Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Vallomások és kinevezések

* Elnézést kérek a késlekedésért, reggel valahogy rosszul publikálta a részt a watty! De ha ezt olvassátok, akkor már szerencsére elérhető! Jó olvasást, puszi mindenkinek ;) *

"A túl nagy hatalom és felelősség sohasem előnyös dolog. Ugyanis, ha ez a hatalom rossz oldalra hajlik, sokkal nehezebb gátat szabni neki."

"Rájöttem, arrogáns hozzáállás volt abban hinni, hogy kétféle magas beosztású vezetői szerepben is helytállhatok, s hogy egyáltalán jogom van mindkettőben helytállni."

"Nem minden a rang és a mágia."

"Ha nő vagy asszony kerül egy rang, cím vagy megnevezés mögé, az megkülönböztetésnek számít."

Oziré, Nia, Mosi, Desta, Tamir és Imina elindultak az aulán keresztül az emelet irányába, s még mielőtt a széles lépcsősorhoz érhettek volna, Elyaas és Széth párosa is csatlakozott hozzájuk. Mahado azonban kissé lemaradt. Pár jelentőségteljes pillantást váltott nővérével, unokahúgával és a hercegnővel, miután a közelben ülő mágusokhoz lépett. Kimérten helyezte tenyerét az épp Alexisnek mesélő Davu vállára. A sötétbőrű férfi az érintés hatására felettese felé fordult, s érdeklődve emelte rá bölcs, fekete szemeit.

– Szekhemré tábornok – mondta Davu tettre készen. – Mit óhajt?

– Tarts velem! – kérte Mahado komoly hangon, majd eleresztette a mágust, elindult az aula felé, s még egy biccentéssel is jelezte beosztottjának, hogy kövesse.

– Vajon mit akarhat? – kérdezte Tale.

– Nem épp most készül a vezérekkel megbeszélésre? – csatlakozott Szatiah gyanakodva.

– Gondolom, azért hívott ki, hogy elmagyarázza – vont vállat Davu. Biccentéssel búcsúzott a mágusnőktől, majd kezet csókolt Alexisnek, akinek az arcára ettől vidám mosoly költözött. Végül engedelmesen felpattant, és sebes léptekkel még az aulába vezető széles lépcsősor előtt beérte a tábornokot. A vezérek és Elyaas már a lépcsőről fordultak be az első emeleti folyosóra. Mahado bevárta a mágust, majd laza karmozdulattal az előttük haladók után terelte.

– Igyekezzünk – biccentett Davu felé.

– Nem teljesen értem, uram – mondta a sötét bőrű férfi, ahogy rugalmas ütemben a márványból készült fokokat vették. – A megbeszélésre visz magával?

– Egyértelműen, tehát mégis csak érted.

– Miért? Hisz nem tartozom a vezetői körbe. Ha azonban a hegyben történtek miatt hívott, miért csak én? Tale, Szatiah, Sanura és még páran legalább annyira benne voltak...

– Hamarosan választ kapsz a kérdésedre. Ám minden vezéremmel egyszerre szeretném közölni a híreket – zárta le a témát Mahado, s Davu, mivel nem szeretett volna feleslegesen fecsegni, néma bólintással fogadta el felettese válaszát.

A csoport Nia vezetésével benyitott a nagyobb tárgyalóterembe, ahol nappali világosság uralkodott. Széth és Elyaas azonnal lehuppantak egy-egy kényelmes székre az asztal köré, s hamarosan Desta és Mosi is csatlakoztak hozzájuk. Tamir lovagiasan kihúzott egy széket Iminának, aki szélesen mosolyogva ült le arra, s utána nagydarab harcos is helyet foglalt mellette. Oziré nem ült le, hanem az ajtó mellett, összefont karral várakozott. Nia sem foglalt helyet, ő az asztal mellett állt szilajul, kecses testének egyenes tartása tekintélyt és eleganciát sugárzott.