Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

A folyóparton

„Mindig a dolgok jó oldalát kell nézni!"

„Az efféle futó kalandokkal megütheted ám a bokád!"

„Van, akinél úgy alakul, hogy saját tapasztalataiból kell tanulnia, s abból lehet a legjobban."

„Egy nő ne érezze rosszul magát, amiért jól érezte magát!"

(+18 említések és szóhasználat terén)

Langyos, nedves szellő kavargott a déli folyó-negyed homokkal borított utcáin, a Nílus víz- és édes lótuszillatát hozva magával. Alacsonyabb építésű, világosra meszelt vályogházak szegélyezték a szűkebb sétányokat, a széleken elszórva piaci standok álltak. Halászok árulták frissen fogott halaikat, kisebb rákokat, kagylókat, és szárított portékáikat, földművesek kínáltak gyógynövényeket, virágokat, ezekből készült szappant, illóolajat, porokat, mások gyümölccsel és zöldséggel kereskedtek. Legnagyobb részt mégis a lila dombvidéknek kinéző levendulával telepakolt asztalok, s az itt-ott felakasztott friss illetve szárított, színes lótuszok határozták meg a piac látványát, habár illatuk jelentősen keveredett a folyóból kifogott állatokéval.

– Fúj, halszag van! – fintorgott Nailah, kezét az orra elé emelve.

– Az ám! – értett egyet grimaszolva Noferu. – Bár sülve azért szeretem a halat.

– Én meg nem eszem állatokat! – jelentette ki Nana.

– Éljen, halszag van! – pimaszkodott velük Sitara. Anu, aki mellette cirkált, mókásan vakkantott párat.

– És virágillat! – pontosított Írisz. – Ezt se feledjétek! Mindig a dolgok jó oldalát kell nézni – bizonygatta, s mélyen beleszippantott egy friss lótuszokból álló füzérbe. Majd kezébe vett egy csokor levendulát, s arcához érintette egy pillanatra. – Ezeket megveszem, két csokrot a levendulából és négy lótuszfüzért! – mosolygott a pult mögött álló idős asszonyra. A sötétbőrű nő kedvesen visszamosolygott, miközben elvette az ezüstpénzt a főpapnőtől. Írisz kiválasztott egy főként narancssárga, sárga és rózsaszín virágokból készült füzért, s azt Nana nyakába akasztotta, egy rózsaszín és lila lótuszokból állót Noferu nyakába függesztett, Sitarának egy lila-kéket adott, saját magának pedig egy hófehér virágokból állót választott.

– Ezt pont eltaláltad, nővérkém! – mosolygott Nana.

– Nagyon szépek – dicsérte meg a virágokat Noferu. – Köszönöm – mosolygott Íriszre, aki kedvesen visszamosolygott.

– Olyanok, mint a holdtó virágai – nézegette saját füzérét Tara. Anu méltatlankodva vakkantott. – Rólad lecsúszna az ilyen! – ingatta a fejét a hercegnő. A kutya ezt látszólag nem fogadta el, hanem felágaskodott, s egyszerre vagy öt asztalra fektetett füzérbe bújt bele. Vicces látványt keltett, ahogy megpróbált úgy mozogni, hogy azok ne csússzanak le nyakáról, vagy ne akadjanak cingár lábaiba.

– Azokat is megveszik? – kérdezte az árus türelmesen. Sitara kissé elpirult, s két ezüstpénzt nyújtott a nőnek.

– Ez túl sok – adta vissza az egyiket az asszony.

– Nem, nem – ellenkezett Tara. – Én is kérek egy csokor levendulát!

Őt követően Noferu és Nana is beszereztek pár csokor levendulát, majd folytatták a piac felfedezését.

Írisz lótusz és levendula illatú szappant és illóolajat vásárolt, Noferu bors és fodormentát, s azok olaját, amit állítólag a testvérei nagyon kedvelnek. Sitara rózsából és narancsból készült fürdőolajt szerzett be, szárított narancsvirágot, és persze pár hatalmas, szárított halat – az ugyanis kevésbé romlik el, mint a friss, és jobb nassolnivaló. Nana felvásárolt minden gyógynövényt és virágot, amit lehetőség szerint fel lehet használni sütemény készítéséhez, mint csillagánizs, menta, citromfű, levendula, rózsa, rozmaring és még számos másik. Emellett pedig fügét és datolyát is vett. Írisz még utána fivérének is vásárolt kedvenc mentával, zöld citrommal és kardamommal fűszerezett fürdőolajából, s Sitara vett még két halat.