Rejtélyes istennő I.

350 60 16
                                    

„Telihold fénye tölti be az éjjeli eget, megvilágítva jövőnk ösvényét!"

„Csak mert lehetőségedben áll megtenni valamit, nem biztos, hogy valaha megteszed majd."

„A bizonyítékok hiánya nem vonja szükségszerűen maga után egy lehetőség fennállásának hiányát."

„A nagyobb hatalom néha nagyobb kockázattal és több ellenséggel jár!"



Bászthotepnek fontos elintéznivalója akadt a palotában, így az eredetileg Sitarának tartott oktatás vezetését a Holdtemplom legmagasabb beosztású papnője, Zuna vette át. Mondhatni, ő volt a Básztet és Szekhmet legfőbb papnője, ám mivel Bászthotep a főpapnői címet kizárólag unokájának tartogatta, így hivatalosan senki sem nevezte Zunát ezen a címen, s ezzel az oroszlánvérű papnő már a kezdetektől megbékélt. Ő úgy tartotta, a lényeg, hogy Básztet és Szekhmet istennőket szolgálhatja, hogy milyen címen, s még az is, hogy milyen formában teszi ezt, nem számít igazán.

– „Telihold fénye tölti be az éjjeli eget, megvilágítva jövőnk ösvényét!", hangzik népünk és templomunk jelmondata – fogott bele Zuna a vallásoktatásba, amivel kellő képen sikerült is felkeltenie a lányok figyelmét. – Volt egy régebbi mondás is, ami így szólt: „Holdfény ragyogjon Egyiptom felett, dicsőséges jövő felé vezetve a népet!„ Ám ez ütközött azzal a jelmondattal, amit a Nap házához tartozók vallanak, vagyis...

– A Nap felkel, a nép felemelkedik! – kiabálta be Nana azonnal, és Zuna nem haragudott rá ezért.

– Bár Egyiptom trónján macskavérűek ülnek, a vallás ettől függetlenül az ősi rendszer szerint működik, a Nap és a Hold egységében az erő a Nap hatalma felé tolódik. A nép általános jelmondata tehát Amon-Réhez fűződik, a macskavérűek saját hitvallása nem ütközhet ezzel.

– Ez érthető – bólogatott a varázslólány.


Nailah jelenlétére tekintettel Zuna a beszélgetés folytatása képen kis ismétlést tartott a macskavérűek két legfontosabb istennőjéről, amit előbbi kifejezett érdeklődéssel hallgatott. Rákövetkezően az olyan kisebb, de jelentékenynek nem mondható macskaszerű istenek kerültek terítékre, akiket Egyiptom különböző régióiban, főként helyileg imádtak.

Ilyen istenség volt Pahet, az ősi vallás vad és vérszomjas oroszlánistennője, aki éles karmaival minden útjába kerülő ellenséget darabokra tépett. Menhit a háború pusztító oroszlánistennőjeként vált hírhedté Alsó-Egyiptomban és Edfu szerte, Pahet méltó riválisaként tartották számon.

Velük ellentétben Ré birodalom-szerte ismertté vált leánya, Tefnut a nedvesség és pára jótékony oroszlánistennője volt, aki a messze északon, a Nílus deltájának nyugati oldalán fekvő, fülledt levegőjű Taremuból származott. Férjével, a szintén oroszlánként ábrázolt Súval Taremu védőszentjének számítottak. A város harmadik helyi urasága, Mihosz volt, Ptah fia, az időjárás, háború és védelem oroszlánistene.

Mefnet rejtélyes fekete párducnő volt, róla már szinte csak legendák keringtek a felső-egyiptomi lakosság körében, de egyesek szerint ő nem más volt, mint az emberi sorsok szövéséért felelős ősi istennő. Az szavannai törzsek által imádott számos leopárdistenség közül a leghíresebb, akinek kultusz a városokra is kiterjedt Szesat volt, az írás és építészet istennője, akik sokan Thot hitvesének, a bölcsesség istenének párjának tartottak.

– Várjunk, akkor... – szólalt meg Sitara hirtelen, miközben számolni kezdett az ujjai segítségével. – Ott van Pahet, Menhit, Tefnut, Su, Mihosz, Mefnet és Szesat... – összegezte a hallottakat. – Elsősorban pedig Básztet és Szekhmet, ez összesen kilenc macskavérű istenség, és ezek csak a jelentősebbek!

Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)Where stories live. Discover now