Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Haladj tovább!

„Fontosabb dolgunk is van, mint a személyes sérelmeink! Szégyen, hogy ezt pont egy ilyen egyszerű árulónak kell a szemetekre vetnie (...)!"

„És akkor nem lesz belőlünk lyuggatott macska!"

„Ne rinyálj, hanem rohanj!"

Sziklába hatoló penge sercegése, erőlködés visszafojtott nyögései visszhangzottak a Pince elhagyatott termében. Elyaas már negyed órája vájta az alagutat a barlangfalba, mialatt Odina a törmeléket lebegtette, és pakolta kis halmokba kicsivel távolabb, Oziré pedig igyekezett a kivájt kőzetdarabok csörömpölésének hangjait erőtereivel minimálisra csökkenten. Mostanra már sikerült átverekedniük magukat a Pincét a tartalék vezérlőteremtől elválasztó kőzetfal kétharmadán.

Váratlanul egy gyöngyházfényű erőtér haladt keresztül a csarnokon s a falba vájt lyukon. Ahogy az energia az araszín fénykardon is áthaladt, megtörte az azt összetartó varázst. Az eddig szilárd penge lágy fénysugarakként szökött ki a sárkányfi ujjai közül, majd veszett el az üreg félhomályában. Elyaas szemei elkerekedtek a döbbenettől, üres kezeit felmutatva sétált ki a maga által vésett lyukból, majd csodálkozva nézett össze a mágusokkal, akik auráját szintén megbirizgálta kicsit az áthaladó energiahullám.

– Efféle energialöketek előfordultak korábban is, amikor a fegyvereiket töltötték fel a kékek – szólalt meg végül Odina –, de azok a lila energiából álltak.

– Én úgy érzem... – Elyaas tenyerét hirtelen a barlangfalra helyezte, majd megpróbált látomásba esni. Ezúttal valamivel könnyebben ment a föld érintése, egész az étkezőteremig jutott vissza anélkül, hogy lila villámok hasítottak volna elméjébe. Érezte, hogy a lila energia intenzitása lecsökkent a környezetben. – Bármilyen célt is szolgált ez az erőtér, legyengítette a lila energia rezgéseit – állapította meg a sárkányfi.

– Az nekünk végtére előny – következtette Oziré. – Kicsit megbolygatta az auránkat, de... – Az altábornok sárgán felizzó kezét kicsit megmozgatta, s így a levegőbe emelt egy nagyobb szikladarabot. A kő kissé imbolygott, majd a mágusnak végül sikerült úrrá lenni ereje bizonytalanságán, s pontosan az egyik halom legtetejére helyezte a követ. – ...Nem olyan mértékben, hogy hátráltasson. A te fénykardoddal mi a helyzet?

– Mint láthattátok, elillant a kicsike! De sebaj! Csinálok másikat!

Ezt kimondva Elyaas máris kinyújtotta kezeit, teste sárga fényben izzott, mialatt ujjai között újabb kard alakú fénytömeg formálódott, majd szilárdult meg a gyémántnál is keményebb formában. A sárkányfi mély levegőt vett, és újra a korábban vájt üreg leghátsó falába hasított a sárgán izzó pengéjével. Hosszú percek teltek el, s immár szögletes síkidomokkal határolt, keskeny, de jól járható üreg vezetett keresztül az útjukban álló barlangi kőzet háromnegyedén. Érezték, hogy nemsokára áttörik a falat, lélekben felkészültek a támadásra, amit a korábbi, gyöngyházfényű erőtér után reméltek, hogy kevésbé lesz kockázatos.

Alig adták át magukat a cél mámorának, s a könnyedség bizonytalan ígéretének, újabb erőtért söpört keresztül környezetükön, ezúttal az ellenség lila energiájától duzzadva. Elyaas fénykardjának hatására nem csak szilárdságát vesztette el, hanem az erőtér darabokra törte. Az aranyszín fényszilánkok először szétszóródva beleálltak az alagút falába és talajába, majd szinte azonnal elvesztették keménységüket, s fényük egy-egy villanás kíséretében eloszlott. Pár szilánk a szőke férfi testének csapódott, ám a sérüléstől őt megvédte aranyötvözetből kovácsolt páncélja.

Érezvén, hogy a kékek fegyvereit működtető energia újult erővel tombol körülöttük, a hátraforduló sárkányfi és a két mágus gondterhesen pillantottak össze. Ám ahogy kijutott a járatból, Elyaasnak feltűnt még valami. Odina arcának bal oldalán hosszú vágás vöröslött, amiből enyhén szivárgott a vér. Míg Oziré a bejárattól kissé oldalra húzódva varázsolt korábban, a máguslány szinte vele egy vonalban tartózkodott, és emiatt nagy valószínűséggel eltalálhatta pár, fénykardjából származó szilánk. A sárkányfi közelebb lépett a lányhoz, sárga hüllőszemeivel aggodalmasan fürkészte a sebet, míg egyik kezét óvatosan annak széléhez emelte.