hanem ebben a melléképületben a telek északi sarkában.

A tűz fénye megvilágította az épület homlokzatára tűzött aranyból készült motívumot. Egy jogar volt, ami napkorongban, illetve szárnyakban végződött, két oldalról pedig két szent ureusz* kígyók tekeredett köré, tökéletes szimmetriában. Imhotep*, a gyógyítás és az alkímia istenének szimbóluma megjelent a bejárati ajtószárnyakon is, amiket Mahado erejével tárt ki, s nagy hévvel belépett a gyertyákkal kivilágított előcsarnokba. Orrát azonnal megütötte az intenzív szagtenger. Gyógynövények illata keveredett, balzsamokkal, olajokkal és különféle vegyületek szúrós szagával.

A Rend gyógyítói és alkimistái a lakóház emeletén aludtak és a földszinten éltek. A legtöbb gyógyító mágus volt, akik erejüket is használták a betegek és sérültek ellátásánál, és főként a villában lévő gyengélkedőn tevékenykedtek. Azonban alkimisták bárhonnan kerülhettek ki, így varázstalan emberek is dolgoztak a Rendnek. A több helyiségből álló hatalmas laboratóriumuk a pincében kapott helyet. Itt keverték ki a különféle gyógyhatású főzeteiket, és krémjeiket, balzsamaikat, s itt kísérleteztek mérgek ellenszerének, betegségek gyógyírének előállításával is. A legmerészebbek pedig az alkímia misztikus területeihez fordultak, megpróbálván az univerzum energiáit megszelídíteni, s saját céljaikra felhasználni.

Mahado futó pillantást vetett csak az előtérben álló két szoborra, amik Thotot, a bölcsesség és tudományok íbiszfejű istenét, illetve Imhotepet ábrázolták. Átrobogva a cserepes növényekkel telerakott hallon a lépcsők felé vette az irányt, és lesietett a pincébe. Már útközben folyadékok bugyogása, dörzsmozsár érdes csikorgása, keverések koccanásainak hangja ütötte meg a fülét. A tudomány illata egyre erősödött, mialatt megközelítette a fekete ajtószárnyakat. Az ébenfa ajtókra ugyanazt az alkimista motívumot festették aranyszínű festékkel, ami az épület bejárata felett is megjelent. A mágus mély levegőt vett, majd kezeit egyszerre a két arany kilincsre helyezve benyitott a laborba.

Az alkimisták laboratóriuma pinceszoba létére tágas helyiség volt. Mivel az épület alapjait mélyen a földbe ásták, így a nagy alapterület mellett jelentős belmagassággal is rendelkezett, s a több négyzetes boltívből álló mennyezetet vaskos oszlopok tartották. A falakat, amikre tudományos állandókat megjelenítő hieroglifákat és geometriai ábrákat festettek, néhol beszínezték a kifröccsenő vegyületek maradványai. Alkimista körökkel, vallási szimbólumokkal találkozott a tekintet, bármerre fordult. Az ébenfa asztalokon és polcokon színes és átlátszó üvegedények, izgalmas kialakítású lombikok, kémcsövek és fiolák sorakoztak, bennük eltérő színű és állagú folyadékok, porok, sók, darabos anyagok és szárított növényi részek tárolódtak.

A polcokon és asztalokon elszórva vastag kötésű tudományos írásokat tartalmazó könyvek, illetve jegyzeteket tartalmazó pergamentekercsek szúrtak szemet. Más-más fémből készült, változatos formájú kanalak, kések, csipeszek, fa edényfogók, márványból faragott dörzsmozsarak álltak rendelkezésre, épp egy-egy alkimista lelkes felhasználásában. Megtalálhatóak voltak csillagászati és geometriai mérőeszközök is, üres pergamendarabok, avagy tinta és íbisztoll, amire éppen sebesen jegyzeteltek. Időmérésre használt homokórák, vízórák állítottak fel, hogy egy-egy anyag megfelelő, receptszerű élőállítását segítsék elő. Kisebb távolság mérésére saját készítésű fém és faeszközöket alkalmaztak, űrtartalom mérésére szigorú előírások alapján kialakított edényeket vettek igénybe.