Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Ismeretlen ösvényeken II.

„Mint esős évszakban derült égből a villám."

„Egy tábornoknak nem kellene felesleges körökre pazarolnia az erejét!"

„Sakál vagy, hallgass az ösztöneidre! Mert jobban ismerik ők a világot, mint azt a te elméd felfogni képes!"

„Hallgass a megérzésedre, a szívedre, mert lényed mélye jobban ismeri a világot, mint azt ésszel felfoghatnád!"

„A rózsa is, bár mindenki féli tüskéit, gyönyörű, vérvörös szirmairól híres!"

Mosi és Desta oroszlán, illetve sakálérzékeiket bevetve fürkészték az előttük lévő járatrészt, s egyben követték rendíthetetlenül Sitara és Nia csapatának illatát. Mögöttük Mahado haladt az immár egész jó kedélyű, ám engedelmesen hangtalan Ekont támogatva. A sor végén pedig Hatanub és Sanura nézelődtek, az elöljárókhoz hasonlóan szimatolva. Hamarosan egy kisebb csoport léptei keltette zajokra lettek figyelmesek, amik tőlük pár fordulóra lehettek. Mosi és Desta óvatosságból lefékezve összenéztek, majd hátrapillantottak a tábornokra. Mahado mutatta, hogy maradjanak csendben, és füleljenek. Hirtelen azonban nem hallottak semmit, mert a léptek elhalkultak. Pár pillanat feszült némaság után a mágus megrázta a fejét.

– Lehet, hogy csapda, de nem érünk rá túl sokat várakozni. Mosi, Desta, mögém! – utasította embereit. – Én megyek előre, ti pedig óvatosan utánam! Sanura, vedd át Ekont! – kérte a mellé lépő oroszlánnőt.

Mosi és Desta engedelmesen bólintottak, miközben Sanura igyekezett a tábornoktól átvéve átkarolni a kereskedőt. Ekon épp készült volna közölni, hogy tulajdonképpen már egész késznek érzi magát a járásra, de bolond lett volna kihagyni egy ilyen alkalmat, hogy egy igazán kerekded és formás oroszlánnő átkarolja. Ezt Mahado is észrevette, a buja vigyort, ami szétterült a kereskedő arcán, miközben a Sanurát karoló karja egyre lejjebb, a nő feneke felé vándorolt. A nő a férfire mordult, de mielőtt szóvá tette volna a dolgot...

– Meggondoltam magam! – közölte Mahado hirtelen, s így minden szem őrá szegeződött. – Hatanub, te segítesz Ekonnak! Mosi, Desta és Sanura, mögöttem jönnek!

Az oroszlánnő megkönnyebbült sóhajjal lépett a tábornok mögé, míg a kereskedő lemondó sóhajjal támaszkodott a mellette várakozó sakálvérűre. Mosi és Desta csatlakoztak Sanurához, így, ahogy kérte, a mágus maradt a csoport élén. Kimért léptekkel elindult az eredeti irányba, s intett a többieknek, hogy kövessék.

Mahado kezeit varázslatra készen tartva haladt a csoport élén, a többiek hűségesen utána. A második forduló után viszont abba a váratlan látványba botlottak, amit a türkiz és lila fáklyafényben megcsillanó fekete és arany pengék nyújtottak. Hat ember fogadta őket felszegett karddal, amire Mosi, Desta és Sanura is kivonták aranyszín kardjukat, s kissé széjjelebb álltak, hogy ők is látszódjanak. Felvillanó arany macskaszemek, borostyán sakálszemek, rézvörös sólyomszemek, zölden izzó mágikus tekintetek és egy kék szikrákat szórós harcos tekintet találkoztak egymással. A szemek végül visszavették emberi színüket.

Mahado tekintete elsötétült, homloka neheztelő, s egyben gyanakvó ráncokba rendeződött, ahogy két mágusa körül a négy árulót felfedezte. Davu és Szatiah viszont nem tűntek úgy, mintha azok négyen bármire is kényszerítették volna őket. Jahi és Khari valahol kissé dacos, de legalább annyira bizonytalan tekintettel bámultak elsősorban őrá, másodsorban csoportjára. Horu és Horel pedig kifejezetten ártatlannak tűntek. A két csapat még egy ideig mereven szemezett egymással, míg végül Davu és Szatiah ösztönösen leeresztették a kardot, de a többiek a sokktól még mereven markolták azt.