Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Kandúr aranyszínű szemekkel

„A nyomozás olyan, mint egy kirakós játék. Először gyűjtögetjük a tényeket, mint egy kirakós darabjait, próbáljuk őket összeegyeztetni, és ha már elég sokat tudunk, lassan összeáll a kép."

„Kegyetlen szavakkal néha legalább annyit lehet ártani, mint kegyetlen tettekkel."

„Ha sötét érzelmek kerítenek hatalmukba, az a viselkedésedben is megmutatkozik, és akaratlanul is bánthatsz másokat. (...) Pontosan emiatt kell megőrizned a hidegvéred, még ha nehezedre is esik! (...) Tedd meg azokért, akiket szeretsz, akikért aggódsz! (...) Nem számít, hányszor hibázol, akik ugyanígy éreznek irántad, azok megbocsátanak! Amíg nem adod fel a küzdelmet, még semmi sincs veszve! Az éjszaka sötét és veszélyes, de Amon-Ré fénye átvezet minket rajta."

„Az igazság végül mindig meghódítja az ármánykodókat! Ám vigyázz, mert az igazság csak azokat pártolja, akik elutasítják a sötétséget és befogadják a fényt! (...) De ne csak a Rendhez maradj hű, hanem elsősorban önmagadhoz! Mert akkor lesz az ellenségé a győzelem, ha eléri, hogy harc közben elveszítsd önmagad!"

„Hercegnő vagy egy olyan birodalomban, aminek legfontosabb alappillére a vallás."

Ré atonja magasan Théba felett járt, sugarai még épphogy beestek a sárga és arany napkorongot ábrázoló üvegmozaikos ablakon. Írisz tekintete kissé türelmetlen fivéréről a táncoló fényekre tévedt, miközben belefogott történetébe.

– Késő éjszaka volt már, amikor hazaindultam a palotából, alig pár lélek bolyongott az utcákon. Ezért is lepett meg, hogy a nap- és a hold-negyed határán egy fekete köpenybe öltözött nőt pillantottam meg, aki a hold-negyed szíve felé tartott. – A fekete öltözékre Mahado azonnal felkapta a fejét és még komolyabb tekintettel figyelte nővérét. – Gyanúsnak ítéltem, így követni kezdtem...

– Követni?! Egymagadban?! – emelte fel a hangját Mahado. Írisz kénytelen volt újból a szemébe nézni és eltökélten bólintott. – Ez meglehetősen veszélyes döntés volt! – rótta meg a mágus.

– Talán főpapnőként ezt nem néznéd ki belőlem, de a veszélyes helyzetek nem idegenek számomra. Szükség esetén meg tudom védeni magam.

– Alapesetben bizonyára. Ám az új ellenség szilaj és könyörtelen! – magyarázta Mahado aggodalmasan, amin Írisz csak sóhajtott egyet. – Utána mi történt? – kérdezte végül a tábornok.

– A hold-negyed főterén nyomát vesztettem. Eltűnt, mintha köddé vált volna.

– Térugrott – állapította meg Mahado.

– Valószínűleg – biccentett Írisz. – Ám utána valami szokatlan történt...

– Micsoda?

– Éppen folytattam volna az utam hazafelé, amikor éles nyávogás ütötte meg a fülem. Észrevettem egy fekete kandúrt aranyszínű szemekkel, aki egész közel merészkedett hozzám.

– Egy fekete kandúr aranyszínű szemekkel... – merengett el Mahado. – Számos ilyen macska lehet Thébában.

– Igen. Viszont... ez az egy úgy tűnt, mintha arra kért volna, hogy kövessem.

– És követted? – vonta fel szemöldökét a mágus.

– Furcsamód igen – felelte a főpapnő. – A Holdtemplom belsejébe vezetett, odabent azonban eltűnt a szobrok között. Fogalmam sem volt, mi lehetett a célja ezzel, de úgy döntöttem, várok egy kicsit, hátha újra felbukkan.