Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Családi ügyek I.

„Veszélyes az élet a szavannán. (...) Nagyon veszélyes."

Fél órája...

Miután Mahado sikeresen visszaszolgáltatta a királynőnek szeretett cicusát, újabb tennivaló fordult meg a fejében. Gyorsan magára kapkodta ruháit, s mivel a hálóba bepillantva látta, hogy Tara és Anu még mélyen alszanak, úgy határozott, még gyorsan elintézi a dolgot. Elméjét ugyanis újra elárasztották azzal a bizonyos lila hajú boszorkánnyal kapcsolatos emlékei, s kijelentése, miszerint unokahúgát Nakatónak hívják. Ennél többet nem is sikerült megtudnia a személyéről, kinézetét leszámítva, így elhatározta, hogy kifaggatja a Zuberi családot, vajon mi hozzáfűznivalójuk akad.

A folyosóra kilépve hamarosan megpillantotta Axarát, aki éppen friss vizet vitt a királynő fürdőjébe egy nagy cserépkancsóban a reggeli mosakodáshoz. Mahado megkérte az egyik nemrég érkezett királyi testőrt, hogy vigye be helyette a vizet a királynénak, s egyben Axarát, hogy hívja össze családját, legalábbis közelebbi rokonait, mert beszéde van velük. A nő engedelmesen bólintott, és körülbelül hét perc múlva megjelent Nakatóval, Baakóval és Jojóval a nyomában a folyosón.

Mahado nagyot sóhajtott, látván, hogy Axara közeli rokonként éppen a két lökött nagybátyját hozta magával, de eldöntötte, hogy megőrzi türelmét. Egy mellékfolyosóba vezette a leopárdvérűeket, ahol megálltak egymással szemben, s ő komoly tekintettel mérte végig őket. Kezdetben számításba vette a lehetőséget, hogy a leopárdok talán a rejtélyes boszorkánnyal együtt dolgoznak, de aurájukban nem érzett bármiféle ellenszenvre, vagy rejtegetnivalóra utaló érzelmet. Axara és Nakato pusztán meglepődött, hogy beszélni szeretne velük, Baako és Jojo pedig látszott, hogy legszívesebben még tovább aludtak volna.

– Na, miért kellett így felkelteni hajnalok hajnalán! – nyafogta Baako a szemeit törölgetve.

– Igaz, ha még csak a hajnalnak is a hajnala van, akkor nagyon korán lehet! – helyeselt Jojo.

– Ne nyafogjatok már – rótta meg a két delikvenst Axara, sejtvén, hogy a tábornok bizonyára komoly dolog miatt kereste fel őket. – Mi olyan sürgős, uram? – kérdezte illedelmesen.

– Egy rokonotokról lenne szó. Axara, Nakato! Hogy hívják az unokanővéreteket?

– Nekünk nincs unokanővérünk! – felelte Nakato.

– Baako, Jojo! Van egy harmadik unokahúgotok? – kérdezte most őket a tábornok.

– Unokahúg... Hát... a nővérünknek van két lánya, Naki és Axi...

– De ők itt vannak most is!

– Még valaki? – puhatolózott tovább Mahado. – Nem lehet még valaki, aki...

– Nos... a húgunknak nem tudom, van-e már gyereke.

– Igen, a nagynénénket évek óta nem láttuk – tette hozzá Nakato.

– Húgotok? – döbbent meg a tábornok. És nagynéni...? Ha a nagynénjük, nem az unokanővérük, de szintén nevezhette Nakatót az unokahúgának. De... – Úgy tudtam, hárman vagytok testvérek.

– Na, akkor hadd magyarázzuk el a családunkat! – fogott bele Jojo.

– Igen, a családunk egy elég népes család – tette hozzá Baako.

Axara és Nakato csak mély levegőt vettek, jelezvén a tábornok felé, hogy hosszú mesének néznek elébe. Mahado beletörődően sóhajtott egyet.